Az anarchia szó görög eredetû, s szó szerint annyit jelent: uralom nélkül, vagyis egy olyan állapotot jelöl, melyben az emberek intézményesített hatalom, állam nélkül élnek. Az anarchia szót azelõtt általában a rendetlenség és zûrzavar értelmében használták. A helyzet akkor változott, amikor egy egész tudományos iskola kezdte az anarchiát lehetségesnek és üdvösnek tartani, s egy olyan párt tûzte céljául, mely korunk társadalmi küzdelmeinek egyik legjelentõsebb szereplõjévé vált. A tájékozatlanok számára a szó még ma is káoszt jelent, és az anarchizmus politikai ellenfelei is igyekeznek jelentését eltorzítani. Nem kívánunk filológiai vitákba bocsátkozni, annál is inkább, mivel a kérdés történelmi és nem filológiai jellegû. Az általánosan elfogadott értelmezés a szó valódi, etimológiai jelentéséhez igazodik: mindazonáltal már ez a jelentés is másodlagos és ahhoz az elõítélethez kapcsolódik, mely szerint a kormányzat a társadalmi élet elengedhetetlen eleme, tehát a kormányzat nélküli társadalom a káosz állapotába süllyedne, felõrölné az emberek féktelen önzése és vak indulatai. Nem nehéz megmagyarázni, miért él ez az elõítélet s miképpen befolyásolja az anarchia szó közkeletû értelmezését. Az ember a többi élõlényhez hasonlóan alkalmazkodik s idomul életkörülményeihez, hogy aztán tovább örökítse felvett szokásait. Így, amikor a rabságban született és felnövekedett szolganemzedékek leszármazottai végre gondolkodni kezdtek, azt hitték, hogy a szolgaság az élet tartozéka, a szabadság pedig elképzelhetetlennek tûnt számukra. Így volt ez a dolgos emberekkel: munkájuk, azaz kenyerük évszázadokon keresztül az urak jószándékától függött, emberemlékezet óta a föld és a tõke tulajdonosainak kiszolgáltatva éltek, s mivel nem lehetett másképp, hát megszokták, s végtére elhitték, hogy valóban az úr a kenyéradójuk; ezért merült föl bennük a kérdés: mi lenne a világból, ha nem volnának urak? Mint az az ember, aki születésétõl fogva megkötözött lábakkal él, de azért megtanul járni úgy-ahogy, meglehet, hogy ügyességét a lábait béklyóba verõ, izomerejét kiszívó köteleknek fogja tulajdonítani. Ha a megrögzött szokásokhoz még hozzávesszük, hogy mire tanítja a népet az uraság, a pap, a tanár s mindazok, akiknek jól felfogott érdekében áll az urak és a kormányzat hatalmának szükségességérõl prédikálni; ha meggondoljuk, hogy rajtuk kívül ott van még a bíró és a rendõr, szorgos munkával igyekezvén elhallgattatni azokat, akik esetleg másképp gondolnák, sõt nem átallnák ezt még ki is mondani, akkor nem lesz nehéz megértenünk, miképpen vert gyökeret a munkástömegek kimûveletlen elméjében a balga hit, hogy az urak s a kormányzat nélkül a világ összedõlne. Gondoljuk csak el, hogyha mesebeli megkötözött lábú emberünkhöz kijönne az orvos és ezernyi kitalált esettel példálózva elmagyarázná neki, hogy lehetetlenség a lábairól a kötelet levenni, mert anélkül megbénulna, mi több, menten elpusztulna, akkor emberünk foggal-körömmel ragaszkodna e béklyóhoz, és ellenségnek tartana mindenkit, aki megpróbálná leoldani róla. Így, mióta általánossá vált az a felfogás, hogy az államra feltétlenül szükség van, hogy kormányzat nélkül felbomlana a rend és úrrá lenne a zûrzavar, azóta mindenki számára természetes és logikus, hogy az anarchia, mely meg akarja szüntetni a kormányzatot, csakis a káoszt jelentheti. A jelenség nem áll példa nélkül az írott történelemben. Azokban a korokban és azokban az országokban, ahol az egyszemélyi hatalomban (a monarchiában) hitt a nép, a köztársaság szó ? mely a sokak hatalmát jelenti ? a fejetlenség és összevisszaság értelmében volt használatos, s a népnyelvben mindmáig megõrizte ezt a jelentését, szinte kivétel nélkül minden országban. Változtassuk meg az emberek véleményét, gyõzzük meg õket, hogy a kormányzat nemcsak fölösleges, hanem egyenesen káros, s az anarchia szó, a kormányzatnélküliség eszméje mindenki számára egyet fog jelenteni: természetes rendet, az emberi szükségletek és érdekek egységét, s a testvéri együttmûködésen belül tökéletes szabadságot. Éppen ezért tévednek azok, akik azt mondják, hogy az anarchisták rosszul választottak nevet, mert a tömegek félreértik és hamisan értelmezik. A világ a rossz és nem a szó: és mindazok a nehézségek, amikkel az anarchisták tanaik hirdetésekor szembekerülnek, nem az általuk választott névbõl fakad, hanem abból, hogy felfogásuk ellenkezik a kormányzat, vagyis az állam feladatáról alkotott megrögzött elõítéletekkel. Mielõtt továbbmennénk, helyénvaló lenne végre tisztázni, mit is jelent a szó: állam ? mely véleményünk szerint minden félreértés legfõbb forrása. Az anarchisták s köztük e sorok írója számára az állam mindig a politikai, törvényhozói, bírói, katonai és pénzügyi intézmények összességét jelentette és jelenti ma is. Azon intézményekrõl van szó, amelyek megfosztják az embert saját ügyeinek irányításától, viselkedésének szabályozásától, az önmagáért viselt felelõsségtõl, másra bízván mindezeket a feladatokat, olyanokra, akiket a bitorolt vagy a rájuk ruházott hatalom feljogosít arra, hogy minden ügyben, mindenki fölött törvénykezzenek és az embereket e törvények betartására kényszerítsék, ha szükséges, akár a kollektív erõszak eszközével is. Az állam szó következésképp a kormányzatot jelenti, más szóval a személytelen, absztrakt kifejezését mindannak, amit a kormányzat testesít meg: tehát az anarchisták az állam eltörlésével, az állam nélküli társadalom eszméjével a tekintélyre épülõ politikai rend lerombolását és az érdekek összhangján, a társadalmi feladatok önkéntes vállalásán, vagyis a szabadságon és egyenlõségen alapuló társadalom megteremtését hirdetik. Ám a szónak számos más jelentése is van, s nem egy közülük félreértés forrása. A téves értelmezés veszélye elsõsorban azok részérõl fenyeget, akik számára alacsony társadalmi helyzetük nem tette lehetõvé, hogy megszokják a tudományos nyelv árnyaltságát. Ennél is rosszabb azonban, mikor az állam szót az anarchisták politikai ellenfelei használják, akik rosszhiszemûen nem értelmének tisztázására, hanem összezavarására törekednek. Az állam szó így gyakran egyfajta társadalomtípusra utal, egy úgynevezett társadalmi egységre, melyet egy adott területen élõ emberi közösség alkot, tekintet nélkül tagjainak belsõ szervezõdésére, a közösséget összetartó kapcsolatok jellegére. Az állam szót a társadalom szinonimájaként is szokták használni. S miután e szóhoz ilyen jelentések kapcsolódnak, a politikai ellenfelek azt hiszik vagy inkább úgy tesznek, mintha azt hinnék, hogy az anarchisták meg akarnak szüntetni minden társadalmi köteléket, minden kollektív tevékenységet és arra ítélik az embert, hogy magányos elszigeteltségben éljen, ami még a szolgaságnál is rosszabb. Az állam szóval egy ország legfelsõ vezetését is szokták jelölni: a tartományi, illetve a helyi vezetéssel szemben a központi hatalmat. Ezért egyesek azt hiszik, hogy az anarchisták egyszerûen csak területi decentralizációra törekednek a kormányzás elvének megsértése nélkül. Ezek az emberek az anarchizmust a kantonalizmussal és a kommunalizmussal tévesztik össze. Végül, ha az államról beszélünk, az uralkodó társadalmi feltételekre, életmódra stb. is utalunk. Ezért mondjuk például, hogy a ?munkásság gazdasági helyzetét [state] kell megváltoztatni?, illetve ide sorolhatók az olyan kiszólások, hogy az anarchista rendszer az egyetlen olyan társadalmi rendszer, mely a szolidaritás elvén alapul. Az effajta megfogalmazások elsõ hallásra tán bizarrnak és ellentmondásosnak tûnhetnek, fõleg, ha az anarchisták szájából hangzanak el, akik egyébként az állam mint rendszer eltörlésére törekednek. Ezért azt javasoljuk, hogy az olyan kifejezéseket, mint az állam eltörlése, minél kevesebbet használjuk, helyette mondjuk inkább azt ? ez érthetõbb és konkrétabb is ?, hogy a kormányzat eltörlése. Értekezésünkben mi is ezt a módszert fogjuk követni. *2.* Arról beszéltünk, hogy az anarchia a kormányzat nélkül felépülõ társadalmat jelenti. De vajon lehetséges, illetve kívánatos-e a kormányzat eltörlése, megvalósítható-e egyáltalán belátható idõn belül? Vegyük hát szemügyre ezt a kérdést. Mi a kormányzat? Az emberek gondolkodását ma, a pozitivista tudomány minden igyekezete ellenére a szó metafizikai értelmezése uralja, olyannyira, hogy a kormányzatot sokan valamiféle erkölcsi intézménynek tekintik, és olyan, a kormányzati tisztségeket betöltõ emberek személyétõl független, eleve adott tulajdonságokkal ruházzák fel, mint ésszerûség, igazságosság, jogszerûség. Számukra a kormányzat, illetve egy még ködösebb elképzelés szerint az állam egyfajta elvont erõt testesít meg; a még elvontabb általános érdek képviselõje, õ fejezi ki és helyezi szembe az összesség jogait az egyénekéivel. Ezt a felfogást támogatják mindazok, akik biztosítékokkal bástyázzák körül a kormányzatot, és azt vallják, hogy mindíg túl kell élnie a hatalom gyakorlóinak hibáit és botlásait. A kormányzat számunkra a tekintély elvét jelenti; a kormányzók ? a királyok, elnökök, miniszterek, képviselõk ? pedig azok, akik fel vannak jogosítva arra, hogy törvényben szabályozzák az emberek közötti kapcsolatokat; hogy gondoskodjanak e törvények végrehajtásáról; hogy adót vessenek ki és hajtsanak be; hogy katonának sorozzanak; hogy ítéljenek és büntessenek; hogy szabályozzák, ellenõrizzék és szankcionálják a magánszerzõdéseket; hogy monopolizáljanak gazdasági ágazatokat és közszolgáltatásokat vagy ha úgy tetszik, az egész gazdaságot és minden közszolgáltatást; hogy elõsegítsék vagy korlátozzák az árucserét; hogy háborúzzanak vagy békét kössenek más országok kormányzóival; hogy elõjogokat adományozzanak és vegyenek vissza? és így tovább, és így tovább. Röviden, a kormányzók azok, akiknek megvannak az eszközeik ahhoz ? kinek többé, kinek kevésbé ?, hogy saját akaratuk érvényesítése végett mozgásba hozzák a társadalom erejét, azaz a közösség egészének fizikai, szellemi, gazdasági képességeit? De mégis, mi indokolja a kormányzat létezését? Miért mondanak le szabadságukról és alkotókészségükrõl az emberek és ruházzák át néhány kiváltságosra? Miért teszik képessé õket arra, hogy kényükre-kedvükre használják a közösség erejét? Tán oly különleges tehetséggel vannak megáldva, hogy elég megcsillantani tudásukat és máris mindenki elhiszi, hogy hivatva vannak emberek ezreinek nevében fellépni és képviselni érdekeiket, mindenkiét, az érintetteknél is hatékonyabban? Egy kis okoskodástól már oly tévedhetetlenek és feddhetetlenek, hogy a közösség tudásukra és jószándékukra bízhatja sorsát? S még ha létezne is határtalan jóság és határtalan tudás, s feltételeznénk azt ? amire még nem volt példa a történelemben ?, hogy a kormányzati hatalmat mindannyiunk közül a legrátermettebbek és a legderekabbak birtokolják ? vajon kormányzati hivataluk elõsegítené-e magasztos képességeik kibontakoztatását? Vagy inkább gúzsba kötné és semmivé foszlatná azt a kormányzókra háruló rengeteg, tõlük sokszor oly idegen kötelességet, s mindenekelõtt azt a legfõbb feladatot, hogy erejüket hatalmuk megõrzésére és híveik felemelésére tékozolják, meg arra, hogy féken tartsák az elégedetlenkedõket és leverjék a lázadókat? Továbbmenve, bármilyen jók vagy rosszak, okosak vagy buták is legyenek a kormányzók, mégis, ki emeli õket magasztos tisztségükbe? Tán hódítás, háború vagy forradalom ülteti õket mások nyakába? Ám ha így van, mi biztosít arról, hogy a közérdek vezérli szándékukat? Mert ez esetben csupán hatalomátvételrõl van szó, s ha a vesztesek elégedetlenek, nem marad más számukra, minthogy erõszakkal rázzák le az igát. S vajon kit képviselnek, egy osztályt vagy pártot? Ha így van, az osztály vagy a párt érdekei és eszméi bizton gyõzni fognak, a többség akarata pedig feláldoztatik. Vagy tán általános választójog alapján emelik õket hatalomra? Mert akkor minden a számokon múlik és semmi az észen, igazságosságon és képességen. Azt választják meg, aki a legügyesebben tudja becsapni a népet: a kisebbséget pedig, mely akár a közösség fele is lehet egyet levéve, feláldozzák. Megfeledkeznek róla, hogy a tapasztalatok szerint lehetetlen olyan választói gépezetet kiagyalni, melyben a sikeres jelöltek legalább a többség érdekeit megfelelõen képviselnék. *3.* A kormányzat létezését már számos és sokféle elmélet próbálta megmagyarázni és igazolni. A legtöbb ? ha nem is vallja be ? azon az elõítéleten alapul, hogy az embereket egy külsõ és fölébük rendelt tekintéllyel kell egymás érdekeinek tiszteletben tartására kényszeríteni, s hogy e tekintély magatartási szabályok elõírásával és kikényszerítésével oldja fel az érdekellentéteket és éri el, hogy az emberek a lehetõ legkisebb áldozatok árán minél boldogabbak legyenek. A tekintélyelv hívei azt kérdezik: ha az emberek érdekei, céljai és törekvései ellentétesek egymással, sõt az egész társadaloméval is, akkor kinek áll jogában és hatalmában õket egymás érdekeinek tiszteletben tartására kötelezni? Ki lesz képes megvédeni a közérdeket az egyén támadásaitól? Azt mondják, szabadságunkat mások szabadsága korlátozza; de ki fogja megállapítani és ellenõrizni e korlátokat? Az emberi érdekek és törekvések természetes különbözõségei teszik szükségessé és igazolják a kormányzat létezését, mert ez mérsékli a társadalmi küzdelmeket és szabja meg az egyéni jogok és kötelességek határait. Ez az elmélet: ám, ha azt akarjuk, hogy az elméletek érvényesek legyenek, tényekkel kell alátámasztanunk õket ? azonban jól tudjuk, hogy a közgazdaságtanban elméletek inkább a tények igazolására születnek, így kívánják védelmezni a kiváltságosok elõjogait és elfogadhatóvá tenni azokat a tömegek számára. Úgyhogy elméletek helyett nézzük inkább a tényeket. A történelem és korunk tapasztalatai arra tanítanak minket, hogy a kormányzat, lett légyen az a kevesek kegyetlen, erõszakos és önkényes uralma a többség felett vagy az uralom és az elõjogok biztosításának szervezett intézményrendszere, mindig azok kezében összpontosul, akiknek sikerült erõszak, fortély vagy örökösödés folytán fölhalmozni a világi javakat, köztük is elsõsorban a földet, amelyet arra használnak, hogy rabságban tartsák a népet és dolgoztassák a maguk hasznára. Az embereket kétféleképpen lehet elnyomni: vagy közvetlenül, nyers, fizikai erõszakkal, vagy közvetett módon, ha megfosztjuk õket a létfenntartási eszközöktõl s így kényszerítjük õket kiszolgáltatott helyzetbe. Az elsõ a hatalom, a politikai elõjogok forrása; a második a tulajdoné, a gazdasági elõjogoké. Az embereket úgy is el lehet nyomni, hogy átformálják érzelmeit és gondolkodását ? ezt vallási vagy univerzális hatalomnak nevezzük. Ám, ahogy a gondolkodást is csak az anyagi viszonyok határozzák meg, úgy a hazugság és a szolgálatában álló gépezet sem létezhet csak addig, amíg a gazdasági és politikai elõjogok indokolják, amíg szükség van rá az elõjogok védelméhez és megszilárdításához. Amikor a gyér népességû, egyszerûbb viszonyok között élõ primitív társadalmakban megbomlottak a hagyományok és nem engedelmeskedtek többé az együttmûködést elõíró szokásoknak, illetve amikor lerombolták ezeket a hagyományokat és az emberek egy része uralkodni kezdett a többiek felett, a kétféle hatalom ? a politikai és a gazdasági ? egy kézben, gyakran egyetlen ember kezében összpontosult. Azok, akik erõszakkal legyûrték és megfélemlítették a többieket, rendelkeztek a legyõzöttek személyével és vagyonával; és arra kényszerítették õket, hogy nekik dolgozzanak, nekik szolgáljanak és engedelmeskedjenek akaratuknak minden téren. Õk lettek a földbirtokosok, a királyok, a bírák és a végrehajtók egy személyben. Ám ahogy növekedett a társadalom és fokozódtak az igények, ahogy a társadalmi viszonyok egyre bonyolultabbá váltak, az effajta despotizmust nem lehetett fenntartani többé. Az uralmon lévõk, biztonsági és kényelmi okokból, illetve mert egyszerûen nem tehettek másképp, hagyták, hogy kialakuljon egy közös hatalmi érdekekkel rendelkezõ kiváltságos osztály, mely támogatta uralmukat. Emellett pedig egyre nagyobb szabadságot engedtek az egyénnek saját ügyeiben, csak a legfõbb hatalmat tartván meg maguknak, ami annyit jelent, hogy ezzel a legfõbb hatalommal biztosították maguknak a jogot a tömegek lehetõ legteljesebb kizsákmányolására és elégítették ki vágyukat, hogy másoknak parancsolgassanak. Így fejlõdött ki a hatalom árnyékában ? a hatalom védelmére és támogatására szövetkezve, gyakran annak tudta nélkül, és olyan okokból, melyek fölött a hatalomnak már nincsen befolyása ? a magánvagyon, azaz a tulajdonosi osztály. A tulajdonosi osztály fokozatosan saját kezébe összpontosítja a termelési eszközöket, a létezés alapjait, a mezõgazdaságot, az ipart, az árucserét és még folytathatnánk a sort, hogy végül megszilárdítsa saját hatalmát, ez a hatalom pedig eszközeinek mindenhatósága és érdekeinek kiterjedtsége folytán ? leplezve vagy leplezetlenül ? mindig a politikai hatalom (a kormány) fölé kerekedik, és azt saját csendõrévé degradálja. A történelem már számos példával szolgált erre a jelenségre. Valahányszor egy katonai akció vagy támadás folytán a nyers fizikai erõszak ragadta magához a társadalom vezetését, a gyõztesek mindig arra törekedtek, hogy saját kezükbe koncentrálják a kormányzást és a tulajdont. Ám, mivel a kormányzatnak egyrészt mindig szüksége van egy erõs osztály támogatására, másrészt mivel képtelen mindent egymaga irányítani és ellenõrizni, valamint, mert a termelés szükségletei úgy kívánják, a magántulajdon mindig újra feléled, s vele a függõség, mely az erõt, a kormányzatot az erõ forrásának, a tulajdonosoknak rendeli alá. A kormányzat kikerülhetetlenül a tulajdonosok csendõrévé válik. Az itt ábrázolt folyamat a modern korszakban érvényesül a legerõteljesebben. A termelés fejlõdése, a kereskedelem hatalmas kiterjedtsége, a pénz felmérhetetlen hatalma, az Amerika felfedezésébõl, valamint a gépek alkalmazásából származó gazdasági elõnyök biztosították a tõkés osztály számára a felsõbbséget. Ez az osztály nem elégszik meg többé a kormány támogatásával, õ maga akarja gyakorolni azt. A hódítás jogán (vagy ahogy a királyok és papjaik nevezik: Isten kegyelmébõl) uralkodó kormányok, noha a körülmények kiszolgáltatják a tõkésosztálynak, továbbra is gõgös megvetéssel tekintett gazdagságukban tündöklõ egykori szolgáira, és nem akart lemondani a hatalmi függetlenségrõl. Ez a kormány valójában a tulajdonosok védelmezõje, a tulajdon csendõre volt, olyan csendõr azonban, ki azt hiszi, hogy õ valaki és nem átall pimaszul bánni azokkal, akiket õriznie és oltalmaznia kellene, amikor éppen nem üti le és rabolja ki õket a következõ utcasarkon. A tõkésosztály jó úton van afelé, hogy megszabaduljon tõle vagy már meg is tette és nem válogatott az eszközökben. Helyébe egy maga választotta, saját osztálya tagjaiból kikerülõ kormányzatot ültet, melyet mindenkor az ellenõrzése alatt tarthat, s mely fel van készülve arra, hogy megvédje õt a kisemmizettek esetleges követeléseivel szemben. Így születik a modern parlamentáris államrendszer. Ma a tulajdonosokból, és az általuk pénzelt emberekbõl álló kormányzat teljesen a tulajdonosok rendelkezésére áll, olyannyira, hogy a legvagyonosabbak nem is ereszkednek le odáig, hogy tisztséget vállaljanak benne. Rotschildnek nincs szüksége rá, hogy képviselõnek vagy miniszternek válasszák: bõven elég számára, hogy a képviselõk és a miniszterek tõle kapják az utasításokat. A munkásoknak nem egy országban több-kevesebb beleszólási joguk van a kormányzat megválasztásába. A burzsoázia ezzel a látszólagos engedménnyel biztosította a maga számára a monarchikus és arisztokratikus hatalom elleni küzdelemben a nép támogatását, ugyanakkor megadván nekik a választójoggal a szuverenitás látszatát, kiirtja belõlük az egyenlõségnek még a gondolatát is. A tény az, hogy ez a szavazati jog ? akár látta a burzsoázia ezt elõre, akár nem ? teljesen nevetséges, egyedül a polgárság hatalmának megszilárdítását szolgálta, és ugyanakkor a munkásosztály legaktívabb rétegét a hatalom csalóka reményével kecsegtette. Így az általános választójog is csak arra szolgált ? sõt minden eddiginél hathatósabban ?, hogy az kormányzatot a burzsoázia szolgálójává, csendõrévé degradálja. Mert próbálna csak meg egyszer is az kormányzat ellenséges érzelmeket mutatni a polgárság felé, gyaníttatná bár egyszer is, hogy a demokrácia lehet még másra is jó, mint hogy port hintsenek vele az emberek szemébe, az érdekeiben fenyegetett burzsoázia nem késlekedne latba vetni minden erejét és befolyását ? ami csak pénzén megvásárolható ?, hogy visszaparancsolja az kormányzatot az õt megilletõ helyre, a polgári rend csendõrposztjára. Bármilyen névvel is illessék, bármi is legyen jogalapja vagy szervezeti felépítése, a kormányzat mindig és mindenhol egy alapvetõ célt szolgált: hogy elnyomja és kizsákmányolja a tömegeket, hogy védje az elnyomókat és a kizsákmányolókat. Legfõbb jellegzetessége, nélkülözhetetlen támasza a rendõr és az adószedõ, a katona és a börtönõr ? mellettük mindig ott találjuk a hazugság sáfárait, legyenek bár papok vagy tanárok, akiket azért fizet és oltalmaz a kormányzat, hogy leigázván az emberek elméjét, engedelmes barommá tegyék õket. Való igaz, hogy a történelem folyamán a kormányzat e fõ funkcióihoz, és lényegi intézményeihez más funkciók és intézmények is kapcsolódtak. Hadd jegyezzük meg, hogy a civilizáció bizonyos fokán az állam mindig, illetve majdnem mindig összeegyeztette elnyomó és kizsákmányoló funkcióját más, a társadalom számára hasznos tevékenységekkel. Ez azonban semmit sem von le annak a megállapításnak az érvényébõl, hogy a kormányzat lényegénél fogva elnyomó és kizsákmányoló, s hogy eredetébõl és mûködésébõl törvényszerûen fakad az uralkodó osztály védelme, sõt helyzetének megszilárdítása és erõsítése. A kormányzat vállalja, hogy bizonyos fokú védelmet nyújt az állampolgároknak a közvetlen és erõszakos támadásokkal szemben. Törvényesen is elismer nem egy olyan alapvetõ jogot és kötelességet, szokást és gyakorlatot, amely nélkül a társadalmi élet nem tudna mûködni. Szervez és irányít számos közszolgáltatást: a postát, az utak karbantartását, a köztisztasági feladatokat, a hulladékelszállítást, óvja és kezeli a közföldeket. Támogatja a gyermekotthonokat és a kórházakat, nem egyszer a szegények és az elesettek védelmezõjének és jótevõjének szerepében tetszeleg. Ám elég, ha megértjük, miért és hogyan végzi a kormányzat ezeket a feladatokat, s máris bizonyságot szerezhetünk arról, hogy bármit is tesz a kormányzat, mindig a hatalomvágy vezérli, célja mindig a saját s az általa képviselt és pártfogolt osztály elõjogainak védelme, kiterjesztése és megszilárdítása. A kormányzat nem tudná sokáig fenntartani hatalmát, ha valódi természetét nem rejtené a közhasznúság álarca mögé. Ha nem írná elõ álságosan minden emberi élet tiszteletét, nem követelhetné meg a kiváltságosok életének tiszteletben tartását sem. Ha nem öltené magára a jogok védelmezõjének szerepét, nem tudna érvényt szerezni a kiváltságosok elõjogainak sem. ?A jog ? írja Kropotkin, s érti alatta a jog alkotóit, azaz az államot ? az Ember közösségi érzületére apellálva a számára is elfogadható erkölcsi szabályokon kívül olyan rendelkezéseket is bevezetett, amelyek egyedül a kizsákmányoló kisebbséget szolgálták az Emberek esetleges támadásaival szemben.? A kormányzat nem akarhatja, hogy a társadalom szétessen, mert akkor az uralkodó osztállyal együtt elvesztené gazdagságának forrását. Viszont azt sem engedheti meg, hogy a társadalom ? kormányzati beavatkozás nélkül ? maga gondoskodjék magáról, mert akkor hamar kiderülne, hogy az államnak nincs más célja, csak az embereket nyomorba döntõ tulajdonosi osztály védelme; ha pedig ez nyilvánvalóvá válna, az emberek nem késlekednének megszabadulni mind az kormányzattól, mind a vagyonos osztálytól. Manapság, amikor a kormányok szembekerülnek a munkásság sürgetõ és fenyegetõ követeléseivel, mind gyakrabban lépnek fel döntõbíróként a gyárosok és munkások vitás ügyeiben. Így próbálják megtéveszteni a munkásmozgalmat, s megakadályozni, hogy a szegények elvegyék, ami megilleti õket, vagyis, hogy õk is másokhoz hasonló jómódban éljenek. Továbbá nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egyrészt a birtokos osztály önmagával is mindig háborúban áll, a tõkések egymást is felfalják; másrészt meg a kormányzat, bár a polgári rendbõl nõ ki, annak szolgálója és protektora, maga is, mint minden szolga és protektor, függetlenségre törekszik és uralkodásra védencei felett. Így hát megkezdõdik a hintajáték, a lavírozás, az engedmények és a visszavonulások, a kísérletek, hogy szövetségeseket találjanak a nép között a konzervatívok ellen, meg a konzervatívok között a nép ellen, vagyis mindaz, amihez az uralkodók mindennél jobban értenek, s amivel megtévesztik az egyszerû és jámbor embereket, akik mindig fölülrõl várják a megváltást. Bármi is történjék, a kormányzat természete nem változik. Kiforgatja az igazságról alkotott fogalmainkat, amikor úgy lép fel, mint a jogok õre és a kötelességek végrehajtatója. Bûnténynek nyilvánít és büntet minden olyan tettet, mely sérti vagy fenyegeti az uralkodók és a vagyonosok elõjogait, azonkívül igazságosnak és törvényesnek kiáltja ki a szegények legalávalóbb kizsákmányolását, azt a lassú és szakadatlan anyagi és erkölcsi pusztítást, amit a vagyonosok visznek végbe a nincstelenek között. Amikor a közszolgáltatások felelõsének nevezi ki magát, akkor is, mint mindig, az uralkodók és a vagyonosok érdekét nézi, s a munkásokéval csak a legritkább esetben törõdik, amikor a nép hajlandó megfizetni. Amikor a tanár szerepét ölti magára, az igazság elrejtésére tör, s az a célja, hogy az ifjakból ? aszerint, hogy melyik osztályból jöttek ? kegyetlen zsarnokot vagy engedelmes szolgát neveljen. A kormányzat kezében minden a kizsákmányolást szolgálja, rendfenntartó intézménnyé válik minden, mely csak arra jó, hogy kordában tartsa az embereket. És ennek így kellett lennie. Mert ha a lét küzdelem, kell hogy legyenek gyõztesek és vesztesek, és a kormányzat, mely az emberek közötti harc célja és egyben a gyõzelemmel járó jutalmak biztosításának és megõrzésének eszköze, sohasem kerülhet a vesztesek kezébe, vívják bár a harcot szellemi, gazdasági vagy valódi fegyverekkel. És akik kivívták a gyõzelmet, azaz elõjogokat és hatalmat szereztek, egyszersmind másoknál jobb életkörülményeket biztosítottak maguknak, bizonnyal nem fogják hatalmukat a legyõzöttek jogainak védelmére használni, ahogy nem fognak korlátokat sem szabni, sem maguknak, sem híveiknek és támogatóiknak. A kormányzati rendszer, vagy ahogy egyesek nevezik, a jogállam, mint a társadalmi küzdelmek fékezõje, mint a közérdek pártatlan képviselõje ? hazugság, illúzió, utópia, melyet sohasem fogunk elérni, melyet sohasem fogunk megvalósítani. Ha az emberek érdekei tényleg ellentétesek lennének, ha a harc tényleg az emberi társadalom alapelve lenne, ha szabadságunk valóban mások szabadságába ütközne, akkor az emberek mindig csak saját érdekeik érvényesítésére törekednének, szabadságát mindenki mások rovására próbálná meg kiterjeszteni és létrehoznák a kormányzást, de nem azért, mert az a társadalom minden tagja számára elõnyt jelentene valamilyen formában, hanem mert a gyõzõk a vesztesek teljes alávetésével kívánnák gyõzelmük gyümölcseit biztosítani, és mert terhes lenne számukra örökké készenléti állapotban lenni, védelmüket különösen képzett emberekre, hivatásos csendõrökre bíznák. Az emberi társadalom így pusztulásra lenne ítélve, vagy ha nem is pusztulna el, hol a zsarnok gyõztesekkel, hol a lázadó legyõzöttekkel állna hadban az idõk végezetéig. Szerencsére az emberiségre boldogabb jövõ vár, mert a társadalmat kegyesebb törvény fogja irányítani. Ez a törvény a szolidaritás törvénye. Alapvetõen két erõ irányítja az embereket: a létfenntartási ösztön, amely nélkül nem létezhetne élet a földön, és a fajfenntartás ösztöne, amely nélkül nem alakulhattak volna ki és nem maradhattak volna fenn a fajok. Természetes, hogy az ember ösztönösen védi a maga és ivadékai életét és kenyerét minden és mindenki ellen. A természetben két módja van az életben maradásnak és az élet elviselhetõbbé tételének. Az élõlény vagy egymaga veszi fel a harcot az elemekkel és a saját, illetve más fajokhoz tartozó egyedekkel vagy társul a küzdelemre, és a kölcsönös segítség, az együttmûködés révén teszi könnyebbé a harcot a maga és társa nyugalmát, életét és fejlõdését fenyegetõ természeti erõkkel. Terjedelmi okokból nem engedhetjük meg, de egyébként sincs szükség rá, hogy részletesen taglaljuk e két elv ? a harc és az együttmûködés ? egymáshoz viszonyított szerepét az élõvilág fejlõdésében. Elegendõ, ha megállapítjuk, hogy ami az embert illeti, a fejlõdés, a haladás és az élet biztonsága csakis az ? önkéntes vagy kényszerû együttmûködés ? révén érhetõ el. Õseink öröksége, a harc, nemcsak az egyéni jólét megteremtésére volt képtelen, hanem károsnak is bizonyult mindenki ? a gyõztesek és a legyõzöttek ? számára egyaránt. A nemzedékek felhalmozott és továbbadott tapasztalata arra tanította az embereket, hogy közös erõfeszítéssel nagyobb biztonság és jólét érhetõ el. Így a természeti környezettel és a fajtársaival folytatott küzdelem, vagyis a létért vívott harc fejlesztette ki az emberben a közösségi érzést, mely gyökereiben alakította át létfeltételeit. A szociális érzék képessé tette az embert arra, hogy kiemelkedjék az állati létbõl, hatalomhoz jusson, és a többi állatot oly messze lehagyja a fejlõdésben, hogy az idealista filozófusok egy testetlen és halhatatlan lélek nélkül ezt már ne is tartsák elképzelhetõnek. Számos, egymás mellett ható tényezõ járult hozzá a közösségi érzés kialakulásához. Ez a hajlam, mely eredetileg az állat fajfenntartó ösztönében (a természetes családra korlátozott társas ösztönben) gyökerezik, mára már oly fejlettségi fokot ért el mind erejét, mind hatókörét tekintve, hogy bizton állíthatjuk, az ember erkölcsi lényét is ez alapozta meg. Az ember, noha az alacsonyrendû állati létbõl emelkedett ki, gyenge és alkatilag alkalmatlan volt arra, hogy egyedül szálljon szembe a ragadozó vadállatokkal. Ám agya rendkívül fejlõdõképes volt, s amellett oly hangképzõ szervekkel rendelkezett, melyekkel változatos hangokat és szájpadlási rezgéseket tudott elõcsalni, végül ott volt a kéz, mely különösen alkalmas volt arra, hogy az anyagot az ember akaratának megfelelõen formálja. Az ember, mindeme képességek birtokában, bizonyára igen korán szükségét érezte annak, hogy csapatba verõdjék, s hamar ráébredt a társaslétbõl fakadó elõnyökre. Sõt, nyugodtan állíthatjuk, hogy az ember csak akkor volt képes kiválni az állati létbõl, amikor társadalmi lénnyé vált és beszélni kezdett, mely utóbbi a közösségi életformának egyformán oka és következménye. Az emberek viszonylag kevesen voltak, s ez az egymással folytatott létharcot a társas létmód nélkül is enyhítette, és kevésbé hosszan tartóvá tette, az embereknek nem volt mindig szükségük rá, hogy harcoljanak egymással; így ez az együttérzés képességének kialakulását jócskán megkönnyítette, majd lehetõvé tette, hogy az emberek felismerjék és megtanulják értékelni a kölcsönös segítség elõnyeit. Végül, az ember környezetátalakító képessége, melyet a kisebb-nagyobb közösségekben, embertársaival együttmûködve kibontakoztatott, eredeti adottságainak köszönhet; a fokozódó igények, melyek a kielégítésükre szolgáló eszközök fejlõdésével együtt gyarapodnak és válnak szükségletté; a munkamegosztás, mely a természetet módszeresen kizsákmányoló emberi tevékenység eredménye ? szóval mindezek a tényezõk odavezettek, hogy a társadalom az ember második természetévé vált, rajta kívül nem élhet, vagy ha mégis megpróbálná, állati sorba süllyedne vissza. Ahogy a kapcsolatok sokrétûbbé válásával finomodtak érzelmeink és kialakultak az évezredek örökségeként ránk hagyományozott szokások, a társas lét, valamint a gondolataink és érzéseink közlése iránti igény életünk részévé, az emberiség létezési módjává vált, számos alakban mutatkozván meg az idõk folyamán, hogy csak az együttérzést, barátságot és szeretetet említsük. Ez az igény mindvégig a közösségi létforma által biztosított anyagi elõnyöktõl függetlenül fejlõdött, olyannyira, hogy kielégítése érdekében az ember semmiféle szenvedéstõl, sõt a haláltól sem riadt vissza. Más szóval, a társaslétbõl fakadó hatalmas elõnyök; az ember szellemi képességeivel össze sem hasonlítható testi alkata, mely az elszigetelt egyént az állatvilághoz köti; az, hogy a mind bensõségesebb és összetettebb viszonyok kialakításával a társas kapcsolatok bõvítésének szinte végtelen lehetõsége végül elvezethet az egész emberiséget, az élet minden területét átfogó szövetség megvalósulásához; s ami tán minden eddiginél fontosabb, az embernek az a képessége, hogy közös munkával többet termeljen, mint amennyire szüksége van; valamint az ezekbõl az adottságokból és lehetõségekbõl fakadó érzések és gondolatok ? mindez az ember létért folyó küzdelmét egészen más jellegûvé teszi, mint az állatvilág többi tagja által vívott harcot. Noha jól tudjuk ? s erre a modern természettudomány felfedezései is nap mint nap új bizonyságul szolgálnak ?, hogy az együttmûködés továbbra is oly jelentõs szerepet játszik az élõvilág fejlõdésében, amilyenre még álmukban sem gondoltak volna azok, akik ? mellesleg igen helytelenül ? a kapitalista rendszert a darwini elmélettel szerették volna igazolni, meg kell állapítanunk, hogy az ember és az állatvilág harca közt óriási különbség van, s e különbség egyenes arányban növekszik azzal a távolsággal, mely az embert a többi állattól elválasztja. A többi állat egyedül, illetve ami gyakrabban elõfordul, kisebb állandó, vagy alkalmi csoportosulásokba verõdve vívja harcát a természet s fajtársai ellen. A hangya, a méh meg a többi, társadalomban élõ állat segíti az ugyanahhoz a bolyhoz, illetve rajhoz tartozó egyedeket, viszont támadólag vagy közömbösen viselkedik a más közösségekhez tartozó fajtársaival. Az ember ezzel szemben mindig arra törekszik, hogy bõvítse társas kapcsolatait, kiszélesítse az emberi érdekközösséget, hogy fokozza az emberek egymás iránt érzett felelõsségét, valamint, hogy a külsõ természeti erõket emberi összefogással és az emberiség érdekében küzdje le. Minden olyan törekvés, mely másoktól függetlenül vagy mások rovására akar elõnyökhöz jutni, ellenkezik a modern ember társadalmi természetével, s elõbb-utóbb visszaveti õt az állati létezés szintjére. Az ember csakis a szolidaritás közegében, az ?egy mindenkiért, mindenki egyért? szellemében létrejött érdek- és érzelmi összhang közegében tudja kifejezni és kiteljesíteni önmagát s tudja megteremteni a lehetõ legnagyobb jólétet. E cél felé halad az emberi fejlõdés: ez az a magasabb elv, mely feloldja az egyébként feloldhatatlan ellentéteket, s végül megteremti a szabadságot, melynek nem korlátja, hanem kiegészítõje ? sõt, valójában elengedhetetlen feltétele a másik ember szabadsága. *4.* Mihail Bakunyin szerint ?Az emberséget magunkban fölfedezni és életünkben annak érvényt szerezni csak úgy lehet, ha azt másokban is felfedezzük, s másokkal együtt, másokért igyekszünk azt megvalósítani. Csak akkor lehetünk szabadok, ha nemcsak saját szabadságunkért, hanem embertársaink szabadságáért is harcolunk. Szabadságom egyben mások szabadsága, minthogy sem gondolatban, sem a valóságban nem lehetek igazán szabad, csak ha szabadságom és jogaim mások szabadságában és jogaiban nyer igazolást és megerõsítést. Nagyon is sokat számít a többi ember, hisz bármilyen magasra is emeljen rangom, volnék bár pápa, cár, császár vagy akár miniszterelnök, tartsam magamat bár mégoly függetlennek, mindig a legnyomorultabbja fogja meghatározni, ki vagyok: ha tudatlanok, szegények és alávetettek, szolgaságuk engem is fogva tart. Ha úgy esik, butaságuk engem, a felvilágosult, éleselméjû gondolkodót is ostobává tesz, bármily vakmerõ is legyek, rabságuk rabságba dönt, gazdagként is remegek, ha õk szegények s kiváltságos személyem szégyenkezik igazságuk elõtt. Én, aki olyannyira áhítom a szabadságot, nem lehetek az, mert embertársaim még nem akarnak kitörni a rabságból s így elnyomatásom eszközeivé válnak.? Így hát csak a szolidaritás teremtheti meg az ember számára a legnagyobb fokú biztonságot és jólétet. Maga az önzés, mely mindig csak saját érdekével törõdne, kényszeríti az embert és a társadalmat együttmûködésre, jobban mondva, az egyén és a társadalom érdekének egybeesésével, az egoizmus és az altruizmus (a mások érdekének szem elõtt tartása) egyetlen érzésben olvad össze. Azonban az ember nem tud egy csapásra kiemelkedni az állati létbõl és az embernek emberrel vívott kegyetlen harcát azonmód az összesség bajtársi szövetségévé tenni a természet külsõ erõivel szemben. A szövetkezésbõl és a munkamegosztásból fakadó elõnyök az együttmûködés irányába terelték az emberiség fejlõdését; ám egy akadály eltérítette céljától az emberiséget s fejlõdését tévútra vitte. Az ember ugyanis rájött, hogy a közös munka elõnyeit egy darabig a másik alávetésével is elérheti, legalábbis ami az alapvetõ és a többi anyagi szükségletet illeti, sõt ez utóbbiak tulajdonképpen éppen a másik ember alávetésekor jelentkeznek. Lévén, hogy az állati õsöktõl örökölt ádáz, társadalomellenes ösztönök még mindig igen erõsen éltek az emberben, a gyengét kényszerûen szolgájává tette, a szövetkezés helyett a mások feletti uralmat részesítve elõnyben. Legtöbb esetben tán éppen a legyõzöttek kizsákmányolása vezette rá az embert a társulás hasznaira, hogy mi minden elõny származhat a másik ember segítségébõl. Ekképp történt, hogy a közös munka hasznosságának felismerése, melynek a szolidaritást kellett volna gyõzelemre vinnie az emberi kapcsolatokban, a magántulajdon és a hatalom megszületéséhez vezetett, s létrehozta a közös munkának a kiváltságos kisebbség általi kizsákmányolását. Mindez még így is szövetkezés és együttmûködés maradt, mert enélkül az emberi élet elképzelhetetlen; ám ezt az együttmûködést egy szûk kisebbség kényszerítette ki és irányította saját személyes érdekének megfelelõen. Ettõl kezdve az emberiség történetének különbözõ fejezetei arról a hatalmas ellentmondásról szólnak, mely a két ellentétes törekvés között feszül: bajtársi szövetségben egyesülni, utat engedvén a szeretet érzésének, a külvilág legyõzése és az emberi igényeknek megfelelõ átalakítása érdekében ? vagy ellenséges csoportokban különülni el. E csoportok lehetnek földrajzi és etnográfiai tényezõk által megosztott közösségek; az ellentétes gazdasági törekvések; a nyertesek, akik biztosan szeretnének ülni babérjaikon és szaporítani gyõzelmük gyümölcseit; azok, akik hatalomról álmodnak; s azok, akik a kiváltságoktól vagy az igazságtalanságtól szenvednek, lázadnak és változtatni szeretnének. A mindenki magáért elve, a mindenki harca mindenki ellen a történelem folyamán csak nehezítette, hátráltatta és akadályozta a természettel szemben az emberiség jólétéért vívott harcot. Ez a harc csak akkor lehet igazán sikeres, ha a mindenki egyért, egy mindenkiért elvén alapul. Az emberi közösségre erõszakolt uralom és kizsákmányolás már sok kárt okozott az emberiségnek. Ám a tömegekre kényszerített rettentõ elnyomás ellenére, annak ellenére, hogy a szegénység és a szolgaság bûnbe viszi és lealjasítja a szolgát s urát egyaránt, annak ellenére, hogy fokozódó ellentétek, irtóháborúk és mesterségesen elõidézett érdekkonfliktusok szaggatják az emberiséget, a társas ösztön tovább él és fejlõdik az emberben. Az elnyomatás kifejlesztette a tömegekben a bajtársiasság érzését. Egyedül ez a többé-kevésbé tudatos és általános szolidaritásérzés tette képessé az emberiséget arra, hogy elviselje a szolgaságot és a sorait pusztító erõk ellenére megmaradjon. Korunkban a hatalmas gazdasági fejlõdés, az olyan igények megszaporodása, melyek kielégítése minden országban hatalmas tömegeket mozgat, az utazást mindennapivá tevõ közlekedési eszközök, a tudomány, az irodalom, a kereskedelem, sõt a háborúk ? mindez az emberiséget mind szorosabb egységbe vonja. Ennek az egységnek egymásba kapcsolódó részei csak úgy tökéletesedhetnek, csak úgy fejlõdhetnek szabadon, ha mind az egész, mind a többi rész javára munkálkodnak. Az Appenninek szakadékai közt eltévedt hegylakó további sorsa, jóléte és szabadsága nemcsak falujának gazdagságától vagy szegénységétõl, illetve az általános olaszországi körülményektõl függ majd, hanem az amerikai és az ausztrál munkások életkörülményeitõl, a svéd tudósok felfedezéseitõl, Kína anyagi és szellemi fejlettségétõl; attól, hogy Olaszország hadban áll-e Afrikával vagy sem, vagyis minden olyan jelentõs vagy kevésbé jelentõs tényezõtõl, mely a világ bármelyik sarkában befolyással van az emberek életére. Napjaink társadalmi körülményei nem teszik lehetõvé, hogy e mindenkit egybefogó, nagyfokú szolidaritás minden emberben tudatosodjék, minthogy spontán módon születik az egyéni érdekütközésekbõl ? már ahol az emberek egyáltalán törõdnek a közösség javával. És ez mindennél fényesebb bizonyítéka annak, hogy a szolidaritás az emberi társadalom természettörvénye, és minden akadály, a korunkban kialakult minden társadalmi ellentét ellenére megvalósulásra tör és tiszteletet parancsol magának. Másrészt, az elnyomott tömegek, amelyek sohasem nyugodtak igazán bele az elnyomatásba és a szegénységbe, és amelyek ma minden eddiginél jobban szomjúhozzák az igazságot, a szabadságot és az emberi életet, kezdik megérteni, hogy csak kizsákmányolt társaikkal, csak a világ elnyomottaival szövetségben és együttmûködésben lesznek képesek felszabadítani önmagukat. És már azt is megértik, hogy szabadságuk csak egyféleképpen valósítható meg ? ami nélkül ezt elérni nem lehet ?, ha birtokba veszik a termelési eszközöket, a földet és a munka eszközöket, vagyis megszüntetik a magántulajdont. A tudomány, a társadalmi jelenségek vizsgálata megmutatta, hogy a magántulajdon megszüntetése még a kiváltságos kisebbség számára is igen nagy haszonnal járna, feltéve, ha egyszer végre lemondanának hatalmi vágyaikról és hajlandók lennének együtt munkálkodni a többiekkel a közösség javára. Így hát, ha az elnyomott tömegek elhatároznák, hogy nem dolgoznak többé másokért és elvennék a birtokosoktól a földet és a munkaeszközöket, ha a saját felelõsségükre akarnának dolgozni vagy a maguk, azaz az egész közösség hasznára, ha elhatároznák, hogy soha többé nem tûrnek meg semmiféle gazdasági elõjogokat, sem erõszakot és uralmat maguk fölött, ha az emberek érdekközösségben megerõsödött szolidaritásérzése véget vetne a háborúknak és a gyarmatosításnak ? mi igazolná akkor a hatalom létezését? Ha egyszer megszûnik majd a magántulajdon, õre, a kormányzat is el kell hogy tûnjék. Ha mégis megmaradna, valamilyen álruhában mindig újrateremtené a kiváltságos és elnyomó osztályt. A kormányzat megszûnése nem jelenti és nem is jelentheti a társadalmi kapcsolatok felbomlását. Épp ellenkezõleg, a közösen végzett munka, melyet ma egy szûk csoport kényszerít rá a többiekre és egymaga húz hasznot belõle, szabad és önkéntes együttmûködéssé válna az egész közösség szolgálatában, s mint ilyen, sokkal nagyobb tömegeket fogna át, egyszersmind sokkal hatékonyabban mûködve. A társas ösztön, a szolidaritás érzése elérné kiteljesedését; és minden ember arra törekedne, hogy ereje legjavát adja a közösségért, mert ezt nemcsak saját jól felfogott érdeke diktálná így, hanem legbensõbb érzései is. A szabad szövetkezésbõl, az emberek egyéni igényeinek és vonzalmainak megfelelõ spontán csoportképzõdésbõl új társadalomszervezet alakulna ki, alulról fölfelé, az egyszerûtõl a bonyolult felé építkezve; ilyeténképpen elõbb a legalapvetõbb szükségleteket elégítené ki, késõbb pedig sort kerítene a kevésbé közvetlen, általános érdekek érvényesítésére is. Az új társadalomszervezet, melynek feladata az összesség számára a legteljesebb jólét és szabadság megteremtése lenne, bajtársi közösségben egyesítené az egész emberiséget, mely pedig mindig alakítaná és tökéletesítené azt a változó körülményeknek és a tapasztalatok tanulságainak megfelelõen. A szabad emberek e testvéri társadalma, ez lenne az anarchia. *5.* Eddig a kormányzat történelmileg megvalósult formáit vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy szükségszerûen létre kell jöjjék egy olyan társadalomban, mely elõjogokon, az embernek ember általi kizsákmányolásán és elnyomásán, érdekellentéteken, társadalmi küzdelmeken, egyszóval a magántulajdonon alapul. Láttuk, hogy a harc állapota egyáltalán nem tartozik törvényszerûen az emberi létezéshez, és ellentétes mind az egyén, mind az emberiség érdekeivel. Megállapítottuk, hogy az emberi fejlõdés törvénye az együttmûködés és a szolidaritás, majd levontuk a következtetést, hogy a magántulajdon felszámolásával, az uralom mindenféle formájának megszüntetésével a kormányzás fölöslegessé válik és eltöröltetik. Mindazonáltal nekünk szegezhetik, hogy ?Ha egyszer a társadalomszervezet mai alapelvei megváltoznának és a harcot felváltaná a testvériség, a magántulajdon helyébe pedig a köztulajdon lépne, megváltozna a kormányzás természete is, és az osztályok megszûntével az osztályérdekek védelmezõjébõl és képviselõjébõl az össztársadalmi érdekek képviselõjévé válna. Feladata az lenne, hogy az egész közösség érdekében szervezze és szabályozza a társadalmi együttmûködést; hogy megvédje a társadalmat a kiváltságok visszaállítására irányuló nyílt törekvésektõl, hogy megakadályozzon és elfojtson minden olyan kísérletet, mely bármilyen irányból valamelyikünk élete, boldogsága vagy szabadsága ellen támadna. Vannak a társadalomban olyan feladatok, melyek túlságosan is jelentõsek s minthogy folyamatos törõdést igényelnek, a káosz felidézésének veszélye nélkül nem lehet õket a szabad akaratra bízni. Ha nem volna kormány, ki szervezné meg és ki garantálná az élelmiszer-ellátást, az elosztást, az egészségügyi szolgálatokat, a posta- és távíró-szolgáltatást, a vasúti közlekedést és a többit? Ki gondoskodna a közoktatásról? Ki vállalná a földfelszínt átalakító, az emberi erõt megsokszorozó hatalmas kutatási programok, csatornarendszerek, tudományos kísérletek kivitelezését? Ki gondoskodna a közvagyon megõrzésérõl és gazdagításáról, hogy majdan megszépítve és meggyarapítva adják tovább az eljövendõ nemzedékeknek? Ki lenne felhatalmazva arra, hogy megakadályozza és büntesse a bûntetteket, vagyis a társadalomellenes cselekményeket? És mi lesz azokkal, akik nem engedelmeskednek a szolidaritás törvényének és nem akarnak dolgozni? Meg azokkal, akik fertõzõ betegségben szenvednek és nem hajlandók a tudomány által célszerûnek ítélt egészségügyi óvintézkedéseket betartani? Vagy tegyük fel, hogy lennének olyan, akár épelméjû, akár tébolyodott emberek, akik fel akarnák gyújtani a termést, meg akarnák rontani a gyermekeket vagy erejüket arra használnák, hogy bántalmazzák a gyengébbeket. Ha anélkül törölnénk el a magántulajdont és szüntetnénk meg a fennálló kormányzatot, hogy a helyébe állítanánk egy másik hatalmasságot a társadalmi élet megszervezésére és a szolidaritás biztosítására, akkor bizony nem tûnnének még el az elõjogok s nem köszöntene be a béke és boldogság kora; ehelyett felbomlanának a társadalmi kötelékek, az emberiség a barbárság állapotába süllyedne, úrrá lenne a mindenki magáért törvénye, mely elõször is a nyílt erõszak, másodsorban pedig a gazdasági elõjogok gyõzelmét jelentené.? Ilyen érveket hoznak fel a tekintélyelv hívei ellenünk, még akkor is, ha szocialistáknak nevezik magukat, azaz a magántulajdon és a belõle származó osztályhatalom megszüntetését hirdetik. Válaszképp megállapíthatjuk, hogy elõször is nem igaz, hogy a társadalmi körülmények megváltoztával a kormányzás lényege és szerepe is megváltozik. Szerv és funkció egymástól elválaszthatatlan. Tegyünk funkciótlanná egy szervet és vagy a szerv fog elhalni, vagy a funkció éled újjá. Állítsanak csak fel hadsereget egy olyan országban, ahol senki sem akar háborúzni s nem is tartanak sem belsõ, sem külsõ támadástól, majd meglátják, hogy e hadsereg háborúra fog uszítani, vagy összeomlik, ha próbálkozásai nem sikerülnek. Ahol nincsenek felderítendõ bûncselekmények és letartóztatandó elkövetõk, ott a rendõrség gondoskodni fog róla, hogy legyenek, vagy megszûnik létezni. Franciaországban évszázadok óta létezik egy louveterie-nek nevezett intézmény ? jelenleg az Erdészeti Igazgatóság része. Dolgozói a farkasok és más káros állatok irtásával vannak megbízva. Senki sem lepõdne meg, ha megtudná, hogy éppen ennek az intézménynek köszönhetõ, hogy még ma is élnek farkasok Franciaországban, s nagy pusztítást végeznek zord telek idején. A nép nem aggódik a farkasok miatt, hisz ott vannak ezek a farkasirtók, hogy a farkasokkal törõdjenek. Bizonyára vadásznak is rájuk, de oly ?vigyázva?, hogy nem bántják az állatok vackát, míg azok kicsinyeiket fel nem nevelik. Így óvnak meg a vadászok egy érdekes állatfajt a kipusztulástól. A parasztok valójában nem nagyon bíznak ezekben a farkasfogókban, és inkább farkasvédõknek tartják õket. És ez érthetõ is, hisz mi lenne a ?farkasvadász-kapitánnyal? ha kihalnának a farkasok? A kormányzat, vagyis az az embercsoport, mely a törvénykezés feladatát végzi s jogában áll a kollektív hatalom eszközével engedelmességre kényszeríteni az egyént, immár maga is kiváltságos osztállyá vált és eltávolodott a néptõl. Mint minden intézményesült szervezet, a kormányzat is saját hatalmának kiterjesztésére fog törekedni, hogy kikerüljön a társadalmi ellenõrzés alól, hogy saját céljait másokra kényszerítse s hogy elsõsorban saját elkülönült érdekeire legyen figyelemmel. A kiváltságos helyzetbe emelt kormányzat immár ellenlábasa lett a népnek, melynek ereje fölött rendelkezik. Mindenesetre, a kormányzat, még ha sikerülne is neki jót tenni néhány emberrel, mindenkinek úgyse tudna kedvében járni. Meg kéne védenie magát az elégedetlenkedõkkel szemben és ehhez szüksége lenne a nép egy részének támogatására. A kormányzatot támogató néprétegbõl pedig megint csak kiváltságos osztály válna, és így újból kezdõdne a régi történet. Az új osztály, ha nem is a földet, de a hatalmi pozíciókat biztosan megszerezné és éppúgy elnyomná, meg kizsákmányolná a népet, mint a tõkés osztály. A parancsolgatáshoz szokott uralkodók nem akarnának többé egyszerû emberekké válni, és ha hatalmukat nem tudnák megtartani, kiváltságos helyzetüket mindenesetre biztosítanák leköszönésük idejére. A hatalmon lévõk rendelkezésére álló minden eszközzel azon lennének, hogy barátaikat jelöljék ki megüresedett posztjukra, akik viszonzásképpen majd õket védelmeznék és támogatnák. Ekképpen a hatalom kézrõl kézre járna és a demokrácia, mely, úgymond a nép hatalma, mint mindig, oligarchiává torzulna, mely egy szûk csoport, egy osztály hatalmát képviseli. És egy ilyen, mindenre kiterjedõ, teljhatalmú, zsarnoki oligarchiának minden a rendelkezésére kell hogy álljon, mindennek õt kell szolgálnia: az egész közvagyonnak és minden közszolgáltatásnak az élelmiszerektõl a gyufagyártásig, egyetemektõl a mulatóhelyekig! *6.* Ám tételezzük csak fel, hogy a kormányzat nem minden esetben válik kiváltságos osztállyá, hogy fenn tudna maradni anélkül, hogy egy új kiváltságos osztályt hozna létre maga körül és meg tudna maradni, úgymond a társadalom szolgálójának, a társadalom képviselõjének. Szolgálhatna-e bármiféle hasznos célt egy ilyen kormányzat? Hogyan és miképpen fokozná a szellemi és anyagi erõket, a szolidaritás szellemét, az összesség s a jövõ nemzedékek sorsáért érzett felelõsséget, mely bármikor jellemzõvé válhat egy adott társadalomban? Már megint a megkötött lábú ember történeténél vagyunk, aki, minthogy béklyóival is elboldogul valahogy, azt hiszi, nélkülük már nem élhet. Megszoktuk, hogy kormányzat alatt élünk, mely a maga szolgálatába állítja erõnket, szellemünket és akaratunkat, aki pedig nem hajlandó céljainak szolgálatába állni vagy akár ellenségesen fordul szembe azokkal, annak gáncsot vet, azt gúzsba köti és elhallgattatja ? és mi azt hisszük, hogy minden, ami a társadalomban történik, az az államnak köszönhetõ, hogy a kormány nélkül elapadnának a társadalom jótékony energiái, életereje és szellemi forrásai. Így lesz képes az uraság, akié a föld, arra ? mint azt már korábban kifejtettük ?, hogy a maga hasznára dolgoztasson másokat, nem hagyván a puszta kenyérnél többet a parasztnak, azt is csak azért, hogy legyen ereje s akarata másnap is kimenni a földekre. A szolgává aljasított paraszt pedig azt képzeli, hogy ura nélkül megállna az élet, mintha bizony az teremtette volna a földet meg a természeti erõket. Mit tehet a kormányzat önmagában hozzá a társadalom erkölcsi és anyagi erõihez? Tán az állam is a semmibõl teremt, mint a Bibliában a Mindenható? Mint ahogy semmi sem teremtetik az úgynevezett anyagi világban, úgy ezt az anyagi világ bonyolultabb formájában, a társadalomban sem tehetjük fel. Az uralkodók csak azokat az erõket állíthatják szolgálatukba, amelyek már megvannak a társadalomban ? eltekintve azoktól a roppant energiáktól, melyeket az állam bénít meg és pusztít el, azoktól az erõktõl, melyeket a lázadások és a viszálykodások emésztenek fel. Irdatlan veszteségek ezek, de kikerülhetetlenek egy ilyen mesterséges rendszer esetében, mint a kormányzat. Mint emberek, talán õk is hozzá tudnak járulni valamivel a közöshöz, de hatalmi helyzetüknek ehhez semmi köze. A kormányzat rendelkezésére álló anyagi és erkölcsi erõkbõl sajnos csak egy csekélyke rész szentelõdik valóban a társadalom javára. A többit vagy a lázadó erõk féken tartására használják fel, vagy másképp térítik el céljától, a köz üdvének szolgálatától, a kiváltságosokat hizlalván a nép verítékén. Sokat vitatkoztak már az egyéni kezdeményezésnek, illetõleg a közös erõfeszítésnek az emberi társadalmak életében és fejlõdésében betöltött szerepérõl. A metafizikus okoskodás azonban, a tõle megszokott rafináltsággal olyannyira összezavarta a fogalmakat, hogy ma már mindenki radikálisnak tûnik, aki azt állítja, hogy az emberek világában mindent az egyéni kezdeményezés hoz létre és tart mûködésben. Pedig ez a magától értetõdõ igazság mindenki számára nyilvánvalóvá válik, aki megpróbálja megérteni a szavak jelentését. A valódi létezõ az ember, az egyén. A társadalom, illetve a közösség ? amennyibe nem pusztán üres absztrakcióról van szó ? szükségképpen egyénekbõl áll, s ugyanúgy az állam, illetve a kormányzat is, mely képviselõjének kiáltja ki magát. Minden gondolat és tett szükségképpen az egyénben születik meg, az egyéni gondolat és tett késõbb válik közösségivé, amikor azt többen elfogadják és magukévá teszik. Ezért a társadalmi cselekvés sem nem tagadása, sem nem kiegészítõje az egyéni kezdeményezésnek, mivel éppen hogy a társadalmat alkotó egyének kezdeményezései, gondolatai és tettei összegzõdnek benne. Hatékonysága pedig attól függ ? lévén minden más egyformán adott ?, hogy az egyéni törekvések közös célra irányulnak-e, avagy megosztottak és ellentétesek. És ha valaki ehelyett kormányzati cselekvésre gondol, miközben társadalmi cselekvésrõl beszél ? mint az autoritariánusok ?, attól az még az egyéni kezdeményezések eredménye marad, a különbség csak annyi, hogy a szóban forgó emberek kormányzati tisztviselõk vagy olyanok, akik pozíciójuknál fogva befolyásolni tudják a kormányzati politikát. A hatalom és a szabadság, vagy más szóval az osztályállam és a szocializmus között folyó évszázados küzdelemben nem az a feladat vár igazán megoldásra, hogy megváltoztassuk a társadalom és az egyén viszonyát, s nem is az, hogy a társadalmi ellenõrzés háttérbe szorításával növeljük az egyén függetlenségét vagy fordítva. A teendõ az, hogy megszüntessük az elnyomást; hogy minden embernek egyforma jogokat és cselekvési lehetõségeket adjunk. Meg kell akadályoznunk, hogy csak egy kisebbségnek legyen módja a cselekvésre, mert ez szükségképpen a többség elnyomásához vezet. Végül is az a kérdés, hogy egyszer s mindenkorra elejét vegyük, hogy az egyik ember uralkodjon a másik felett, hogy az egyik ember kizsákmányolja a másikat. Így lehet lehetõvé tenni, hogy a köz java mindenkinek érdeke legyen és az egyéni energiák ahelyett, hogy elpusztítanánk vagy egymás ellen fordítanánk õket, az elkülönültségbõl kilépve utat találjanak egymáshoz, és önmaguk mind teljesebb kibontakoztatása közben együtt szolgálják az összesség boldogulását. Ha magunkévá is tesszük a tekintélyelvû szocialisták ideális kormányzásról szóló elképzelését, a fentiekbõl akkor sem juthatunk más következtetésre, mint hogy egy ilyen ideális állam ahelyett, hogy növelné a társadalom termelõ, szervezõ és védelmi erõit, inkább nagymértékben csökkentené azokat, lévén hogy a cselekvési lehetõséget egy szûk kisebbségre korlátozná, amelyet felruházna ugyan a mindenhatóság jogával, de persze anélkül, hogy képes lenne megadni neki a mindentudás képességét. Csakugyan, ha a jogból és az állam egész tevékenységébõl leszámítjuk mindazt, ami a kiváltságos kisebbség védelmét szolgálja, ami e kisebbség akaratát fejezi ki, mi marad, ami nem az egész közösség tevékenységének az eredménye? Sismondi azt írja, hogy ?az állam mindig konzervatív erõ, mely törvényesíti, szabályozza és megszervezi a fejlõdés eredményeit (sõt, a történelem tanulsága szerint, ki is használja azokat a saját s a kiváltságos osztály érdekében), de maga soha, semmit nem tesz hozzá. Ezek az eredmények mindig alul születnek, a társadalom szívében, az egyéni gondolat hozza õket létre, innen terjednek szét a világba, s válnak közfelfogássá, szótöbbséggé, ám amíg idáig elérkeznek, addig szükségképpen szembekerülnek és megküzdenek a mindenkori hatalommal, hagyományokkal, szokásokkal, elõjogokkal és tévedésekkel.? Mindenesetre, ha meg akarjuk érteni, miképpen mûködhet kormány nélkül egy társadalom, csak a létezõ társadalmat kell a maga mélységében szemügyre vennünk és látni fogjuk, hogy a társadalmi élet nagyobb, jelentõsebb része valójában mindmáig mentes maradt az kormányzati beavatkozástól, hogy a kormányzat csak azért avatkozik be, hogy kizsákmányolja a tömegeket, hogy védelmezze a kiváltságos kisebbséget, s ráadásul büntet is ? teljesen eredménytelenül ? minden olyan tevékenységet, mely az õ közremûködése nélkül vagy gyakran annak ellenére, sõt ellenében történik. Az emberek dolgoznak, kereskednek, tanulnak, utaznak és legjobb tudásuk szerint követik az erkölcsi szabályokat és próbálnak boldogulni. Életüket szebbé és jobbá teszi a tudomány s a mûvészetek fejlõdése, egymás közt széles körû kapcsolatokat alakítanak ki ? mindeközben semmi szükségét nem érzik annak, hogy valaki megmondja nekik, hogyan viselkedjenek. Sõt, valójában az életnek éppen azok a területei a legproblémamentesebbek, ahol nem érvényesül a kormányzat befolyása, itt van a legkevesebb ellentét, s ha merülnek is fel vitás kérdések, közmegegyezés útján rendezõdnek, ezért aztán az emberek egyformán elégedettnek és hasznosnak érzik magukat. Nincs különösebben szükség a kormányzat közremûködésére azon nagyüzemek és közszolgáltatások mûködtetéséhez sem, melyek nagyszámú, különbözõ országokból és életkörülmények közül érkezett dolgozó teljes munkaerejét veszik igénybe. E vállalkozások ezrei ? s bizton állíthatjuk, hogy a leghatékonyabbak ? mind a mai napig szabadon jönnek létre, egyéni társulások eredményeképp, közös megállapodás alapján. Nem a kizsákmányolásra berendezkedett kapitalista társulásokról beszélünk, bár ezek szintén bizonyítékai a szabad társulásokban rejlõ lehetõségeknek és energiáknak, amellett oly kiterjedt mûködést folytatnak, hogy a világ összes országának dolgozói, valamint nagyszámú és ellentétes érdekeik is megférnek kereteik között. Nem, ehelyütt inkább azokról a társulásokról kívánunk szólni, amelyek az emberbaráti szeretettõl vagy a tudomány iránti szenvedélytõl indíttatva jöttek létre, vagy egyszerûen azért, mert alapítóik elismerésre vágytak és jól akarták érezni magukat. Ezek a közösségek már az eljövendõ társadalom hírnökei, amelyben a magántulajdon megszüntetésével és az emberek közötti testvérháború felszámolásával megvalósul majd az érdekek harmóniája és mindenki abban leli majd legnagyobb örömét, hogy jót tehet s kedvére lehet másoknak. A tudományos társaságok és kongresszusok, a nemzetközi életmentõ szövetségek, a Vöröskereszt, a földrajzi társaságok, a munkásszervezetek, a nagy természeti katasztrófák idején a károsultak segítségére sietõ önkéntes testületek többek közt arra szolgáltatnak példát, hogy mily erõt hordoz a közösségi szellem, mely mindig megmutatja magát, amikor csak meg kell oldani egy nehéz helyzetet vagy egy fontos kérdést és az eszközök sem hiányoznak hozzá. A kormányzatok által emelt akadályok, a magántulajdon miatti megosztottság az oka, hogy az önkéntes szövetkezés nem vált világméretûvé s nem fogja át az emberi tevékenység minden anyagi és erkölcsi vonatkozását; az emberek tehetetlennek érzik magukat és elkedvetlenednek, ha azt látják, hogy egy szûk kisebbségnek jut minden gazdagság. Példának okáért, a kormányzat gondoskodik a postaszolgáltatás, a vasúti közlekedés stb. megszervezésérõl. Ám mi módon segíti e szolgáltatások mûködését? Ha az embereknek lehetõségük és szükségük van rá, megszervezik e szolgáltatásokat, s a szakembereknek nem kell kormányzati engedélyre várniuk, hogy megkezdjék munkájukat. Minél általánosabb és sürgetõbb az igény, annál több önkéntes fog jelentkezni a feladat elvégzésére. Ha a népnek módjában állana, hogy maga gondoskodjék a termelésrõl és az élelmiszer-ellátásról, biz? nem kellene attól félni, hogy üres gyomorral várnák, amíg a kormányzat meghozza a szükséges rendelkezéseket. Ha már mindenképp lennie kell kormányzatnak, várná legalább meg, míg minden elkészül, hogy aztán törvényeivel szentesítse az elvégzett munkát, s a hasznát lefölözze. Láthattuk, hogy minden tevékenység legfõbb mozgatója az egyéni érdek: tehát, ha a közérdek mindenkinek érdeke lesz (s bizonnyal így lesz, ha a magántulajdon megszûnik létezni), akkor mindenki szorgoskodni fog, s ha most olyan dolgokért fáradunk, mely csak egy kisebbségnek érdeke, mennyivel jobban és serényebben végezzük majd munkánkat, ha az majd mindenkinek érdekében áll. Nehéz megérteni, hogy miért hiszik még mindig azt egyesek, hogy a mindennapi életünkhöz szükséges közszolgáltatásokat megbízhatóbban lehet kiépíteni és mûködtetni kormányzati irányítás mellett, mintha azok a munkások végzik, akik ? közvetlen választás vagy közös megállapodás alapján ? maguk választják ezt a munkát és az érdekelt felek közvetlen ellenõrzése mellett viszik végbe feladatukat. Az természetes, hogy minden nagyobb közös vállalkozásnál szükség van munkamegosztásra, szakmai irányításra, munkavezetésre és más, hasonló feladatok elvégzésére. Az autoritariánusok azonban a szavakon lovagolnak, amikor a munkaszervezésbõl fakadó valódi szükségletekkel próbálják megindokolni a kormányzat létezését. Ám nem árt újból hangsúlyozni, hogy a kormányzat nem más, mint azoknak az egyéneknek a csoportja, akiknek megvan a joga és a lehetõsége, illetve akik megszerezték a jogot és a lehetõséget, hogy törvényeket alkossanak és engedelmességre kényszerítsenek másokat. Ezzel szemben a munkavezetõ, a mérnök és a többi hasonló önként vállalja az adott munka elvégzését, vagy választás útján jelölik ki õket erre a feladatra. A kormányzat a hatalom átruházását jelenti, vagyis azt, hogy a nép lemond a szuverenitásról és az önálló cselekvésrõl egy kisebbség javára. Az irányítás azonban feladatok átruházását jelenti, hogy ki-ki tennivalókat ad és kap, hogy önkéntes megállapodások alapján szolgálatokat végez szolgálatokért. Az uralkodó kiváltságos személy, akinek joga van a parancsoláshoz s hogy mások verítékével valósítsa meg saját elképzeléseit és vágyait. A munkavezetõ, a szakmai irányító stb. olyan, mint a többi munkás ? persze egy olyan társadalomban, ahol mindenki számára egyformán adottak az eszközök az önmegvalósításra; ahol mindenki egyformán szellemi és fizikai munkás vagy az lehet, ha akar; ahol az embereket egyedül képességeik természetes sokfélesége különbözteti meg, és ahol elvégzett munkája, kötelessége alapján mindenkinek egyformán joga van a társadalom nyújtotta lehetõségeket kihasználni. A kormányzati funkció és az irányítás feladata alapjaiban különbözik egymástól, s éppen ezért nem szabad összekevernünk õket. Hogy ez manapság mégis oly gyakran megtörténik, az csakis a gazdasági és politikai elõjogok következménye. Ám hadd térjünk át sietve azokra a feladatokra, amelyek miatt ? mindazok, akik nem anarchisták ? a kormányzást nélkülözhetetlennek tartják. A társadalom külsõ és belsõ védelmérõl van szó, azaz a háború, a rendõrség és az igazságszolgáltatás intézményérõl. Ha majd megszûnnek az államok, és a társadalmi javak mindenki rendelkezésére állnak, az emberek közötti ellentétek is legott eltûnnek majd és nem lesz többé ok a háborúra. Hadd tegyük hozzá továbbá, hogy a jelenlegi világhelyzetben, ha forradalom tör ki valahol, a többi ország is rögvest lángra kap, vagy ha nem, hát nagyfokú együttérzésrõl tesz tanúbizonyságot, s ez olyannyira így van, hogy nincs oly kormány, mely csapatokat merne küldeni külföldre, attól félvén, hogy saját népe is fegyvert ragad. Mindazonáltal hadd jegyezzük meg, hogy az elnyomott országok kormányai minden eszközzel azon igyekeztek ? s ezt meg is tehették volna ?, hogy megkíséreljék a szabad népeket újból szolgaságba dönteni. Szüksége lenne-e egy forradalmi népnek kormányzatra ahhoz, hogy megvédje szabadságát? A háborúhoz megfelelõ földrajzi és technikai tudással rendelkezõ emberekre van szükség, mindenekelõtt pedig a népesség nagy tömegeire, amelyek hajlandók harcba menni. A kormányzat sem amazok tudását, sem emezek hajlandóságát és bátorságát nem képes növelni. A történelem tapasztalatai megtanítottak minket arra, hogy az a nép, mely igazán meg akarja védeni hazáját, legyõzhetetlen. Olaszországban mindenki tudja, hogy az önkéntes csapatok (anarchista alakulatok) elõtt a trónok meginognak és széjjelszaladnak a sorkatonákból vagy zsoldosokból álló reguláris hadseregek. Mi mondható ezek után a rendõrségrõl és az igazságszolgáltatásról? Sokan azt hiszik, hogy ha nem volna csendõrség, rendõrség és bíróság, az emberek szabadon, kedvük szerint gyilkolhatnának, bántalmazhatnának és erõszakolhatnának meg másokat. Elképzeléseik szerint az anarchisták valami olyan furcsa szabadságot szeretnének elveik szerint megvalósulva látni, mely sérti és felszámolja mások szabadságát. Talán még azt is elhiszik, hogy miután számûztük a kormányzatot és a magántulajdont, nyugodt lélekkel hagynánk, hogy újból visszatérjenek, pusztán azok szabadsága iránti tiszteletbõl, akik hatalomra és birtoklásra vágynak. Igazán különös módja eszméink értelmezésének! ? persze könnyebb egy kézlegyintéssel elhessenteni egy gondolatot, mint venni a fáradságot és megcáfolni. A szabadság, amit a magunk s mások számára megvalósítani kívánunk, nem valami abszolút metafizikai, elvont fogalom, mely a gyakorlati életre lefordítva kikerülhetetlenül a gyengék elnyomásához vezet. A mi vágyunk az igazi, a megvalósítható szabadság, mely tudatos érdekközösséget, önkéntes együttmûködést jelent. Tégy, amit akarsz ? ez a jelszavunk, s ez mintegy programunk összegzése is, lévén, hogy egy harmonikus társadalomban, egy kormányzat és tulajdon nélküli társadalomban ? nem kell nagy ész ahhoz, hogy ezt megértsük ? mindenki azt fogja akarni, amit tennie kell. Ám tegyük fel, hogy lennének olyanok, akik ártani szándékoznának nekünk és másoknak, mert még nem sajátították el az új gondolkodást, de az is lehet, hogy valami más körülmény vagy csapás indítaná erre õket. Mindenkit biztosíthatunk afelõl, hogy az anarchisták minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeznének megakadályozni az ártani szándékozót. De mert tudjuk, hogy az ember külsõ és belsõ, kozmikus és társadalmi körülményeinek eredõje; és mert a társadalom önvédelemhez való jogát nem tévesztjük össze az egyébként nevetséges büntetéshez való joggal; meg ami azt illeti, a vétkesben, azaz a társadalomellenes cselekmény elkövetõjében, korunk bíráitól eltérõen, mi nem a lázadó rabszolgát látnánk, hanem a gyógyításra szoruló beteg felebarátunkat ? szóval mindezek következtében nem lenne bennünk gyûlölet, amikor óvintézkedést tennénk és igyekeznénk, hogy egy lépéssel se menjünk túl azon, amit a társadalom önvédelme megkíván. Nem bosszút állni, hanem gyógyítani szeretnénk, a rendelkezésünkre álló tudományos eszközök segítségével megjavítani a szerencsétlen vétkezõt. Akárhogy is vélekedjenek az anarchisták (akik, mint minden teoretikus, hajlamosak szem elõl téveszteni a valóságot a látszatlogika bûvöletében), az biztos, hogy senki sem hagyná, hogy büntetlenül támadjanak szabadsága és boldogsága ellen. Ezért, ha szükségessé válna, védelmi intézkedéseket tennének az esetleges társadalomellenes törekvések ellen. Ám e cél érdekében tehetnek-e bármi hasznosat olyan emberek, akiknek az a foglalkozásuk, hogy jogszabályokat alkossanak, vagy akik egész életüket azzal töltik, hogy üldözzék és elfogják a törvényszegõket? Az emberek mindig sokkal eredményesebben szállnak szembe azokkal a dolgokkal, amit tényleg helytelennek és károsnak ítélnek, mint a hivatásos törvényhozók, rendõrök és bírák. Lázadások idején, amikor a nép, még ha tévesen is, tiszteletben akarta tartatni a magántulajdont, ezt sokkal ügyesebben tette, mint akármilyen rendõrhadsereg. A szokások mindig követik a tömegek érzelmeit és igényeit. Minél kevésbé szabályozza a szokást a törvény, annál inkább tiszteletben tartják az emberek, mert mindenki tudja és érti, mi célt szolgál. Amellett, minthogy az érintetteknek nincsenek illúzióik a törvényes védelmet illetõen, maguk gondoskodnak a szokások betartatásáról. Az afrikai sivatagokon átkelõ karavánok számára a vízkészletek megfelelõ adagolása élet-halál kérdés; ilyen körülmények között a víz szent dologgá válik és senki sem merészelné pocsékolni. Az összeesküvõk titokban tevékenykednek és mindenki tartja a száját, mert gyûlölet sújtaná azt, aki megsérti a titkot. A kártyaadósságok mögött nem áll ott a törvény, mégis, az a kártyás, aki nem fizet, megvetésre méltó mind a saját, mind mások szemében. Tán a csendõröknek köszönhetõ, hogy nem gyilkolnak meg még több embert? A legtöbb olasz faluban csak nagy ritkán tûnik fel a csendõr. Milliók kelnek át a hegyeken és vágnak át a földeken távol a hatóságok óvó tekintetétõl, bárki leüthetné õket a büntetés legkisebb veszélye nélkül. Mégsincsenek kevésbé biztonságban, mint ott, ahol csendõr vigyáz rájuk. A statisztikai adatok tanúsága szerint az elnyomó intézkedések jóformán nem befolyásolják a bûnelkövetések számát, noha a gazdasági körülmények vagy a közvélemény beállítottságának változásakor drámai visszaesés tapasztalható. A büntetõ jogszabályok különben is csak a kivételes, szokatlan esetekkel foglalkoznak. A mindennapi élet folyása kívül esik a törvénykönyv hatókörén, önkéntes, hallgatólagos megállapodások, szokások és gyakorlatok szabályozzák szinte öntudatlanul. A társadalmi életben ennek sokkal nagyobb szerepe van, mint a büntetõ törvénykönyv cikkelyeinek, és noha a szabályszegõt a tettének következményeit sújtó közmegvetésen kívül semmi sem szankcionálja, ezt mégis sokkal nagyobb tiszteletben tartják, mint a törvény elõírásait. Az emberek közt felmerülõ vitás kérdésekben nem illetékesebb-e tán az önként elismert választott bíráskodás vagy a közvélemény, mint egy független bíróság, melynek joga van mindenki fölött, minden ügyben ítélkezni, s mint ilyen, óhatatlanul inkompetens s ezért igazságtalan? Minthogy általánosságban véve a kormányzat egyetlen célja a kiváltságos osztályok védelme, a rendõrség és a bíróság is csak azokat a bûncselekményeket üldözi, amelyeket a közvélemény egyáltalán nem tart annak és egyedül az állam meg a vagyonosok érdekeit sértik. A társadalom, az egyén jólétének és szabadságának védelme szempontjából semmi sem károsabb, mint ezeknek az osztályoknak a léte, melyek állítólag a közösség biztonságát szolgálják, mégis, úgy lesnek az emberre, mint vadász a vadra, és sokkal inkább tarthatók lelkiismeretlen, fizetett banditáknak, akik fõnökük parancsára bármikor lecsaphatnak a gyanútlan polgárra anélkül, hogy az tudná, miért. *7.* Mindez nagyon szépen hangzik, mondhatja a tisztelt olvasó, és meglehet, hogy tényleg az anarchia lesz a tökéletes társadalom, mi azonban félünk nekivágni az ismeretlennek. Mondjátok hát el nekünk részletesen, hogyan épülne fel ez a ti anarchista társadalmatok. És itt egy egész sor kérdés következik, amiket mind nagyon érdekesnek tartanánk, ha a szabad társadalomban felmerülõ problémák tanulmányozását tekintetnénk feladatunknak. Azt várni azonban, hogy e kérdésekre konkrét választ adjunk, képtelenség, amellett haszontalan, sõt nevetséges. Milyen módszerekkel tanítanánk a gyerekeket? Hogyan szerveznénk meg a termelést? Megmaradnának-e a nagyvárosok vagy egyenlõen oszlana meg a népesség a föld felszínén? Mi lenne, ha Szibéria összes lakója Nizzában szeretné tölteni a telet? Vagy ha mindenki fácánsültet akarna enni és azt burgundi borral öblítené le? Ki végezné a bányászok vagy a tengerészek munkáját? Ki tartaná tisztán az illemhelyeket? És a betegeket hol ápolnák, otthon vagy kórházban? Ki állapítaná meg a vasúti menetrendet? És mi a teendõ, ha a mozdonyvezetõbe belé áll a gyomorgörcs a száguldó vonaton? ?Még sok ilyen kérdést lehetne feltenni, ha valaki feltételezné, hogy az ismeretlen jövõrõl mindentudás és tapasztalat a rendelkezésünkre áll, vagy ha úgy gondolná, hogy az anarchia nevében elõ kéne írnunk a jövõ nemzedékeknek, mikor bújjanak ágyba és mely napokon vágják ki a tyúkszemüket. Ha olvasóink valóban választ várnak ezekre a kérdésekre vagy legalábbis az igazán komoly és fontos problémákra, túl a jelenlegi személyes véleményünkön, akkor ez azt jelenti, hogy sikertelenül próbálkoztunk megértetni velük, mi az anarchizmus lényege. Nem vagyunk különb próféták másoknál; ha kijelentenénk, hogy képesek vagyunk hivatalos megoldással szolgálni az eljövendõ társadalom mindennapjai során felmerülõ összes problémára, akkor a kormányzás eltörlésérõl szóló állításaink értelme, enyhén szólva, kétessé válna. Ezzel ugyanis magunkat kiáltanánk ki kormányzatnak, és a vallásos törvényalkotókhoz hasonlóan örök érvényû törvényeket hoznánk a jelen s az eljövendõ nemzedékek számára. Jobb is, hogy sem máglyával, sem börtönnel nem kényszeríthetjük az embereket bibliánk tiszteletére, legalább szabadon, félelem nélkül nevethetnek rajtunk és céljainkon! Minket nagyon is érdekelnek mind a társadalmi élet, mind a tudomány körébe tartozó problémák éppen azért, mert úgy véljük, hogy az anarchia egyszer majd meg fog valósulni, s szeretnénk, ha az anarchisták akkor legjobb tudásuk szerint vennének részt az új társadalom felépítésében. Ezért nekünk is megvannak a magunk megoldásai, melyeket a körülményektõl függõen vagy véglegesnek, vagy átmenetinek tekintünk ? a helyszûkére tekintet nélkül, ejtsünk hát néhány szót most ezekrõl a kérdésekrõl. Ám mivel jelenlegi tapasztalataink meghatározzák, hogy hogyan gondolkozunk ma bizonyos problémákról, elképzeléseink érvénye nem feltétlenül terjeszthetõ ki a jövõre. Ki láthatja elõre, mi fog történni akkor, amikor az emberiség megszabadul majd a nyomortól és az elnyomástól, amikor nem lesznek többé urak és szolgák, amikor majd nem a viszálykodás, meg a nyomában járó harag és gyûlölet teszi ki életünk nagy részét? Ki jósolhatja meg, hogy milyen fejlõdés fog végbemenni a tudomány, a termelési eszközök, a kommunikáció meg az élet több területén? A fontos az, hogy egy olyan társadalom jöjjön létre, amelyben nem lehetséges többé kizsákmányolás és elnyomás; amelyben a létfenntartáshoz, az önmegvalósításhoz és a munkavégzéshez szükséges eszközök mindenki számára egyformán rendelkezésre állnak; ahol mindenki aktív részese lehet a társadalmi életnek, kívánsága és tudása szerint. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen társadalomban mindent el fognak követni ? összhangban a kor ismereteivel s a körülményekkel ? hogy az igényeket maximálisan kielégítsék. És akkor a tudás, valamint az eszközök fejlõdésével az élet is szebbé válik majd. A társadalomszerkezet alapjaival foglalkozó program végtére is nem tehet mást, minthogy módszert javasol. A módszer alapján mindenekelõtt megkülönböztethetjük a pártokat és kijelölhetjük történelmi helyüket. Minden párt ? a módszertõl függetlenül ? az emberiség fejlõdését tûzi céljául, és sok valóban erre is törekszik. Idõvel minden párt eltûnik s velük minden szervezett akció, mellyel céljaik megvalósítására törekedtek. Az anarchiát ezért mindenekelõtt módszernek kell tekintenünk. Azok a megoldási módok, melyektõl a különbözõ nem anarchista pártok az emberiség sorsának jobbra fordulását remélik, két csoportra oszthatók: az autoritariánus és az úgynevezett liberális csoportra. Amaz egy kisebbségre bízza a társadalmi élet irányítását és a tömegek elnyomásához és kizsákmányolásához vezet. Emez az egyéni vállalkozás szabadságán alapul és a kormányzati funkciókat a minimumra kívánja csökkenteni, esetleg teljesen fel is számolni. Ám mivel a liberális elgondolás a magántulajdon tiszteletére, a ?mindenki magáért? kizárólagos elvére, valamint ? ami ebbõl következik ? az egyének közötti versenyre épül, az általa meghirdetett szabadság csak az erõsek, csak a tulajdonosok számára létezik és a szegények, a nincstelenek elnyomását és kizsákmányolását szolgálja. Ez a szabadság nem teremt harmóniát, csak a gazdagok és a szegények közti szakadékot mélyíti egyre, újra teremti az elnyomást és a kizsákmányolást, azaz a hatalmat. A liberalizmus módszere elméleti szempontból sokban hasonlít az anarchiához, ám szocializmus nélkül; ezért üres hazugság, minthogy szabadság egyenlõség nélkül, valódi anarchia szolidaritás, szocializmus nélkül nem létezhet. A liberálisok csak azért támadják az államot, mert szeretnék elvenni feladatai egy részét s azokat a versengésben erõsebbnek bizonyult kapitalistákra bízni. Azonban, minthogy a tulajdonosi osztály csendõri védelemre szorul, nem bírálhatják az állam lényegét alkotó elnyomó funkciót, ahogy a szabad verseny következtében mélyülnek az ellentétek és az egyenlõtlenség, szükségszerûen jutnak el a kormányzati elnyomó hatalom fokozásához. Az anarchisták újfajta módszert ajánlanak: valósuljon meg a kezdeményezés és a szerzõdés szabadsága, de csak azután, hogy a forradalom elsöpörte a magántulajdont és lehetõvé tette, hogy a társadalmi javak fölött mindenki egyformán rendelkezzék. Ez a módszer, miután nem engedi meg a magántulajdon újjászületését, a szabad társulásokon keresztül a szolidaritás elvének teljes gyõzelméhez fog elvezetni. Ha a problémákat ebbõl a szempontból közelítjük meg, világossá válik, hogy az ellenünk felhozott érvek csak alátámasztják elképzeléseinket, mivel egyedül az anarchia jelöli ki azt az utat, amelyen elindulva a tudomány fejlõdésének, valamint az emberi szükségleteknek és vágyaknak leginkább megfelelõ megoldások fokozatosan kikísérletezhetõk. Milyen módszerekkel tanítanánk a gyerekeket? Nem tudjuk. Hogy akkor mi fog történni? A szülõk, a pedagógusok, meg mindenki, akit érdekel az ifjú nemzedék jövõje, majd összejönnek és megbeszélik, nézeteik alapján majd egyetértenek vagy vitába szállnak egymással, s végül a legjobbnak tartott módszert ültetik át a gyakorlatba. Gyakorlat közben pedig majd kiderül, melyik az a módszer, amit valóban érdemes alkalmazni. És ez így lesz majd minden felmerülõ problémával. Mindabból, amit eddig elmondtunk, az következik, hogy az anarchia az anarchisták értelmezésében ? egyedül õk tudják ilyen jelentéssel megtölteni ? a szocializmuson alapul. Sõt, ha nem létezmének azok a szocialista iskolák, amelyek mesterségesen megosztják a szociális kérdés természetes egységét, hogy annak csak néhány, összefüggéseibõl kiragadott vonatkozásával foglalkozzanak, ha tévképzeteikkel nem akarnának eltévelyíteni a társadalmi forradalomhoz vezetõ útról, nyíltan kimondhatnánk, hogy anarchia és szocializmus egyet akar, hiszen mindkettõ az elnyomás és a kizsákmányolás megszüntetéséért harcol, függetlenül attól, hogy azt szuronyt szegezve vagy a létfeltételek monopolizálásával kényszeríti rá egyik ember a másikra. Az anarchiának, ugyanúgy, mint a szocializmusnak az egyenlõ feltételek biztosítása az alapja, a kiindulópontja, a léttere. Fáklyája a testvériség, pályája a szabadság. Az anarchia nem a tökéletesség, nem az abszolút eszme, mely mint a horizont, ahogy közelítünk, újból távolba vész; az anarchia a mindenki javát szolgáló fejlõdés és kiteljesedés útja. *8.* Most, hogy megállapítottuk, hogy az anarchia az egyetlen olyan társadalmi forma, mely ? minthogy egyedül õ számolja föl a tömegek elnyomására és nyomorba döntésére törekvõ osztályokat ? lehetõséget ad az emberiségnek a legnagyobb fokú kiteljesedésre; most, hogy kimondtuk, az anarchia képes megszabadítani az emberiséget a kormányzattól ? sõt tulajdonképpen nem is tesz mást, csak ezt ?, s vele együtt minden akadályt elgördít, mellyel rögös útján elõrehaladván mindig meg kellett küzdenie, az autoritariánusok visszavonulnak sáncaik mögé, oldalukon azok népes táborával, akik ? noha azt hiszik, hogy a szabadság s az igazságosság szerelmesei ? félnek a szabadságtól és képtelenek egy olyan emberiséget maguk elé képzelni, mely õrök meg pásztorok nélkül él és fejlõdik. Érezvén az igazság szorítását, e tábor hitványul azért imádkozik, hogy a szabadság ügye, ameddig lehet, elodázódjék. Ez az ellenünk eddig felhozott érvek lényege, s most menjünk tovább. A szabad és önkéntes együttmûködésre alapuló, állam nélküli társadalom, mely mindenben a spontán érdekérvényesítésre, a szolidaritásra és a szeretetre támaszkodik ? bizonygatják ellenfeleink ?, kétségkívül gyönyörû elgondolás, de mint minden eszme, a felhõkben jár. Olyan világban élünk, melyben az emberiség mindig elnyomókra és elnyomottakra szakadt; ám míg amazokat a hatalomvágy feszíti s a zsarnokság összes bûne terheli lelküket, emezek gerincét az alázat törte meg, s a szolgaság az elõbbieknél is súlyosabb bûnökbe taszította õket. Korunk társadalmából még hiányzik a szolidaritás érzése, és ha igaz, hogy az emberiség egységes s mind egységesebbé válik, akkor az is ugyanúgy igaz, hogy a nap mint nap mindenki ellen megvívandó küzdelem a létért mindegyre fokozódik és az emberi jellemre sokkal nagyobb hatást gyakorol. A verseny az, mely hajszolja az embereket, sarkallja az urat és a szolgát, a verseny miatt tekinti minden ember ellenségének felebarátját. Képesek lesznek-e majd hirtelen megváltozni ezek az emberek, akik egy egyéni és osztálykonfliktusoktól szabdalt társadalomban nõttek fel? Képesek lesznek-e majd egy olyan társadalomban élni, ahol a vágy mindenkinek ugyanazt diktálja, mint a kötelesség, ahol mindenki saját akaratából, külsõ kényszer nélkül fogja a közösség érdekét szolgálni? Miféle eltökéltség, miféle ésszerûség alapján fogja bárki is a szegénység által megnyomorított, a papság által elbutított tudatlan tömegre bízni a forradalom és az emberiség sorsát? Arra a tömegre, mely ma vakon vérre szomjúhozik, holnap pedig ostobán bedõl majd egy csalónak vagy engedelmesen fejet hajt az elsõ katonai diktátor elõtt, aki urának meri nevezni magát? Nem volna-e okosabb elõbb egy demokratikus vagy szocialista köztársaságot megvalósítani átmenetként az anarchista eszmény felé? Nem kéne-e létrehozni elõbb a jó emberek államát, hogy neveljük a népet és elõkészítsük az eljövendõ eseményekre? Ha sikerült volna megértetnünk magunkat, ha sikerült volna meggyõzni olvasóinkat arról, amit írtunk, e kérdések nem merülnének föl bennük. Mindazonáltal, vállalva az ismétlés kockázatát, nem árt, ha megválaszoljuk õket. Újból és újból szembekerülünk azzal az elõítélettel, hogy a kormányzás valami újkeletû dolog, mely ki tudja, honnét, a társadalom fölé emelkedett, meg hogy az állam önmagában több, mint az õt alkotó és a neki engedelmeskedõ egyének erõinek és képességeinek összessége. Ezzel szemben nekünk az a véleményünk, hogy a világban minden az emberek mûve és a kormányzat, mint olyan, a világhoz semmi sajátlagosat nem tesz hozzá, eltekintve attól a törekvésétõl, hogy egy meghatározott párt vagy osztály érdekében mindent monopolizáljon, valamint hogy elvágjon minden olyan kezdeményezést, mely saját körein kívülrõl indul. A hatalom lerombolása, a kormányzat eltörlése nem jelenti a társadalomban mûködõ egyéni és közösségi erõk elpusztítását, sem az emberek kölcsönösen egymásra ható kapcsolatainak felszámolását. Ez egyenlõ lenne azzal, mintha az emberiséget elkülönült és érzéketlen atomok tömegévé akarnánk tenni, ez azonban képtelenség, mindazonáltal megvalósulása mindenféle társadalmi alakzat megsemmisítését, az emberiség végét jelentené. A hatalom eltörlése a kényszer és befolyás monopolizálásának megszüntetését jelenti. A hatalom eltörlése összedönti azt a rendszert, mely a társadalmi energiát, vagyis a társadalom egyesült erõit egy szûk csoport eszméinek, akaratának és érdekének szolgálatába állítja. Ez a szûk kisebbség a társadalmi energiák összességének birtokában, saját elvei és személyes jóléte érdekében elfojtja az egyéni szabadságot. A hatalom eltörlése lebontja azt a fajta társadalomszervezõdést, mely két forradalom között, a pillanatnyi gyõztesek érdekében elvágja a továbbfejlõdés útját. Egy 1872-ben közreadott cikkében Mihail Bakunyin, miután hangsúlyozza, hogy az Internacionálé mûködésének legfõbb eszköze a szervezet által hirdetett eszmék propagálása, valamint tagjainak a tömegek megnyerésére irányuló spontán tevékenységének megszervezése, a következõket írja: ?Akik netalán azt állítanák, hogy ilyetén szervezett tevékenységünk merénylet a tömegek szabadsága ellen, kísérlet egy új, tekintélyelvû hatalom létrehozására, azoknak azt válaszoljuk, hogy gondolkodásuk kisiklott álokoskodás. Ennél is rosszabb véleménnyel vagyunk azokról, akik nem vesznek tudomást az emberi szolidaritás természeti és társadalmi törvényérõl, s hitetlenségükben odáig mennek, hogy az egyének, valamint a tömegek abszolút függetlenségét lehetségesnek vagy legalábbis üdvösnek tartják. Az abszolút függetlenség egyet jelentene a társadalom lerombolásával, lévén, hogy a társadalmi élet egésze nem más, mint e kölcsönös függõségi viszonyok összessége. Minden egyén, még a legokosabbak és a legerõsebbek is ? sõt õk a leginkább ? életének minden egyes pillanatában újrateremti e függõségi viszonyokat és maga is e viszonyok terméke. Maga az egyén nem más, mint a környezet által az emberekre gyakorolt anyagi, szellemi és erkölcsi hatások tömegének folyamatosan változó eredõje, s szabadsága abból a társadalomból bontakozik ki, melyben születik, felnövekszik és meghal. Aki valami transzcendentális, isteni, egyébként pedig egy teljesen önelégült és egoista szabadság nevében ki akarja vonni magát e hatások alól, annak útja a pusztulásba visz. Ez az idealisták és metafizikusok által oly nagyra tartott függetlenség, valamint az így felfogott egyéni szabadság nem más, mint maga a megsemmisülés. A természetben csakúgy, mint a társadalomban ? mely egyébként ugyanúgy a természet része ?, minden élet legfõbb feltétele a legpozitívabb értelemben vett, valamint egyes élõlények képességeinek megfelelõ mérvû, kölcsönös hatás. E viszonyrendszer felszámolása a halált jelentené. És amikor szabadságot követelünk a tömegeknek, semmi esetre sem kívánjuk az egyének, illetve az egyének csoportjai által reájuk gyakorolt hatások kiküszöbölését. Amit követelünk, az a mesterséges, kivételezett, jogi és hivatalos kapcsolatok megszüntetése.? *9.* Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi világhelyzetben, amikor a megalázott tömegek, megnyomorítván a szegénységtõl, elbutítván a babonáktól, mozdulatlanságra vannak kárhoztatva, az emberiség sorsa egy meglehetõsen szûk csoport kezébe van letéve. Magától értetõdik, hogy az emberek nem tudnak majd egyik pillanatról a másikra oly magasságokba emelkedni, hogy kötelességüknek, sõt kedvükre valónak érezzék a maguk sorsát olyképpen irányítani, hogy az másoknak is a legfõbb üdve legyen. Noha a társadalom szellemi és alkotó erõi egy szûk rétegre korlátozódnak, ez még nem ok arra, hogy mind fokozottabban fojtsuk el õket és a legtöbbjüket néhány potentátnak rendeljük alá. Nem ok arra, hogy az éltetõ energiák és az igazi képességek java része a társadalom felépítésénél fogva (az elõre lefoglalt pozíciókból fakadó közömbösségnek, a születési elõjogoknak, a gyámkodásnak, a klikkszellemnek s a többi kormányzati praktikának köszönhetõen) kirekesztessék a kormányzás szervezetébõl és szinte semmiféle befolyást ne tudjon gyakorolni a társadalmi életre. Szintúgy helytelen, hogy akik hatalomhoz jutottak, kiszakítván környezetükbõl s a hatalom megtartását mindenek elé helyezvén, elveszítsék cselekvési lehetõségeiket és ne legyenek jók másra, csak arra, hogy útjába álljanak másoknak. Mihelyt megszûnik ez a negatív hatalom, azaz a kormányzat, a társadalom visszanyeri önmagát és kihoz magából mindent, ami csak a kor fejlettségi szintje mellett lehetséges. Ha lesznek majd tudásuk továbbadására vágyó tanult emberek, õk minden tõlük telhetõt el fognak követni, hogy meggyõzzék az embereket a tanulás örömeirõl és hasznairól. Ha ilyen emberek nem, vagy csak kevesen lennének, a kormányzat mindössze annyit tehetne ? minthogy nem tudná õket elõteremteni a semmibõl ?, amennyit ma is tesz, vagyis hogy elszakítja e nevelõket áldásos tevékenységüktõl és rendõrök számára dolgozó rendeletgyártókká teszi õket. A kormányzat ezzel az okos és elhivatott tanítókat politizálja, azaz haszontalan élõsködõvé teszi, akik csak saját hóbortjaikkal és a hatalom megtartásával törõdnek. Ha lesznek orvosok és egészségügyi szakemberek, õk majd megszervezik az egészségügyi szolgálatokat. Amennyiben egy sem akadna, a kormányzat mindössze annyit tehetne ? minthogy nem tudná õket a semmibõl elõteremteni ?, hogy kétségbe vonná a meglévõk képességeit, a nép pedig, lévén joggal gyanús számára minden, ami föntrõl érkezik, kapna az alkalmon, hogy megszabaduljon tõle. Ha lesznek mérnökök, mozdonyvezetõk és más szakemberek, õk majd megszervezik a vasutakat. S ha egy sem akadna, az állam õket sem tudná a semmibõl elõteremteni. A forradalom, mely eltörli a kormányzást és a magántulajdont, nem fog olyan erõket életre hívni, melyek nem léteztek már elõtte. A forradalom a meglévõ erõk és képességek elõtt nyitja meg a fejlõdés útját. A forradalom elsöpör minden olyan osztályt, melynek az az érdeke, hogy a tömegeket állati létbe taszítsa, továbbá megteremti annak lehetõségét, hogy mindenki tehetségének, kedvének és érdekeinek megfelelõen cselekedhessék s gyakorolhasson hatást másokra. Csak így indulhatnak el a tömegek a felemelkedés útján, mert egyedül a szabadság nevelhet szabadságra, mint ahogy dolgozni is csak munka közben tanulhat meg az ember. A kormányzat, feltéve, hogy más rosszat nem tesz, mindig gyávaságra szoktatja az alávetetteket, s miközben elnyomó hatalmát szüntelen fokozza, magát egyre nélkülözhetetlenebbé teszi. Amellett, ha valaki azt akarná, hogy a kormányzat feladata legyen a tömegek nevelése, s hogy elindítsa õket az anarchia útján, akkor azt is el kellene mondania, hogy milyen alapon s mi módon hozná létre ezt a kormányzatot. Tán a legjobbak diktatúrájaként képzeljük el? De hát kik a legjobbak? S ki hivatott arra, hogy eme értékeket felfedje bennük? A többség általában megrögzött elõítéleteket követ, s olyan eszméket, álláspontokat vall magáénak, melyeket a tehetséges kisebbség már rég maga mögött hagyott. Ám amikor e kisebbség tagjai egytõl egyig azt hiszik, hogy nekik van igazuk, s bizonyos kérdésekben mindegyiküknek igaza is lehet, amikor csak a jövõ döntheti el, hogy a vitában álló felek közül melyik állt a jó oldalon, akkor ki és milyen alapon fogja kiválasztani azt az egyet, akinek a társadalom erõi a rendelkezésére bocsáttatnak? Ha találunk száz okos embert, aki a diktatúrát támogatja, rájövünk, hogy százból száz magát fogja jelölni e pozícióra, vagy legalábbis szeretne közel kerülni a hatalomhoz. Ily módon az lenne a diktátor, akinek sikerülne ? bármilyen meggyõzõdésû is egyébként ? a többiek fölé kerekednie. Bizton állíthatjuk, hogy a jelenlegi politikai légkörben a diktátor minden erejét az ellenfeleivel szembeni küzdelem kötné le, s hatalmának védése közben jótékony homály borulna egykori ingatag elhatározására ? ha élt benne ilyen egyáltalán ?, hogy társadalmi ismereteket szerezzen. Vagy tán általános választójog hozná létre a kormányzatot, s így az a többség akaratának többé-kevésbé õszinte kifejezése lenne? Ám ha képtelennek tartjuk a derék választópolgárokat arra, hogy maguk intézzék saját dolgaikat, akkor hogyan hihetjük, hogy a vezetésükre hivatott pásztorokat meg tudják majd választani? Miféle politikai mágia folytán kerekedhet ki az ostoba tömegek szavazataiból a zseni megválasztása? És mi lesz a tehetséges kisebbséggel, mely még mindig a társadalom legaktívabb és legradikálisabb részét képezi? Egyetlen módon oldhatjuk meg a társadalmi problémát mindenki számára kielégítõen: ha a forradalommal elsöpörjük mindazokat, akik a társadalmi javakat birtokolják, és mindenki rendelkezésére bocsátjuk azt, ami mindenkié; hagyni fogjuk, hogy az emberek képességei, erõi és jószándékai szabadon mûködjenek, s ekképpen õk gondoskodjanak majd a közösség jólétérõl. Az anarchiáért és a szocializmusért harcolunk, mert meggyõzõdésünk, hogy az anarchiát és a szocializmust mielõbb meg kell valósítani. Mindez annyit jelent, hogy a forradalmi tettel el kell távolítanunk a kormányzatot, meg kell szüntetnünk a tulajdont; és a közszolgáltatásokat, melyek e vonatkozásban az egész társadalmi életet felölelik, az érdekelt felek és a segíteni akarók spontán, szabad cselekvésére és nem a hivatalos törekvésekre kell bíznunk. Persze mindebbõl számos hátrány és nehézség fog adódni, de e problémák megoldódnak és megoldásuk csakis anarchista módszerekkel képzelhetõ el, vagyis az érdekelt felek közvetlen részvételével, szabad megegyezések útján. Nem tudjuk, hogy a következõ forradalom elhozza-e majd az anarchia és a szocializmus diadalát. Annyi azonban bizonyos, hogy ha az elkövetkezendõ forradalomban az úgynevezett kompromisszumos megoldás gyõzedelmeskedne, az a mi számunkra a vereséget jelentené. Nem mintha mi valaha is hasznosnak tartottuk volna, hogy az emberiséget igába hajtó káros hatalom bármely intézményének életét meghosszabbítsuk. Adott esetben úgyis olyan befolyással fogunk rendelkezni, ami tükrözi számbeli nagyságunkat, erõnket, szellemi felkészültségünket és állhatatatosságunkat. Ha mégis vereséget szenvednénk, munkánk akkor sem volt hiába, hiszen minél szilárdabban akarjuk programunk teljes egészében való megvalósítását, annál közelebb kerülünk a tulajdon és hatalom nélküli új társadalomhoz. Hasznos feladatot teljesítünk, elvégre az emberi fejlõdés elõrehaladottságát az jelzi, hogy milyen mértékben sikerül háttérbe szorítani a kormányzati hatalmat és a magántulajdont. S ha ma, megalkuvást nem ismerve, elbukunk, biztosak lehetünk benne, hogy holnap gyõzni fogunk... /Errico Malatesta/ # Miért legyek anarchista (miben hiszek)...