Ilyen az, amikor megtörténik az elképzelhetetlen: egy anarchista forradalmár és egy erősen nemzeti érzelmű jobbos leül vitatkozni egymással, hogy megértse, miért is gondolja a másik azt, amit…

J: Az a legfőbb baj veletek, hogy nemzetellenesek vagytok.

A: Mit értesz az alatt, hogy nemzet?

J: A magyar nemzet a magyar emberek összessége. Akik magyarnak érzik magukat, magyar a szívük-lelkük. Ezt talán csodálatos írónk, Illyés Gyula fogalmazta meg a legékesszólóbban: "magyar az, akinek fáj Trianon".

A: Ugyanez az Illyés írta később a Horthy-rendszer legélesebb kritikáját, a Puszták népét is. Mi mindenféle elnyomás ellen harcolunk! Mivel minden állam elnyomásra épül, mindegyik ellen küzdünk, az USA-tól Izraelen át a kínai államig. Ha a román vagy a szlovák állam elnyomja az ottani magyarokat, az is elnyomás és azt is ellenezzük.

J: Érdekes, sose látunk titeket egy olyan demonstráción se, ahol ezek ellen tüntetünk! Ebből is látszik, hogy hazaáruló nemzetrontók vagytok, a magyarság ellenségei!

A: De hát mi egyáltalán nem vagyunk a magyarok ellen, sőt, épp, hogy azt akarjuk, hogy a magyarok (és mindenki más) szabadon, jólétben, a természettel harmóniában éljenek, kizsákmányolástól és elnyomástól mentesen. Pont, hogy ti vagytok azok, akik fenn akarjátok tartani azt a helyzetet, hogy a magyarok többsége kizsákmányolt és kiszolgáltatott, legfeljebb az elitet cserélnétek le általatok magyarabbnak gondoltra. A radikális nacionalizmus a tőkések utolsó mentsvára.

J: Ez nem igaz, mi elutasítjuk a kizsákmányolást.

A: Aha, csak akárhányszor összefogtak a kizsákmányoltak, hogy szétzúzzák láncaikat, ti megtámadtátok őket. Ez volt pl. Spanyolországban 1936-ban: a forradalmi tömegek kommunákat alkottak, ahol senki sem uralkodott senkin, és nem volt kizsákmányolás…

J: Az egy csőcselék volt, akik templomokat gyújtottak fel!

A: Nos, igen, az egyház is részt vett a kizsákmányolásban, Spanyolországban méghozzá eléggé határozottan, ezért az emberek őket is célba vették.

J: Egyszerűen nem tisztelitek a tradíciókat, a hagyományos értékeket. Számotokra a magyar nyelv, a magyar kultúra sem jelent semmit, értéktelen szemét!

A: Egyáltalán nem értéktelenek, csak éppen mi nem vagyunk elfogultak! A rendszerellenes harcban nem az alapján válogatjuk meg, hogy kivel fogjunk össze, hogy milyen népdalokat szeret.

J: Hát ez egy kicsit azért torzítja azt, amit mi mondunk… Itt nem csak népdalokról van szó.

A: Pillanat, kifejtem. Tény, hogy a nemzetiség hangoztatása minden esetben afelé mutat, hogy lehetetlenné tegye azt, hogy az egész világ kizsákmányoltjai összefogjanak, és közös erővel megdöntsék a kizsákmányolás rendszerét. Mi nem a magyar gazdasági és politikai elittel, hanem az egész világ kizsákmányoltjaival akarunk összefogni. Minket nem érdekel, hogy az illető magyar, román vagy néger: ő is ugyanattól a kapitalizmustól szenved, mint mi, ugyanúgy az az érdeke, hogy megdöntse a jelenlegi rendszert, még ha ez nem is tudatosul benne. De ez nem jelenti azt, hogy nem tartjuk értékesnek a magyar kultúrát.

J: Akkor miért akarjátok beolvasztani egy nagy közös, globalizált, multi-kulti masszába?

A: kapitalizmus olvasztja be, teszi tönkre, ítéli feledésre az ősi kulturális kincseket. Gondolkodtál már azon, hogy miért asszimilálódnak a határon túli magyarok? Nagyrészt azért, mert nagyobb eséllyel találnak munkát, és valószínűleg jobban fognak élni, ha a többséghez tartoznak. A másik ok a kapitalista globalizáció…

J: Mi szemben állunk a globalizációval! Ez elég egyértelmű.

A: A kapitalizmusban szükségszerű a globalizáció. A méretgazdaságosság miatt a nagyobb cégek többnyire olcsóbban tudják megtermelni az árukat, és ezért kiszorítják a kisebbeket. Ebből az következik, hogy a tőke centralizálódik. Viszont a nagyobb vállalatoknak nagyobb piacokra (és persze nagyobb beszállítói körre és több nyersanyagforrásra) van szükségük. Ez a fő hajtóereje a globalizációnak.

J: Ti valahogy mindig akadályozzátok a nemzeti egység létrejöttét, a nemzettudat erősödését.

A: Úgy beszéltek erről, mintha létezne egy közösség, a magyar emberek közössége, akiknek a főbb érdekeik azonosak. Például szerintetek a nemzetbe a milliárdosok is beletartoznak? Velük is össze akartok fogni?

J: Minden magyar beletartozik, a gazdagok is, ha nem csalárd módon szerezték a vagyonukat.

A: A nemzet nem valóságos, hanem inkább csak képzelt közösség. Ugyan milyen közösségbe tartozik egy milliárdos és egy hajléktalan? Ugyanazt a nyelvet beszélik? Ez édeskevés ahhoz, hogy egymás oldalán küzdjenek. Érdekes, hogy a magyarul beszélő zsidókkal már nem akartok összefogni, ők valamiért nem tartoznak a nemzethez.

J: Pont azért, mert csak a nyelvük magyar, de a szívük idegen és ellenséges. Nem a magyarsághoz lojálisak, hanem Izraelhez vagy a pénzoligarchiához. A zűrzavar keltésével ti is az ő kezükre játszotok, őket támogatjátok, és az a gyanúnk, hogy ők is támogatnak titeket, hiszen érdekük a felforgatás.

A: Ha támogatnának minket, akkor néha a tévében is hallhattál volna arról, mit akarunk. Volt már ilyen?

J: Hát, nem emlékszem, hogy valamikor is beszéltek volna rólatok.

A: Ellenben magyarkodás az bőven van. Minket nem népszerűsítenek, mert mi a kapitalizmus és az állam felszámolásával az egész uralkodó osztály alól kihúznánk a talajt. Ha nincs pénz, nincs pénzoligarchia sem.

J: Oké, valóban jó pár csatorna van, ahol magukat magyarnak, a magyar érdekek képviselőjének vallók szerepelnek. Végeredményben nem csak az a lényeg, milyen nyelven beszél valaki, hanem az, hogy szíve-lelke tényleg magyar legyen!

A: Úgy érzem, nem értitek, hogy a társadalom két legfontosabb osztálya között feloldhatatlan érdekellentétek vannak. Szóval szerintetek, a magyar tőkés nem kizsákmányoló, csak az idegen (pl. zsidó) tőkés az?

J: A magyar tőkés nem viszi ki a hasznot az országból, hanem újra befekteti itt, és ezzel fejleszti az országot, új munkahelyeket teremt stb. A hegesztőtől a mérnökig, a kisgazdától a nagyvállalkozóig mindenki lehet fontos és hasznos tagja a nemzetnek, hogyha erős bennük a nemzet iránti szeretet.

A: Az a gond ezzel, hogy hiába érzi úgy a tőkés, hogy szereti a nemzetet, hogyha anyagi érdeke az, hogy növelje a tőkéjét. Ha nincs elég nagy profitja, akkor nem tud megfelelőképpen fejleszteni, beruházni, növekedni, így a versenytársai előbb-utóbb kiszorítják a piacról, és tönkremegy.

J: Az államnak kell a társadalom érdekében kezelni ezeket a problémákat. Például a vállalatok működését szabályozni, korlátozni lehet, és néha kell is. Lényegében szükség esetén a nemzet érdekeinek kell alárendelni a cégek tevékenységét.

A: A munkások és a tőkések közötti ellentét objektív, azaz a tudattól, a világnézettől független. Ha a tőkések kezében van a termelés, nekik lesz a legnagyobb befolyásuk az államra, és az ő érdekeik érvényesülnek. Bizonyíték erre az, hogy nem volt még olyan jobboldali rendszer, amelyben ne lettek volna éles vagyoni különbségek.

J: A vagyoni különbségek természetesek, ha a képességekből, szorgalomból, rátermettségből következnek. Mi azért küzdünk, hogy az lehessen gazdag, aki tényleg sokat tesz a nemzetért.

A: A többi meg éljen nyomorban?

J: Nem! A nyomort csak azok érdemlik, akik nem akarnak dolgozni, mint például a cigányok. Mindenki tudja, hogy csak a segélyre váró élősködők. Azzal tartják el magukat, hogy egy csomó gyereket szülnek, akikről aztán nem képesek megfelelően gondoskodni. Büdös nekik a munka!

A: Miért, te talán megcsinálnád az ő munkájukat is a sajátod mellett?

J: Dehogy csinálnám!

A: Tehát te sem szeretsz gürizni! Akkor miért várod el tőlük, hogy szeressenek?

J: Én nem azt várom el, hanem hogy becsülettel elvégezzék a saját munkájukat!

A: Ha ad nekik egyáltalán valaki munkát, akkor nekik jóval többet kell teljesíteni, mint a többségi nemzetiséghez tartozóknak. Így végül is még a sajátodénál is nagyobb fokú önmegtagadást, önsanyargatást vársz el tőlük. Ráadásul, ha ezt megtennék, akkor azért gyűlölnéd őket, mert elveszik tőled a munkát!  Például: az angliai munkások egy része a rengeteg bevándorlótól féltette a munkáját, és ezért vált az ottani skinheadek egy része rasszistává – ergo: ha dolgoznak, az a baj; ha nem dolgoznak, az a baj. Így vagytok ti is a cigányokkal.

J: Hagyjál már ezzel a liberális dumával! Talán hívtuk őket valaha is, hogy jöjjenek ide? Ha nem tetszik nekik, ami itt van, akkor húzzanak vissza Indiába!

A: A magyarok is ide jöttek egyszer!

J: Mi már az ősidők óta itt voltunk. Ugyanis aljas hazugság az, hogy 896-ban jöttünk ide, és a finnugor eredetet is azok találták ki, akik abban voltak érdekeltek, hogy a nemzeti öntudatunkat elvegyék.

A: Mi van, ha igaz? Mitől lesz Béla értékesebb ember, ha az ük-ükapja találta fel a kereket? Mi változik attól a társadalomban, ha igaz, és mi attól, ha nem igaz?

J: Már bocs, de én büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem! Aki a nemzeti büszkeséget nem tudja átérezni, azt csak sajnálni tudom! Ez az, ami megadhatná mindannyiunknak az összefogás érzelmi alapjait.

A: A „nemzeti összefogásban” résztvevők egy része tőkés, másik része kizsákmányolt. Az ilyen tőkések (más tőkésekhez hasonlóan) nagyobb hatalmat és több profitot akarnak, és úgy gondolják, hogy a külföldi tőke korlátozásával ők jól járnának. A szerencsétlen kizsákmányoltakkal pedig elhitetik, hogy a zsidók, kínaiak, románok, stb. a bajok okozói és így ezek azért harcolnának, hogy nemzeti lobogók alatt zsákmányolják ki őket. Mi az egész emberiségért felelősséget érzünk, más szavakkal internacionalisták vagyunk.

J: Tudjuk, mit jelent ez: majd megint Moszkvából, vagy épp Brüsszelből vagy Washingtonból irányítják az országot!

A: Ez nálunk nem azt jelenti, mint a bolsevikoknál: mi tagadjuk a hierarchiát, a parancsolgatást.

J: A hierarchia természetes, az állatoknál is van hierarchia. Az ember is úgy érzi jól magát, ha tudja, hol a helye.

A: Az ember nem kutya, hogy gazdára vágyjon!

J: A legtöbb embernek szüksége van arra, hogy egy erős tekintély álljon fölötte, hogy irányt szabjon, és korlátokat állítson. Ezek nélkül az ösztönök féktelen tobzódásába fulladna az ember, és ez alól csak néhány rátermett, és magas szinten álló egyéniség a kivétel. Nekik kellene vezetni a többi embert.

A: Alighanem te is ilyen kivételes férfinak tartod magad. Ez esetben ugyanolyan hataloméhes vagy, mint a politikusok, akiket folyton szidalmazol.

J: Nem az a lényeg, hogy én legyek a vezér! Olyan legyen, aki alkalmas és elhivatott!

A: Ha viszont alávetett akarsz lenni, akkor meg szolgalelkű vagy! Ez mindenképp valami szado-mazo lelkületet tükröz. Radikálisnak és lázadónak állítjátok be magatokat, pedig egy új, még a mainál is rosszabb szolgaságot akartok kialakítani.

J: Egy fenét, csak mi megértettük azt, hogy a hierarchia hiánya káoszt és zűrzavart jelent. Úgy tűnik, ti a zűrzavart akarjátok, szerintünk pedig szigorú rend kell.

A: Szerintünk meg ti nem értettétek meg a hierarchikus viszonyok elnyomó, az emberi személyiséget eltorzító, perverz természetét. Mi nem egy szervezetlen, hanem egy teljesen másként, sokkal jobban megszervezett társadalmat akarunk.

J: De mégis minden tevékenységetek arra irányul, hogy zűrzavart keltsetek, leromboljátok a rendet.

A: A jelenlegi rend embertelen, és csak a tömegek forradalmi mozgalma által szüntethető meg. Ehhez pedig szakítani kell a szolgalelkűséggel, azokkal a szokásokkal és gondolkodásmóddal, amelyek a jelenlegi társadalmi rendet tartják fenn. Minden forradalom zűrzavarral is jár, de mi azon vagyunk, hogy ezen gyorsan túllendüljenek az események, és kialakuljon az új szervezettség, az új rend.

J: Ugyan mitől jönne létre zűrzavarból a szervezett rend vezetők nélkül?

A: Először is a kapitalizmus lerombolása, azaz a forradalmi folyamat során az elitellenes düh mellett az öröm, a lelkesedés és a tenni-akarás lesz az uralkodó. Az emberek közti falak leomlanak, az elidegenedettség alapjai eltűnnek.

J: Ez így elég utópisztikusan hangzik.

A: Ez nem utópia, hanem az eddigi forradalmakból leszűrt tanulság. Például 1956-ban az utcán őrizetlen ládákban gyűjtöttek pénzt a forradalom árvái számára. Emellett a vidék több pontjáról teherautószámra küldtek élelmiszeradományokat Pestre.

J: Azt nem értem, hogy hogyan lesz ebből egy olyan gazdasági rendszer, amely nem kapitalista alapokon áll. Hogyan szüntetik meg a pénzt?

A: Rögtön a harcok során lesz egy közös cél: mindenkit el kell látni, hogy tudjon harcolni, tehát itt megjelenik a szükségletek szerinti elosztás. Mivel az áruházakban és raktárakban felhalmozott készletek gyorsan kifogyhatnak, rövid időn belül el kell kezdeni azok pótlását, el kell kezdeni termelni, de azt is a szükségletek szerint. Ha ezt nem sikerül megszervezni, összeomlik vagy degenerálódik a forradalom…

J: De még mindig nem értem, hogy lehet ezt megcsinálni rátermett vezetők nélkül: például analfabéták nem tudják ezt megszervezni.

A: Az emberek nyílván nem egyformák. Vannak köztük aktívabbak, elszántabbak, nagyobb tudásúak. Általában ők lökik tovább az eseményeket, körülöttük kristályosodik ki az új szervezettség.

J: De hát akkor ők a vezetők, akikről mi is beszélünk! Tehát akkor beismeritek, hogy szükség van vezetőkre!?

A: Nem az a lényeg, hogy annak nevezzük-e őket, hanem hogy ne hierarchikus formában valósuljon ez meg.

J: Ezt most nem értem: vezető szerepet játszanak emberek, de nincs hierarchia? Vannak olyan esetek, amikor csak úgy biztosítható a hatékonyság, ha egy ember irányít. Pl. egy ütközetben nem ülhetnek le demokratikusan vitatkozni, hogy éppen ki ötlete a jobb.

A: Ilyen esetekben azt választják koordinátornak vagy felelősnek (felőlem nevezheted vezetőnek is) aki a legrátermettebb, a legjobban ért ahhoz a konkrét dologhoz. De ettől nem lesz általános hatalma.

J: A legrátermettebb, legjobb embernek kell általános vezetőnek lenni, mert ő tudja az egész közösséget irányítani, egyszerűen ő tudja, merre kell haladni.

A: A történelem során a tudatlan „analfabéták” sokszor sokkal jobban átlátták a helyzetet, mint az önjelölt vezetők, akik csak hátráltatták a forradalmat.

J: Ez az egyenlőség és hatalom-nélküliség egy utópia! Mihelyt valakinek lehetősége lesz rá, kiépíti az uralmát és elnyomja a többieket.

A: Látod, ezért mondjuk, hogy olyan rendszer kell, ahol a hatalom alapjai sincsenek meg!

J: Mi pedig azt mondjuk, hogy a jelenleginél sokkal szigorúbb rend, erősebb államhatalom kell, amely kíméletlen azokkal szemben, akik a nemzet ellen cselekszenek. Mihelyt megalakul egy ténylegesen nemzeti kormány, annak minden nemzetrontó propagandát el kell fojtani, minden bomlasztó elemet meg kell büntetni.

A: A vezetőnek hatalma lesz fölöttetek, ki lesztek neki szolgáltatva. Mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze, a vezető is azon fog dolgozni, hogy a saját hatalmát növelje és megszilárdítsa, pont te mondtad az előbb.

J: De hogyha a hatalom nemzeti, akkor ezzel nincs semmi baj, sőt, természetes, csak így védheti meg magát a nemzet!

A: Ez a múltban is és az általatok remélt jövőben is azzal a következménnyel jár, hogy a hatalmon lévők a saját bírálóikat a saját lehetséges ellenlábasaikat elnyomják. Ha az államnak hatalma van a nép fölött, semmilyen garancia nem marad arra, hogy tényleg az emberek érdekeit fogják szem előtt tartani.

J: Az a garancia, hogy olyan ember lesz a vezető, aki elkötelezett és erkölcsileg kiemelkedően magas szinten van.

A: Na, ez az utópia! Az egész huszadik század arról szól, hogy rafinált politikusok százai verik át az embereket, akik mindegyikről elhiszik, hogy ezek majd elkötelezettebbek és erkölcsösebbek, mint az előzőek és mindig kiderül, hogy nem.

J: Ebben egyetértünk, tényleg nagyon sok ilyen van.

A: Na ugye! A „nemzeti érdek” csupán egy jól hangzó frázis az elit kezében, amivel saját uralmát teszi elfogadhatóvá.

J: Sok ilyen van, de ezzel nem cáfoltad, hogy lehet olyan is, aki őszintén a nemzeti érdekekért cselekszik.

A: Aki nem vágyik hatalomra, nem fogja megszerezni. A leghatalomvágyóbbak a legaljasabbak, és ha elérik, hogy egy hierarchikus, fegyelmezett erőszakszervezet teljesítse a parancsaikat, akkor bármilyen szörnyűséget, népirtást elkövetnek hatalmuk védelmében, a társadalom többségének érdekei ellen. Ez történt Sztálin, Hitler, Mussolini, Franco stb. uralma alatt.

J: Azért ne hasonlítsuk már össze Sztálint Mussolinivel, Sztálin sokkal több embert öletett meg, mint Mussolini.

A: A Mussolini-féle fasizmusban is igaz volt az, hogy a csóró átlagember, a munkás, a munkanélküli meg volt fosztva azoktól az eszközöktől, amelyekkel az érdekeit képviselhette volna. Akinek sok pénze van, az befolyásolja az államhatalmat, akinek nincs, annak meg nem lehetett szervezkedni, sztrájkolni, agitálni, tüntetni, stb.

J: A sztrájk is bomlasztás, gyengíti a nemzetet!

A: Abból, amit mondasz, kristálytisztán látszik, hogy ti a tőkések oldalán álltok a magyarok – és általában az emberiség – többségével szemben. Megfosztanátok az összes alkalmazottat az érdekei képviseletétől…

J: Miért, a bolsevista rendszerben talán szabad volt sztrájkolni?

A: A sztálinista rendszerek is elnyomták az emberek többségét, a munkásokat is…

J: Persze, a kommunista proletárdiktatúra iszonyatos szenvedéssel járt és hihetetlen károkat okozott!

A: Az nem proletárdiktatúra, hanem proletár-ellenes diktatúra volt. Szisztematikusan kizárták a munkásokat mindenféle döntéshozatalból…

J: De hát ők is Marxot olvastak, és ugyanolyan kommunisták voltak, mint ti! Ti is ugyanazt képviselitek, mint ők!

A: A bolsevikok nem kommunisták, ők államkapitalizmust akartak építeni, ahogy Lenin többször is írt erről. A Sztálin-féle diktátorokat szó nélkül kivégeznénk, ha a kezünkbe kerülnének.

J: Hát eléggé furcsa ezt hallani!

A: Figyelj, ti mondjátok, hogy a bolsevisták hazudnak. De a legfőbb, legalapvetőbb hazugságukat, hogy kommunizmust építettek, azt meg elhiszitek?

J: Nem hiszünk el nekik semmit! Viszont nagyon hasonlókat mondanak, mint ti. Ők is a magántulajdon megszüntetéséről beszélnek. Nem teljesen értem, hogy mi a lényeges eltérés.

A: Ők a fellázadt tömegeket mindig lefegyverzik, ill. egy részüket (pl. aki lojális a párjukhoz) felülről irányított erőszakszervezetekbe (Cseka, Vörös Hadsereg…) szervezik meg, ami a bolsevik államot szolgálja. Arra törekednek, hogy minden hatalmat a pártvezetés kezében összpontosítsanak, hasonlóan a fasisztákhoz. Nemcsak a fegyveres erőkről beszélek, hanem a termelés irányításáról is, tehát az egyszerű emberek kezéből minden hatalmat kivesznek és mindenki teljesen ki van szolgáltatva a párt-elitnek.

J: Tényleg így működnek. De mi azt hittük, hogy ti egy húron pendültök velük.

A: Ők a valódi kommunistákat, anarchistákat üldözték, lágerekbe zárták, kivégezték, nemcsak a Szovjetunióban, hanem Spanyolországban és máshol is! Ráadásul, amikor a fellázadt kizsákmányoltak kommunákat alapítottak pl. Ukrajnában és Spanyolországban, katonai erővel megtámadták azokat.

J: Hát ez nekem teljesen új.

A: Akkor zárjuk le a vitát azzal, hogy ennek kicsit jobban utánanézel.

J: OK, majd folytatjuk! Kitartó vagyok!