Az alábbi cikk fordítás az An Anarchist FAQ című gigantikus műből, amelynek nézőpontjával néhány alapvető dologban nem értünk egyet, és ezért nem is nagyon szoktunk tőlük idézni. Ez a kis fejezet viszont egész jól kifejti azt a szűk témát, amire vállalkozik: a környezeti válság egyik fő oka a kapitalizmus és ezért a kapitalizmuson belüli megoldási kisérletek kudarcra vannak ítélve.

Azt hiányoljuk belőle elsősorban, hogy túlságosan a növekedés-kényszerre fókuszál, és nem ír arról, hogy a vállalatoknak döntéseiknél egyáltalán nem érdekük figyelembe venni az ökológiai szempontokat, épp ellenkezőleg, a tőkefelhalmozás kényszere és a verseny miatt mindenáron megpróbálnak kibújni az alól, hogy az externáliák (tevékenységük nem szándékolt hatásai) miatt felelősségre vonják őket.

--------------------------------------------------------------------------

A környezet pusztulása riasztó méreteket öltött. Nap mint nap súlyosabb becsléseket tesznek közzé a globális felmelegedéssel, az ózonréteg pusztulásával, a termőtalaj eróziójával, az esőerdők irtásával, a savasesőkkel, a mérgező hulladékokkal, a fajok gyorsuló ütemű kihalásával és az élelemben és a vízben található növényvédőszermaradványokkal kapcsolatban. Számos tudós szerint alig 35 évünk van, hogy cselekedjünk, mielőtt a létfontosságú ökoszisztémák helyrehozhatatlan károsodásokat szenvednek és tömeges emberveszteséggel kell számolnunk [1] .

Sok anarchista úgy látja, hogy a környezeti válság az uralkodás pszichológiájában gyökerezik, ami a patriarchátus, a rabszolgatartás és az első primitív államok kialakulásával bukkant fel a késő Neolitikumban. Az öko-anarchizmus egyik úttörője, Murray Bookchin rámutat, hogy "a hierarchiák, az osztályok, a tulajdonformák, az államszerű intézmények, amelyek a társadalmi uralommal jelentek meg, az ember-természet kapcsolatra is áttevődtek. A természetet is egyre inkább csak puszta erőforrásnak, tárgynak, nyersanyagnak tekintették, amit a latifundiumon dolgozó rabszolgákhoz hasonlóan ki lehet zsákmányolni [2]. Az ő megítélése szerint az uralom pszichologiájának felszámolása nélkül az ökológiai katasztrófa elhárítására tett minden kísérlet pusztán tüneti kezelés, és mint ilyen, kudarcra van ítélve.

Bookchin úgy érvel, hogy "az emberiség és a természet közötti konfliktus az ember és ember közötti konfliktus kiterjesztése. Amennyiben a zöldmozgalom nem képes átfogni az uralom kérdéskörének minden vetületét, semmivel sem tud hozzájárulni napjaink környezeti válságának lényegi megoldásához. Ha megelégednek a szennyezés és takarékosság szigorúbb ellenőrzésének tisztán reformista követelésével - a puszta környezetvédelemmel - és nem foglalkoznak a forradalom egy átfogóbb fogalmának szükségességével, azzal szavatolják a természet és az ember jelenlegi kizsákmányolásának további fennállását." [3]

Mivel az uralom pszichológiája a kapitalizmus közegében érvényesül a legpusztítóbban, a legtöbb öko-anarchista fő célja, hogy leszámoljon a kapitalizmussal. "A rendszer a végnélküli pusztítással az egész bioszférát a sivatagi és sarkvidéki életközösségek törékeny egyszerűségének szintjére fogja redukálni. Megfordítjuk a szerves evolúció folyamatát, amely a növény- és állatvilágot egyre összetettebb rendszerekké fejlesztette - egy egyszerűbb és kevésbé stabil élővilágot teremtünk. Ennek az ijesztő visszafejlődésnek a hosszútávú következményei nagyon is előreláthatóak: a bioszféra olyan törékennyé válik, hogy végül az emberiség szempontjából összeomlik, vagyis megszűnnek az emberi élet szerves előfeltételei. Pusztán idő kérdése, hogy egy olyan társadalomban, ahol a termelés öncélúan folyik, ez megtörténjen, bár azt, hogy pontosan mikor fog bekövetkezni, lehetetlen megjósolni." [4]

Fontos hangsúlyozni, hogy a kapitalizmust meg kell semmisíteni, mivel az ún. "zöld-kapitalisták" állításaival ellentétben nincsen "környezetbarát" változata. Ennek oka, hogy "a kapitalizmus nem pusztán szentesíti a természet kizsákmányolásának pre-kapitalista elvét, hanem a természeti környezet felélését beépíti a társadalom működésébe. Egy ilyen társadalom értékeiről alkudozni, megkísérelni megijeszteni különböző látomásokkal a növekedés következményeiről olyan, mintha magáról a rendszer anyagcseréjéről vitatkoznánk. Talán könnyebb lenne meggyőzni egy zöld növényt, hogy álljon le a fotoszintézissel, mint a burzsoá gazdaságot, hogy álljon el a tőkefelhalmozástól." [5]

Így hát a kapitalizmus azért okoz környezeti katasztrófát, mert az uralom elvén alapszik (ember és ember, valamint természet és ember között), valamint a folyamatos, végnélküli növekedésen (növekedés nélkül a kapitalizmus megszűnne létezni).

Miért mennek tönkre a kapitalista cégek növekedés nélkül?

1950 óta az ipari termelés 50-szeresére nőtt. Ilyen növekedés egy véges környezetben nyilvánvalóan nem folyhat a végtelenségig katasztrofális következmények nélkül. Azonban, mint ahogy azt a "növekedes vagy halál" szlogen is sugallja, elméletileg kizárható, hogy a kapitalizmus megszabadul ettől a függőségétől. Fontos megérteni, miért.

A kapitalizmus alapja a profittermelés. A cégnek, amennyiben jövedelmező akar maradni, olyan olcsón kell árukat és szolgáltatásokat előállítania, hogy versenyképes legyen más, hasonló iparágban tevékenykedő cégekkel. Ha az egyik cég növeli a termelékenységét (amivel mindegyik próbálkozik), akkor olcsóbban tud termelni, ezzel pedig aláígér az ellenfeleinek, nagyobb piaci részesedést szerez, végül pedig csődbe kergeti a kevésbé gazdaságos cégeket.
Ezenfelül ahogy a nagyobb termelékenysegű, jövedelmezőbb cégek terjeszkednek, gyakran puszta méretükből előnyt kovácsolnak (pl. nagytételben vásárolják a nyersanyagokat), ami további előnyt jelent kevésbé termelékeny versenytársaikhoz képest. Ezért a növekvő termelékenység elengedhetetlen a túlélésükhöz.

A termelékenységet kétféleképp lehet növelni: a munkások kizsákmányolásának növelésével (azaz hosszabb munkaidő, intenzívebb munkatempó ugyanannyi fizetésért), vagy új technológiák bevezetésével, amelyek csökkentik az ugyanahhoz a termék vagy szolgáltatás előállításához szükséges munkaidőt. Annak köszönhetően, hogy a munkások küzdenek a kizsákmányolásuk növelése ellen, a kapitalizmusban a fő termelékenységnövelő eljárás az új technológiák bevezetése, (bár a kapitalisták mindig próbálnak olyan módszereket találni, melyekkel az adott technológival dolgozó munkásokat még jobban kizsákmányolhatják).

Azonban az új technológiák drágák, ami azt jelenti, hogy a folyamatos fejlesztés érdekében a vállalatoknak folyamatosan növelnie kell az eladást, így folytatva a tőke (gépek, alapterület, munkások, stb.) felhalmozását. Valóban, a kapitalizmusban az egy helyben maradás válságot jelent - így egy cégnek állandóan törekednie kell a nagyobb profit megszerzésére és így kénytelen terjeszkedni és befektetni. Más szavakkal, a túlélés érdekében a cégeknek állandóan terjeszkednie kell és folytatnia a tőke felhalmozását; növelnie a termelékenységét, hogy eleget adhasson el a növekedés fenntartásához és a tőke felhalmozásának folytatásához. Azaz nincs más lehetősége, csakis a "növekedés vagy halál", vagyis a "termelés a termelés kedvéért".

Tehát elméletileg kizárható, hogy a kapitalizmus megoldja a környezeti válságot, mivel a növekedési elv saját alaptermészetéhez tartozik:

"A kapitalista piacgazdaságban a ‘növekedés határairól’ beszélni olyannyira értelmetlen, mint egy harcos társadalomban a háború határairól beszélni. A moralista jámborság, amit manapság számos jószándékú környezetvédő hangoztat, éppen annyira naív, mint amennyire manipulatív a multinacionális cégek moralizálása. A kapitalizmust nem könnyebb ‘meggyőzni’, hogy korlátozza a növekedest, mint egy embert, hogy hagyja abba a lélegzést. A kapitalizmus ‘megzöldítésének’ minden kísérlete kudarcra van ítélve, mivel a véget nem érő növekedés a rendszer alaptermészetéhez tartozik." [6]
Amíg a kapitalizmus létezik, szükségképpen folytatni fogja a természetpusztítást, addig, amíg meg nem semmisíti az emberi élet szerves előfeltételeit. Ezért nem lehet a kapitalizmussal kompromisszumot kötni: el kell pusztítanunk, mielőtt ő pusztít el minket. És fogytán az időnk.

A kapitalisták természetesen nem fogadják el ezt a következtetést. A legtöbb egyszerűen figyelmen kivül hagyja a bizonyítékokat, vagy egy rózsaszínű szemüvegen át szemléli a helyzetet, és ragaszkodik ahhoz, hogy a környezeti problémák nem is olyan súlyosak, és hogy majd a tudomány megoldja őket, mielőtt még túl késő lenne. A jobboldali libertariánusok hajlamosak erre a megközelítésre, de azt is hozzáteszik, hogy egy ténylegesen szabadpiaci kapitalizmus gondoskodna a megoldásról. Az következő részek egyikében megmutatjuk, hogy miért hibásak ezek az érvek és miért a libertariánus szocializmus a legjobb reményünk arra, hogy megelőzzük a természeti katasztrófát.

Forrás: An anarchist FAQ

http://www.infoshop.org/AnarchistFAQSectionD4

Fordították: az egykori indymedia.hu szerkesztői

http://hu.indymedia.org/node/6168

Irodalomjegyzék:

[1] Donella M. Meadows, Dennis L. Meadows, & Jorgen Randers. Beyond the Limits:
Confronting Global Collapse, Envisioning a Sustainable
Future. Chelsea Green Publishing Company, 1992. Vagy
Kirkpatrick Sale szavaival élve "a bolygó jó úton halad, vagy talán mindjárt meg is érkezik egy globális ökokatasztrófához. Kirkpatrick Sale. Bioregionalism - A Sense of Place. The Nation 12: 336-339.

[2] Murray Bookchin. Toward an Ecological Society: 41.

[3] i.m. 43.

[4] i.m. 68.

[5] i.m. 66.

[6] Murray Bookchin. Remaking Society: 93-94.