„Az emberi történelem nagy folyamának is megvannak a maga ellenállhatatlan és fenyegető áradásai. Amikor a hullám emelkedik, két védőgátnak feszül neki: a jobboldali a konformista, a létező és hagyományos erők konzerválásának gátja; tetején processziózó papok énekelnek, rendőrök és zsandárok járőröznek, a hivatalos hazugságok és az állami iskolázás tanárai és kántorai csacsognak. A bal part a reformistáké, ahol a „nép” képviselőinek sorfala áll, az opportunizmus üzletembereié, a parlamenti képviselőké és a haladó szervezőké. Miközben sértegetik egymást az áradat felett, mindkét körmenet azt állítja, hogy tudja, miként lehet a gyors folyású folyót korlátolt és kényszerített medrében tartani. De a nagy fordulópontokon az áramlat kitör a szabadra és elhagyja addigi medrét, nem várt folyásirányba „tolódva el”, elsöpörve a két hitvány bandát a forradalom ellenállhatatlan áradatába, amely felforgatja a korlátozás valamennyi régi formáját, új arculatot mintázva a társadalomra (…).” Bordiga