Miért ellenforradalmiak az összeesküvés-elméletek?

Az alábbiakban nem azt állítjuk, hogy nincsenek összeesküvések, hanem azt, hogy az összeesküvés-elméletek misztifikálják azt, ahogy az uralkodó osztály természetes módon próbálja érvényesíteni az érdekeit. Kimutatjuk, hogy bár az összeesküvés-elméletek első pillantásra radikális lázadóknak és hatalomelleneseknek tűnnek, lényegében nem forradalmiak, hanem konzervatívok, mivel csak a kapitalizmus egyes következményeit támadják, és nem az okokat.

 

Az összeesküvés-elméleteket alapvetően két kategóriába sorolhatjuk. Az egyik típusuk valamilyen konkrét esemény hivatalos magyarázatát vonja kétségbe, és azt tételezi fel, hogy az államhatalom vagy valamilyen nagy befolyással rendelkező csoport áll a történtek mögött, melynek az az érdeke, hogy az emberek ne lássák a valódi indítékokat, a háttérben meghúzódó érdekeket. Például az AIDS-et (HIV-vírust) szándékosan állították elő, illetve terjesztik. Ma talán a legelterjedtebb ezek közül az az elmélet, miszerint a 9/11 merényleteket nem vagy nem egyedül az al-Kaida hajtotta végre, hanem az amerikai hatóságok aktívan vagy passzívan segítették őket, esetleg egyedül ők vitték véghez. Az összeesküvés-elméletek másik típusában azt állítják, hogy az emberiség sorsát, a világ menetét a háttérből egy szűk, vagy legalábbis jól körülhatárolható csoport tervszerűen, összehangoltan irányítja: például a pénzoligarchia [1], a szabadkőművesek, az illuminátusok [2] vagy épp a zsidók (sokak szerint a zsidók be se mentek dolgozni a WTC-be szeptember 11-én, mert tudták, mi következik). Ezek az elméletek sokszor azt is állítják, hogy a (világ)háborúk és forradalmak (pl. 1917, Oroszország) egymással szemben álló erőit is egy ilyen csoport irányította, és előre eltervezte, ki fog nyerni [3].

 

A konkrét esetekkel kapcsolatos elméletek egy részéről egyáltalán nem zárható ki, hogy igazak. Ezek az elméletek a hatalom hazugságaira és manipulációira való természetes reakcióknak tekinthetők. Nem egyszer derült már ki a legkülönbözőbb országokban, hogy a hatalom tudatosan hazudott, pl. háborús ürügyek kreálásában. Ezért konkrét esetek cáfolatával nem foglalkozunk. Sokszor ezek saját maguktól megcáfolódnak az idő múlásával. Erre példa az a 2009-es elmélet is, amely szerint az influenza elleni védőoltással egy csipet ültetnek a szervezetünkbe, amin keresztül aztán kontrollálhatnak, vagy akár likvidálhatnak minket, az oltást megtagadókat pedig koncentrációs táborokba zárják, amelyekből már több százat állítottak fel Amerika-szerte. A táborokból csak úgy engedik ki az embereket, ha hagyják magukat beinjekciózni és a csipet a szervezetükbe ültetni. [4]

 

A két típusú összeesküvés-elmélet nem független egymástól: általában aki hisz a globális, világhatalomra törő összeesküvésben, annak előbb-utóbb teljesen paranoid lesz a gondolkodása, és hinni fog számos konkrét esetre vonatkozó összeesküvés-elméletben is, főleg azokban, amelyeket be tud illeszteni a globális elmélet keretei közé. Gyorsan eljut egy olyan szintre, hogy az egészséges szkepticizmust messze túllépve mindenhol és mindenben az összeesküvők manipulációját látja. Minden, amiről úgy látszik, hogy igaz, hazugság lesz; mindenki, aki jóakaratúnak tűnik, gonosz lesz, a gyógyszerek pedig mérgekké válnak. Az ilyen elméletek kiagyalói (pl. az igencsak népszerű David Icke) időnként egész jól keresnek embertársaik hiszékenységén.

 

Próbáljuk meg visszakövetni, hogyan alakulhatott ez ki. A történelem során (főleg az őskorban) az emberek nem értették, hogy mi, miért történik körülöttük a világban. Például miért csap le a villám, miért tör ki egy járvány, miért van földrengés stb. Hogy a kínzó bizonytalanságot csökkentsék, azt a magyarázatot találták ki, hogy ezeket természetfeletti erők okozzák, pl. szellemek vagy istenek. Azóta a tudomány a legtöbb természeti jelenséget megmagyarázta, ezért is terjedhetett el az ateizmus. Azonban a kapitalizmusban nincs olyan ember vagy csoport, aki uralkodna a termelésen, hanem a termelés látszólag véletlenszerű folyamatai uralkodnak az embereken. Nem tudod előre, mikor tör ki egy válság, mikor veszted el a munkád, mikor csődöl be a vállalkozásod vagy hogy egy politikus mikor szegi meg korábbi ígéretét. Létbizonytalanság van, és ez sok embernek szorongást okoz. A természettudománnyal szemben a társadalomtudományok (pl. közgazdaságtan, politológia) távolról sem objektívak és érdekmentesek. Feladataik között szerepel, hogy legitimálják (igazolják, megvédjék, egyetlen ésszerűnek állítsák be) a jelenlegi rendszert. Részben ezért van, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem érti ezeket a folyamatokat, ezért keres pót-magyarázatokat, akár vallásos irányban (ma egyre inkább az ezotéria a divat), akár az összeesküvés-elméletek formájában. Rengeteg, egymásnak ellentmondó információ elérhető, és sokszor csak igen hosszadalmas utánajárással vagy még azzal sem dönthető el, hogy mi az igazság. Kényelmesebb egy ilyen összeesküvés-elméletben hinni, ekkor bármilyen problémát rá lehet kenni egyetlen csoportra, és az ő tevékenységükkel magyarázni azt. Sokkal több erőfeszítést kíván a társadalom mélyebb folyamatainak elemzése, a valóságos összefüggések megértése.

 

A valódi rendszerkritikusok már régen feltárták, illetve folyamatosan, részletekbe menően tárják fel a társadalom törvényszerűségeit, dinamikáját. Ebben több irányzat is részt vesz, mint például a különféle marxisták, az anarchisták, a szituacionisták, amelyek egymás között is éles vitákat folytatnak arról, milyen stratégiát érdemes követni a rendszer elleni harcban. Létezik azonban egy közös mag, mégpedig az, hogy lényegében ugyanúgy látjuk a jelenlegi társadalom kialakulását és működését, és megértettük, hogy a problémák oka a kapitalista társadalom gyökereiben keresendő, tehát abban, hogy a termelőeszközök magántulajdonban vannak, a csereértékben, a bérmunkában, a hierarchiában, az államban, az elidegenedésben (amely a kapitalizmusban természetesnek tűnik), a nemzetben való gondolkodásban. [5] Mi, antikapitalisták látjuk, hogy mindezekből hogyan következik szükségszerűen az, hogy a tőkefelhalmozás szükségleteinek rendelődik alá a társadalom, és elkerülhetetlen a kizsákmányolás, az elnyomás, a létbizonytalanság, a környezetpusztítás, a háborúk (amelyekben mi, kizsákmányoltak öljük egymást a valódi ellenség helyett), tehát végeredményben a nyomor és boldogtalanság. [6] Természetesen, mint minden elméletben vagy tudományágban, itt is előfordulnak tévedések és hibák, de leszögezhetjük, hogy ezt az elméletet a mindennapi tapasztalatok serege újra és újra alátámasztja. Ezen elmélet szerint a globális összeesküvés-elméletek alapvető szemlélete teljesen hibás. A fő negatívum az, hogy az összeesküvés-elméletek nagy része el akarja terelni a figyelmet arról, hogy a társadalmi rendszerünk alapjaival van a baj. Az összeesküvés-elméletek ugyanis néhány személy (vagy egy konkrét népcsoport) rosszindulatára, hatalomvágyára vezetik vissza a társadalmi problémákat, és azt sugallják, hogy ha őket eltávolítanánk, akkor minden rendbe jönne. [7] Ez már csak azért is nonszensz, mert az emberiség az írott történelem kezdeteitől elnyomó és kizsákmányoló társadalomban él egymástól távol, egymással kapcsolatban nem álló földrészeken. Például az európai illuminátusoknak miért lett volna befolyásuk az ókorban Kínára, vagy a Kolumbusz előtti közép-amerikai majákra/aztékokra?

 

Természetesen a globális összeesküvés-elméletek mondanivalójának egy része helytálló. Nyilvánvaló, hogy az uralkodó osztály és az emberiség döntő többsége között alapvető érdekellentétek vannak, amelyeknek az az alapja, hogy az elit (pl., de nem csak a pénztőkések) a többi ember kizsákmányolásából gazdagodott és gazdagodik meg. Ezért az uralkodó osztálynak érdeke a kizsákmányoltak (politikával és gazdasággal kapcsolatos!) lebutítása, azaz, hogy ne legyenek tudatában a helyzetüknek és a valóságos érdekeiknek, ne kezdjenek el önállóan gondolkodni és szervezkedni. [8] Az elit nagy része tisztában van az érdekeivel, és ezeknek megfelelően cselekszik. Az is biztos, hogy vannak az uralkodó osztályon belül olyan egyének és csoportok, amelyek együttműködnek egymással, hogy érvényesítsék az érdekeiket (pl. az European Roundtable of Industrialists, amely igen nagy hatással van az EU gazdaságpolitikájára). Ez az együttműködés gyakran illegális célokért (pl. pénzmosás, gazdasági/politikai ellenfelek likvidálása) folyik. De még ha éppen (az uralkodó osztály által hozott törvények szerint) legális célokról van szó, akkor is gyakran nem nyilvános a kapcsolatuk megléte vagy tartalma, így akár titkosnak is nevezhető, tehát ilyen értelemben vannak összeesküvések. [9]

 

Azonban igen kevéssé valószínű, hogy egyetlen csoport olyan helyzetben lenne, hogy mindenki mást maga alá tudjon rendelni, illetve az is, hogy létezne egy központilag kidolgozott és végrehajtott terv az emberek lebutítására vagy épp irtására. Egy ilyen világméretű összeesküvés igen kiterjedt apparátust igényelne, és elég meredek feltételezés, hogy mindezt titokban tudják tartani. Emellett annak a feltételnek is teljesülnie kellene, hogy az összeesküvők mindenre elszántak, fegyelmezettek és összetartóak, nincsen köztük széthúzás és konkurenciaharc, nem akarnak egymás rovására meggazdagodni – szinte már nem is emberek. [10] Ezzel szemben az antikapitalista elméletben szinte nincsenek feltevések, hanem olyan megfigyelésekből indul ki, mint például hogy az emberek döntő többsége létbiztonságra vágyik. Ezekből vezeti le, hogyan alakult ki és hogyan működik a kapitalizmus, és azt, hogy az rendszer embertelensége a kapitalizmus természetes működési módjából következik, tehát ebben a rendszerben szükségszerű. Például a technikai fejlődés, a verseny és a méretgazdaságosság miatt elkerülhetetlen a tőkecentralizáció, [11] a sikeresebb vállalatok kiszorítják a gyengébben szereplőket. Tehát törvényszerű, hogy oligopóliumok és monopóliumok jönnek létre, az erős piaci szereplők ár-kartelleket, vagy trösztöket hoznak létre (szó szerint, zárt ajtók mögött összeesküsznek a többi cég ellen). [12] Mindezekből következik, hogy a piacok kiterjesztésére van szüksége, ami a globalizáció fő hajtóereje. A másik példa, hogy nem azért kerülnek pénzéhes, hazug vagy könyörtelen emberek a politikai elitbe, mert valakik titokban így döntenek, hanem mert konkrét, józan ésszel belátható, természetes kiválasztási mechanizmusok biztosítják, hogy erkölcsös ember ne kerüljön oda. Megjegyezzük, hogy a tudományelméletben létezik egy olyan elv (Occam borotvája), miszerint a konkurens elméletek közül azt tekinthetjük elfogadhatóbbnak, amelyik kevesebb (főleg kevesebb nehezen ellenőrizhető) feltevést használ. [13] Ebből a szempontból sem pártolhatóak az összeesküvés-elméletek.

 

A történelem során az uralkodó osztály leginkább akkor volt képes összefogni, amikor a kizsákmányoltak öntudatra eszmélvén forradalmat robbantottak ki ellene. [14] Azt, hogy egy adott helyzetben kirobban-e egy forradalom, és ha igen, merrefelé fejlődik, mennyire generalizálódik, milyen végeredménnyel jár, nem lehet előre megmondani, mert igen sok tényezőn múlik. A gazdasági és politikai helyzet mellett fontos a tömegek tudatossága, érzékelhető vagy elfojtott hangulata, érzelmei (elégedetlensége, dühe, félelmei). A forradalom menete során ezek a tényezők kölcsönösen hatnak egymásra, öngerjesztő folyamatokat indítanak be (főleg a tudati/érzelmi síkon, pl. olyanokra is átragad a lelkesedés, akik ezt korábban magukról sem gondolták volna). A társadalomtudósok, pszichológusok is igen gyakran melléfoghatnak ezen a területen, hiszen pl. az emberi viselkedésre vonatkozó megfigyeléseiket szinte minden esetben olyan időszakban végzik, amikor egyáltalán nincs forradalmi hangulat. Mindezeket figyelembe véve nyilvánvalóan abszurd állítás pl. az, hogy az 1917-es orosz forradalom azért tört ki, mert a nemzetközi bankárok finanszírozták a bolsevikokat. Aki ilyeneket állít, az nem sokat értett meg a forradalmak dinamikájából.

 

A kapitalizmusnak az az alapja, hogy a termeléssel kapcsolatos döntéseket úgy hozzák meg, hogy a lehető legnagyobb profitot érjék el, és ebben nincsenek tekintettel másokra, pl. a versenytársakra; illetve csak annyiban, hogy a konkurencia számításait keresztül akarják húzni. Egy ilyen gazdaság törvényei a kapitalisták akaratától jórészt függetlenül működnek. [15] Ez még akkor is igaz, ha a tőkések sokszor szövetségeket, pl. kartelleket alkotnak. A gazdasági válságoknak sem az a tényleges oka, hogy egyes pénzügyi körök szándékosan kivonják a pénzt a gazdaságból. [16] Valójában a kapitalizmusban szükségszerűen jönnek létre ciklikus válságok, amint ezt Marx leírta már kb. 150 éve [17]. Nagyon leegyszerűsítve: a válságok okai abban keresendőek, hogy a fizetőképes kereslet nem nőhet olyan gyorsan, mint a termelés, tehát mindenképp bekövetkezik a túltermelési – más nézőpontból alulfogyasztási – válság. [18] Ugyanis ahhoz, hogy a tőke profitot hozzon, be kell fektetni, és a fellendülés éveiben senki se tudja kiszámítani, meddig tart még a fellendülés, és később mekkora lesz a kereslet. Emiatt a vállalatok – egymástól függetlenül – túl sokat fektetnek be (tehát túlakkumuláció történik), ráadásul a pillanatnyi profitkilátások szerint teszik ezt, és ez az egyes termelési ágak közötti aránytalanságokat szül. Lehet, hogy a válság közvetlen kiváltó oka a pénzügyi szférából jön, de ez csak a felszín, a mélyben a termelés válsága áll, ami a verseny és a profitorientáltság következménye.

 

A legtöbb globális összeesküvés-elmélet szerint, mivel az összeesküvők tulajdonában vannak a bankok, a legfontosabb eszközük a pénzrendszer. Elméletük szerint a pénzrendszer átverés, mivel a bankok fiktív pénzt adnak ki kamatra, majd a befolyt kamatot kivonják a gazdaságból, és ezáltal gazdagodnak. Így mindenki az adósrabszolgájuk lesz. Azonban a valóságban a bankok ugyanolyan profitorientált vállalatok, mint pl. az autógyártó cégek: vannak költségeik (pl. alkalmazottak fizetése, reklámok, székházak és bankfiókok fenntartása stb.) és veszteségeik (pl. bedőlt hitelek). Ha lényegesen nagyobb profitrátával dolgoznának, mint a termelő vagy a kereskedelmi vállalatok, akkor a többi szektor tőkései tőkéjük egy részét pl. bankalapításra fordítanák, magyarul átáramlana a tőke oda, ahol a nagyobb profitot eredményezi (ez a profitráták kiegyenlítődésének törvénye, [19] a verseny megszünteti a kiugró profitrátákat, ezért a bankok is lehetnek időnként veszteségesek).  Másfelől a profitjukat a bankok se vonják ki a gazdaságból, hanem valamilyen módon befektetik, vagy kifizetik osztalékként a részvényeseknek, amiből azok pl. luxuscikkeket vesznek, amiért fizetnek az iparvállalatoknak, tehát a pénz visszakerül a gazdaságba.

 

Az is elterjedt nézet, hogy a „pénzoligarchia” a központi bankokon keresztül tartja adósrabszolgaságban az államokat és az embereket. Az USA központi bankja, a Fed formálisan tényleg nem állami tulajdonban, hanem kereskedelmi (magán)bankok tulajdonában van. Azonban az igazgatótanács tagjait az USA elnöke nevezi ki, és a szenátus erősíti meg tisztségükben. A Kongresszusnak pedig jogában áll megváltoztatni a Fed felépítését, vagy akár a függetlenségét is megszüntetheti. A tulajdonos bankok csak a törvényben rögzített 6% kamatot kapják meg a betett tőkéjük után, a profit nagy része (pl. 2010-ben a 82 milliárdból 79 milliárd dollár) az USA államkincstárába folyik. [20] Más nemzeti bankok (pl. a magyar) pedig állami tulajdonban vannak, tehát itt sem teremhet túl sok babér a pénzoligarchiának. Nem állítjuk, hogy magánbankok nem gyakorolnak nagy befolyást a központi bankokra, és azt sem, hogy nem húznak ebből profitot, csak azt, hogy nincsen kivételezett szerepük, nincs értelme minden bajért csupán őket hibáztatni.

 

Az összeesküvéselmélet-gyártók nem értik, hogy kinek tartoznak az államok, hiszen szinte minden állam el van adósodva. Ezért azt hangoztatják, hogy csakis a pénzoligarchia lehet az, ami az államoknak hitelez, és a kamatok miatt óriási összegekkel gyarapítja vagyonát. Az egyik hiba, amit elkövetnek, hogy összekeverik a reálkamatlábat a nominális kamatlábbal. A fejlett nyugati államokban az államkötvények kamata olyan alacsony, hogy a reálkamatláb majdhogynem nulla. A gazdasági növekedés ennél sok esetben nagyobb, ebből hosszabb távon csökkenthető vagy visszafizethető lenne az államadósság (legalábbis a kapitalista elmélet szerint, és a kapitalista ideológusok mindig optimisták a rendszerükkel kapcsolatban). Természetesen senki sem tudhatja részletekbe menően, hogy az egész világ államadóssága pontosan kinek a kezében van. Az államok egyáltalán nem csak bankoknak tartoznak, hanem a lakossági megtakarítások egy része is államkötvény, emellett gigantikus összegek vannak nyugdíj-, illetve befektetési, pénzpiaci és egyéb alapokban. A világ összes nyugdíjalapjának kb. mintegy húszezermilliárd dollár vagyona van. Például a japán állami befektetési nyugdíjalap 1500 milliárd dollárnyi vagyonnal rendelkezik, aminek a nagyja államkötvényekben van. [21] A kamatok jelentős része olyan emberek vagyonát gyarapítja, akik a fejlett országokban átlagos vagy legalábbis nem kirívó anyagi helyzettel rendelkeznek. Persze vannak olyan befektetők (pénztőkések), akik kiemelkedően nagy összegeket birtokolnak. Hasonlóan más tőkésekhez, rájuk is igaz, hogy vagyonukat és luxuscikkeiket is a munkások termelték meg. Tehát attól, hogy a pénztőkések jövedelme kamatokból származik, a tipikus ipari (kereskedelmi) nagytőkésé pedig részvények után járó osztalékból, mindkettő ugyanolyan kizsákmányoló.

 

A globális összeesküvés-elméletek a társadalom szinte minden problémáját az összeesküvőkre (és az általuk kialakított pénzügyi rendszerre, kamatrabszolgaságra stb.) akarják visszavezetni. Ebben az is abszurd, hogy úgy állítják be, hogy a kisebb tőkések (vagy akár az egész ipari szektor) nem folytatnak kizsákmányolást. Mintha a magyar vállalkozók nem akarnának a munkásaikból kisajtolt profitból luxusvillát és luxusautót vásárolni maguknak. Ebből is látszik, hogy (Magyarországon) az összeesküvés elméletek az olyan ideológiákhoz és programokhoz kapcsolódnak leginkább, amelyek a hazai tőkések (beleértve a mezőgazdasági és kereskedelmi tőkéseket is) többsége léthelyzetének felelnek meg. Számukra a magas hitelkamatok (illetve válság esetén a hitelek szűkössége) és a nemzetközi nagytőke konkurenciája nagy problémát jelent. Nem véletlen, hogy ezek az elméletek igen gyakran a nacionalizmussal és a fasizmussal fonódnak össze, ezek is a tőkések (kivéve talán a lassan „nemzetközivé” váló, a nacionalista bezárkózásban kevésbé érdekelt nagytőkések) érdekeit fejezik ki. Sok ember fejében megvan az a tipikus kispolgári elképzelés, hogy jó lenne a „közösségnek”, ha a nála jóval gazdagabbak magánvagyonát kisajátítanák/újra elosztanák (lásd pl. fasizmus és egyéb populista ideológiák). Ezek legalább a szólamok erejéig mindig eljutnak odáig, hogy a „köz” számára kell visszavenni ezeket a javakat. A „közösségi” lózung persze csak a balosabb elméleteknél (pl. a Zeitgeist) utal a globális emberi közösségre, a legtöbbször inkább nemzetben/államban gondolkozik. De az a ki nem mondott lényeg, hogy az erősebb tőkéktől kell visszaforgatni a vagyont a gyengébb pozíciójú, a piacon hátrányosabb helyzetbe került érdekcsoportok javára, de úgy, hogy maga a piac, valamint ezzel együtt az illető (lehetőleg szépen gyarapodó) magántulajdona és  persze a bérmunka rendszere is megmaradjon. Tehát nem arról van szó, hogy egyenlőséget akarnak és a legnyomorultabb rétegeket is a maguk szintjére akarnák emelni, hanem hogy a társadalmi hierarchiában szeretnének feljebb kerülni.

 

Az összeesküvés-elméletek torzítása abban rejlik, hogy elfedik, hogy a versenyen és mások kiszorításán alapul az egész társadalmi működés, amely minden szereplőt szükségszerűen a saját hatalmának kiterjesztésére kényszerít.  Minden érdek-csoportot a társadalmi befolyás lehetőségekhez képesti maximalizálása mozgat. Ez a célja az összeesküvés-elméletek gyártóinak is, és feltételezhető, hogy eme hátsó gondolat leplezése az, amely teljesen hisztérikus irányba kergeti őket, hiszen objektív szemmel nézve a nyers önérdek etikai dimenziója eltűnne és nyilvánvaló lenne, hogy önmaguk is csak a társadalmi pozícióért folytatott kapitalista harc részei. Mindezeket valószínűleg nem tudatosan alakították így az elméletben, hanem tényleg csak ennyit látnak a valóságból. Mivel képtelenek mélyebb, valóságos összefüggésekre rámutatni (ez egyébként céljaik elérését nem segítené elő, sőt, fenyegethetné azt), szükségük van arra, hogy leegyszerűsítsék a társadalmi viszonyokat, és riválisukat gonosznak fessék le. Ebből a fekete-fehér gondolkodásmódból, ebből a démonizálásból fakad, hogy sok ember számára az elmélet meseszerűnek, az összeesküvők fiktívnek tűnhetnek. Hollywoodhoz hasonlóan csak látványosságot (spektákulumot) hoznak létre, ami a paranoid elmék számára igaznak tűnik és tetszés szerint kiszínezhető.

 

Láttuk tehát, hogy bár a globális összeesküvés-elméletek is tartalmaznak elfogadható érveket, ezek jó része közhely azok számára, akik komolyabban foglalkoznak (antikapitalista) rendszerkritikával. Nem hisszük, hogy ilyen horderejű összeesküvés mozgatná a világot. Ez valójában egy teljesen tudománytalan elmélet. Egy elmélet tudományosságának az a fő kritériuma, hogy (elvileg!) cáfolható. Ez azt jelenti, hogy elvileg elképzelhetőek olyan események vagy megfigyelések, amelyek bekövetkezte esetén az elméletről kijelenthető, hogy megdőlt. Például az, hogy létezik Isten/Sátán, nem cáfolható, mert bármit tapasztalunk, ami cáfolná a létezését, rá lehet fogni, hogy azt csak Isten/Sátán táplálta a fejünkbe, hogy összezavarjon. Hasonlóan, bármilyen bizonyítékot mutatna bárki, hogy nem léteznek nagy hatalommal rendelkező illuminátusok, azt lehet rá mondani, hogy ők kreálták a bizonyítékot, hogy megtévesszenek minket, saját létezésüket cáfolják, illetve a gyanút eltereljék magukról.

 

Az antikapitalista elmélet egyébként kielégíti a tudományosság kritériumát, ugyanis cáfolható. Egy extrém példával élve: ha kiderülne, hogy egy szabadkőműves csoport irányítja a világot, ezt a csoportot megdöntenék/eltávolítanák, és erre egy emberbarát kapitalizmus jönne létre, ahol nincsenek válságok, megszorítások, létbizonytalanság, háborúk stb., akkor a mi elméletünk megdőlne (ez valahogy enyhén szólva nem valószínű). Tehát nem állítjuk, hogy ezzel az írással megcáfoltuk a globális összeesküvés-elméleteket (mivel nem is lehetséges), csak rámutattunk, hogy ilyen szempontból is alulmaradnak az antikapitalista elmélettel szemben.

 

Még ha elfogadjuk, hogy pl. a CIA hajtotta végre a 9/11-es merényleteket, az sem igazolja a világméretű hatalommal rendelkező összeesküvés létét. Másrészt a (feltételezett vagy valós) összeesküvők elleni bármilyen fellépés nem oldaná meg a kapitalizmus problémáit (pl. az ökológiai válságot), de a kapitalizmus elleni sikeres forradalom automatikusan megszüntetné az "összeesküvők" (és minden más tőkés) hatalmát is, mivel minden erőforrásuktól megfosztaná őket. Már eddig is közismert tény volt, hogy az uralkodó osztály képes kegyetlenségeket elkövetni, ha érdekei ezt diktálják. Az a legfeljebb 3000 ember, aki a 9/11-es merényletekben halt meg, csak csepp az áldozatok tengerében [22]. Azért sem kiemelkedően fontos az, hogy mi az igazság ezzel kapcsolatban, mert ettől függetlenül ugyanúgy szükség van arra, hogy harcoljunk a kapitalizmus ellen.

 

Az összeesküvés elméleteket általánosságban bíráló írások [23] nagy része nem csak a tudománytalanságon és a következetlenségen élcelődik, hanem a hatalommal szembeni bizalmatlanságot is pellengérre állítja. Ugyanis ezeknek a bírálóknak is van valamilyen konkrét (általában ki nem nyilvánított) politikai irányultsága vagy szimpátiája (pl. liberális vagy konzervatív, de mindenképp kapitalista). Ezeken az alapokon állva nyíltan vagy burkoltan arra az álláspontra helyezkednek, hogy a Rendszer alapvetően jó, és az elit az átlagember érdekét (is) szolgálja, ill. érdekei egybeesnek mindannyiunk érdekeivel. Más kapitalista ideológusokhoz hasonlóan úgy állítják be, hogy a mindenütt jelenlévő problémák (nyomor, háborúk) és az elit nyilvánosságra került botrányai (korrupció, háborús ürügyek kreálása) pusztán abból következnek, hogy véletlenül nem megfelelő, tudatlan vagy erkölcstelen emberek kerültek a magas pozíciókba. Ezzel pedig, tudatosan vagy naivitásból, a kizsákmányolók, legfőképpen a nemzetközi nagytőke oldalára állnak.

 

Itt térünk vissza ahhoz a kérdéshez, mennyire igaz, hogy a politikában, illetve a háborúkban szembenálló feleket ugyanazok az erők, ugyanaz a háttérhatalom mozgatja titokban. Szerintünk ez abban a formában nem igaz, ahogy azt az összeesküvés-elméletek állítják. Természetesen előfordul, hogy ugyanazok finanszíroznak egymással vetélkedő pártokat (pl. demokraták és republikánusok az USA-ban), esetleg az is, hogy az egymással háborúban álló feleknek ugyanazok nyújtanak hadikölcsönöket, és mindenképp jól járnak, akármelyik fél nyer. De a két oldal szembenállásának egyáltalán nem az a fő oka, hogy egy harmadik fél jól jár ezzel. Ezek a küzdelmek valóságos ellentéteket fejeznek ki, a szembenálló felek más, ténylegesen ellentétes érdekű tőkés csoportokat (is) képviselnek (pl. klientúra, gazdasági holdudvar), vagy a küzdelem elvesztésével a vesztes félhez tartozó egyének elvesztik hatalmi vagy gazdasági pozícióikat. Abban viszont teljesen egy húron pendülnek, hogy mindegyik egységesen védelmezi a tőkés magántulajdont, az államot, egyformán szemben állnak a valódi antikapitalista forradalommal, vagyis valójában egységfrontot képeznek velünk szemben. A dialektikában ezt úgy hívják, hogy „ellentétek harca és egysége”. Ugyanez vonatkozik a valóságtól elrugaszkodott összeesküvés-elméleteket gyártókra és azokra a szolgalelkűekre, akik ezeket próbálják lejáratni, hogy megvédjék a rendszert. Ugyanazon érem két oldalát képezik. Ez abban is megnyilvánul, hogy egyik oldal történelemszemlélete sem mentes az elitizmustól. Hajlamosak úgy gondolkodni, hogy a történelem menetét kiemelkedő személyiségek határozták meg, a tömegek pedig csak öntudatlan bábuk voltak egy gigantikus sakktáblán. [24] Ez a fajta gondolkodásmód azért is ellenforradalmi, mert növeli a bizalmatlanságot, sőt, az ellenszenvet a tömegmozgalmak iránt. Márpedig alapvető pozitív változásokat a jövőben csak a tömegek tudatos és elszánt cselekvésétől remélhetünk.

 

Aki az eddig leírtakat megérti, annak nemcsak nem lesz szüksége többet ilyen tudománytalan, ellenőrizhetetlen, irracionális hiten alapuló pót-magyarázatokra, hanem belátja, hogy azok károsak és semmilyen pozitív változáshoz nem vezethetnek. Ha ugyanis az emberiség problémái nem a kapitalizmusból mint totális viszonyrendszerből adódnak, hanem egy elit csoport tevékenységéből, akkor abból az következik logikusan, hogy nem egy közösségi társadalomért kell küzdeni, ahol nincs hierarchia, csereérték és nincsenek áruviszonyok, hanem az adott elit csoport által leginkább támadott társadalmi formákért és ezek vezetőiért, pl. a tradicionális uralkodókért, királyokért, császárokért. Ha az "Új Világrend" jelenti a legnagyobb veszélyt az emberiségre, akkor a régi világrendet meg kell őrizni.  Ha a szabadkőművesek a legnagyobb ellenségeink, akkor a reálpolitika szintjén elkerülhetetlen a következtetés, hogy mindenkivel össze kell fogni, aki ellenzi az ő uralmukat. Legyen az akármilyen elnyomó és kizsákmányoló rendszer, támogatni kell, hiszen a háttérhatalom terveit így lehet keresztülhúzni. Így válik szimpatikus, sőt követendő példává a putyini Oroszország, az iszlám fundamentalista Irán, Venezuela vagy a tömeggyilkos Asszad vezette Szíria. Az összeesküvés-hívők így sodródnak egyre távolabb az antikapitalista harctól egészen odáig, hogy a fentebb felsorolt rendszerekkel kapcsolatos népi elégedetlenséget is a háttérhatalom mesterkedésének tudják be és így helyeselni fogják a fellázadt tömegek lemészárlását. Tehát nem a kizsákmányoltak világméretű forradalmában fogják keresni a megoldást, hanem tekintélyelvű rendszerek támogatásában, és mivel a nemzetközi nagytőkének a liberalizmus a leginkább megfelelő osztályideológia, törvényszerűen a fasizmus, a királypártiság vagy épp a sztálinizmus felé tendálnak (Magyarországon főleg az előbbi figyelhető meg).

A 20. század elejére a munkásosztály egy igen jelentős része többé-kevésbé megértette az antikapitalista elmélet legfőbb elemeit, és ténylegesen rendszerellenessé vált. Azonban a sztálinista gyakorlat és más tényezők lejáratták és elferdítették ezt az irányvonalat. A munkásmozgalom hanyatlásával pedig a marginalizálódott rendszerellenes irányzatok nem képesek üzenetüket a tömegekhez eljuttatni. Ez is hozzájárul a hamis tudat terjedéséhez, így ahhoz is, hogy az elégedetlen, atomizált egyének a könnyen emészthető összeesküvés-elméletekhez nyúlnak, amelyek konkrét embercsoportot jelölnek meg bűnbaknak, és segítenek abban, hogy dühüket legyen kire fókuszálni. Számunkra nyilvánvaló, hogy az összeesküvés-elméletek egyáltalán nem segítik a kapitalista rendszer embertelen működésének megértését, másrészt semmilyen olyan módszert vagy programot nem tudnak adni, amelynek segítségével ezt a rendszert meghaladhatnánk vagy megdönthetnénk. [25]

 

Tehát annak ellenére, hogy radikális lázadóknak és hatalomelleneseknek tűnnek, ezek az ideológiák lényegében nem forradalmiak, hanem konzervatívok, hatásukban ellenforradalmiak. Ezért is hangoztatta őket többek között Hitler, aki úgy akarta megszerezni a társadalom alsóbb rétegeinek szavazatát, hogy közben nem veszti el a legnagyobb iparmágnások (Krupp, Thyssen) támogatását. Egy olyan ideológiára volt szüksége, amely egyfelől képes kifejezni a lecsúszó vagy nyomorgó tömegek elégedetlenségét, másrészt érintetlenül hagyja a társadalmi rendszer alapjait, főleg a német nagytőkések vagyonát és befolyását. A munkásmozgalom ezt ténylegesen fenyegette, ezért támogatták Hitlert az iparmágnások, és ezért támogathatják ma is egyes tőkések a hasonló elméleteket.

 

1 Lásd pl. Drábik János műveit.

2 Magyarul pl. David Icke írásai érhetők el.

3 Összeesküvés elmétek már több évszázada léteznek, de kezdetben azt feltételezték, hogy az összeesküvők kis csoportok, amelyeknek célja, hogy megszerezzék a hatalmat. A 20. században terjedt el az a nézet, hogy már beépültek a hatalomba, és ők irányítják a nagypolitikát. Lásd pl. Daniel Pipes, Összeesküvések. A paranoia évezredes története, Agave könyvek, 2007, 116.

4 http://index.hu/tech/hoax/2009/09/12/halalcsip_az_nem_vakcina/

5 Ezt az alapozó szöveget pl. a könnyű érthetőséget szem előtt tartva írták:  http://www.anarchoinfo.hu/aktualitasok/k2009.html

6 Nem gondoljuk azt, hogy egy más alapokon álló, osztálynélküli (például anarchista/kommunista) társadalomban abszolút mindenki boldog lenne. De más az, ha néha valaki véletlenül nem boldog, és más, ha a társadalom működése tömegesen és üzemszerűen boldogtalanságot okoz.

7 A Zeitgeist-ra ezen kritikák jó része nem vonatkozik a Moving Forward c. filmben kifejtettek miatt.

8 "Hagyják el azt a mániájukat, hogy nevelni akarják az alsóbb rendű népeket, s mondjanak le a kötelező iskoláztatás misztikájáról! Ha az oroszok, ukránok, kirgizek iskolában tanulhatnának (ha csak írni olvasni is), az lenne a vége, hogy ellenünk fordulnának. A történelmi ismeretektől megvilágosodott agyvelőben politikai eszmék érlelődnének, ez pedig sohasem válna a mi javunkra. Helyesebb hangszórót felállítani minden faluban: ily módon kell a lakosságot némi híranyaggal ellátni, de főleg szórakoztatni. Mért lenne jó megadni nekik azt a lehetőséget, hogy ismereteket szerezzenek politikai, gazdasági téren? A rádió ne tartson előadásokat a meghódított népeknek történelmi múltjukról. Nem - zene, és még egyszer zene! A könnyűzene növeli a munkakedvet. Adjuk meg ezeknek az embereknek az alkalmat, hogy sokat táncolhassanak, és hálásak lesznek érte." Adolf Hitler (in: Enzo Collotti, A náci Németország, A Weimari Köztársaságtól a hitleri birodalom bukásáig, Gondolat, 1965, 245-246.)

9 A Propaganda Duó például egy olyan szabadkőműves páholy volt, amely a főleg olasz uralkodó osztályból verbuvált tagokat (pl. Berlusconi), kapcsolatban állt a maffiával, a Vatikánnal, különféle titkosszolgálatokkal és az Operation Gladio nevű félkatonai szervezettel. Ez a kör sok halálos áldozattal járó robbantásos merényleteket szervezett, hogy „elősegítse a szélsőséges nacionalizmus újraéledését, és megakadályozza a szélsőjobboldal segítségével a társadalom balratolódását"

http://index.hu/kulfold/maffiacia

http://www.nol.hu/archivum/archiv-351661

10 Sokan már a földönkívüli gyíklényekre gyanakszanak. Ez is mutatja, hogy aki egyszer elindul lefelé az összeesküvés-lejtőn, nem áll meg, a legképtelenebb fantazmagóriáknál köt ki.

http://en.wikipedia.org/wiki/Reptilians

11 Marx, A tőke I., Szikra, 1949, 676-678.

12 De ugyanez a tendencia a helyi kisvállalatok és a maffiacsaládok szintjén is megnyilvánul.

13 Ezt természetesen csak egyenértékű elméletekre szokták alkalmazni, amelyek nem csak a már megfigyelt jelenségek leírásában, hanem a jövőbeli események előrejelzésében is azonos értékűek. Most csak az érvelés kedvéért tételeztük fel, hogy ezek az elméletek egyenértékűek lennének, hiszen az összeesküvés-elmélet gyártókról már sokszor kiderült, hogy állításaik tévesek voltak, mint ahogy az fentebb is említettük.

14 A magát forradalmárnak nevező szociáldemokrata vezető politikus Friedrich Ebert 1918-ban a nyíltan ellenforradalmi Groener tábornokkal titkos megegyezést kötött, mely szerint Groener a hadsereg támogatását biztosítja Ebertnek, és mindketten azon dolgoznak, hogy elfojtsák az ténylegesen forradalmi munkástanács-mozgalmakat, pl. a brutális prefasiszta szabadcsapatok (Freikorps) bevetésével.

15 Engels: „De valamennyi árutermelésen nyugvó társadalomnak az a sajátossága, hogy benne a termelők elvesztették az uralmat saját társadalmi vonatkozásaik felett. Mindegyik a maga számára termel a maga véletlen termelési eszközeivel és a maga egyéni csereszükségletére. Egyikük sem tudja, mennyi kerül cikkéből a piacra, mennyire van belőle egyáltalában szükség, egyikük sem tudja, talál-e majd egyedi terméke valóságos szükségletet, kihozza-e belőle a költségeit vagy egyáltalában el tudja-e adni. A társadalmi termelésben anarchia uralkodik. De az árutermelésnek, mint minden más termelési formának, megvannak a maga sajátságos, inherens, tőle elválaszthatatlan törvényei; s ezek a törvények utat törnek maguknak, az anarchia ellenére, benne, általa. Előtűnnek a társadalmi összefüggés egyetlen továbbra is fennálló formájában, a cserében, és érvényesülnek az egyes termelőkkel szemben mint a konkurencia kényszertörvényei. E törvények tehát kezdetben e termelők előtt maguk előtt is ismeretlenek, és nekik hosszas tapasztalat útján kell őket előbb lassanként felfedezniök. A termelők nélkül és a termelők ellenére törnek tehát utat maguknak, mint termelési formájuk vakon működő természeti törvényei.”

http://thinkingandrioting.blogger.hu/2012/11/25/tarsadalmunk-mukodese

Itt jegyezzük meg, hogy annak elfogadása, hogy egy összeesküvő csoportnak van döntő befolyása a történelemre, a materialista történelem-szemlélet feladását jelentené.

16 Amikor a szélsőjobbos összeesküvés-elméletesek azt hangoztatják, hogy a nem megfelelő pénzkínálat okozza a válságot, az általuk engesztelhetetlenül gyűlölt neoliberálisok, pl. a monetarista Milton Friedman nézeteit veszik át.

17 Az érdeklődőknek a következő könyvecskét ajánljuk, mivel Marxnál rövidebben és az azóta történtekre is reflektálva fejti ki elemzését: Sipos Aladár, Társadalmi újratermelés és gazdasági válságok a kapitalizmusban, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1965.

18 „Minden valóságos válság végső oka mindig a tömegek szegénysége és fogyasztásuk korlátoltsága, szemben a tőkés termelésnek azzal a törekvésével, hogy a termelő erőket úgy fejlessze, mintha azoknak csak a társadalom abszolút fogyasztóképessége szabna határt.” Marx, A tőke III., Szikra, 1951, 536.

19 Marx, A tőke III., Szikra, 1951, 208.

20 http://en.wikipedia.org/wiki/Federal_Reserve_System

P. A. Samuelson, W. D. Nordhaus, Közgazdaságtan, I. 426 – 428. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1999.

21 http://en.wikipedia.org/wiki/Pension_fund

http://www.bloomberg.com/news/2012-07-25/world-s-biggest-pension-fund-sells-jgbs-to-cover-payouts.html

22 Csak egyetlen példa egy olyan országból, amely nem éppen a vérengzéseiről híres: http://thinkingandrioting.blogger.hu/2012/02/09/demokratikus-forradalombol-szalonna-lesz

23 Lásd pl.: Daniel Pipes, Összeesküvések. A paranoia évezredes története, Agave könyvek, 2007.

24 http://libcom.org/library/against-conspiracy-theories-why-our-activism-must-be-based-reality

25 http://en.internationalism.org/icconline/201201/4641/marxism-and-conspiracy-theories#_ftn4