2007 augusztus 31., péntek 01:57

 

Mindkét alábbi szórólap ugyanattól a németországi csoporttól származik. Akinek felkeltette az érdeklődését a csoport tevékenysége és szeretne más egyéb írásukkal is megismerkedni, az alábbi honlapon megtalálja őket: www.geocities.com/raetekommunismus és www.geocities.com/revolutiontimes

Beleolvadás a kapitalizmusba

A beleolvadás a kapitalizmusba mind gyakrabban megmutatkozik, például abban, hogy már képtelenek vagyunk a levélírásra, ehelyett kizárólag emailben és sms útján kommunikálunk, abban, hogy nem tudunk magunkkal mit kezdeni, hogy csak mint gépek vagyunk képesek működni (akkor is, ha nyaralunk), abban, hogy nem tudjuk az életet és a szabadidőnket élvezni… abban, hogy mindig azt tesszük, amit elvárnak tőlünk…, hogy csak a „hasznos” és „haszontalan” kategóriákat ismerjük…, hogy a kapcsolatainkat és a barátságainkat is aszerint rangsoroljuk, milyen „előnyökkel” bírnak és, hogy „értékelünk” és „értékeket keresünk”, hogy nem tudunk már egy naplementének, egy mosolynak, vagy egy kedves szónak örülni,… hogy a nyaralásunk munkává fajul, …hogy feláldozzuk magunkat az állásunkért, …hogy csak azért teszünk meg valamit, mert meg kell tennünk és közben már egyáltalán nem is jut eszünkbe, hogy mi is okoz nekünk igazi örömet vagy mi is az, amit igazán akarunk,…hogy a kényszer ural  bennünket és elvárásokat teljesítünk, ahelyett, hogy valódi szükségleteink lennének…, hogy a szükségletek alatt leginkább pénzzel megvehető dolgokra gondolunk, s nem a barátságra, a szerelemre és a szolidaritásra…, hogy a polgári álarc teljesen összenőtt velünk és egyfajta második arcunkká vált …, hogy a valódi énünk és a szerepeink közti határ elmosódik…, hogy a szabadidőnkben csakis tőkekonformként tudunk viselkedni: szervezett üdülés, szabadidőparkok, fogyasztás…, hogy a kreativitásunkat a számítógépes programokban éljük ki…, hogy rabszolgaságunkat szabadságként ünnepeljük és elkezdjük szeretni vagy legalábbis már nem megkérdőjelezni…, hogy a nyugdíjazásunkat várjuk…, hogy a munkát jognak tekintjük és nagyobb szociális bérlakásra áhítozunk…, hogy elkezdünk arról beszélni, hogy a többieket lenézzük… ilyen esetekben megkezdődött a beleolvadás a kapitalizmusba.


A G8 ellenes látványmegmozdulások helyett hétköznapi harcot!

Mindig ugyanaz történik: a politika és a gazdaság urai találkoznak, amire a G8 ellenes aktivisták - mint legutóbb Heiligendammban - tüntetésekkel válaszolnak. Az állam és a tőke előre számol ezekkel a látványosságokkal - melyeknek a csúcstalálkozó ugyanúgy része, mint az ellene folytatott harc. Ezrek szerveznek ilyenkor különböző akciókat, tüntetéseket; a látványosságok után visszatérnek oda, ahonnan jöttek, a kapitalizmusba, hogy nap mint nap újratermeljék a munkaerejüket. Mi, akik bérmunkát végzünk, mindnyájan ezt tesszük a gyárban, az irodában, a hivatalban, az iskolában vagy az egyetemen. A helyi ellenállásokhoz, ahhoz, hogy ott tegyünk valamit ahol élünk és dolgozunk, a G8 ellenes megmozdulásoknak és a tüntetésturizmusnak nem sok köze van.

Legyen konkrét a kritika és az ellenállás!
A 2007 június 2-i rostocki tömegtüntetés felhívásában szó esik „a háború, az éhezés, a társadalmi megosztottság, a környezetpusztítás világáról”, amelyben „fallal veszik körül a migránsokat és a menekülteket,” beszélnek még az „igazságtalan világgazdasági politikáról” is. De mi a helyzet a konkrét problémáinkkal, amikkel itt és most az üzemeinkben, az iskoláinkban és egyetemeinken találkozunk? Erről egy szó sem esik a felhívásokban. Egy szót sem ejtenek a munkanélküliségről, a mindennapi megaláztatásainkról, arról, hogy nap mint nap vásárra visszük a bőrünket. Meg sem említik a kényszert, hogy mindenért fizetnünk kell, a munkahelyi viszonyokat, és az emelkedő lakbért. A konkrét és mindennapi félelmeinkről és aggodalmainkról sem beszélnek, de a vágyainkról és az álmainkról sem. Meg sem említenek olyan harcokat, melyek kísérletek arra, hogy valahogyan védekezzünk, mint az Opel és a Gate Gourmet harcai.

A felhívás úgy folytatódik tovább, hogy „globalizáció az emberek többségének érdekében” „igazságos viszonyt az ipari,- és fejlődő országok között” és „békét, igazságot és társadalmi biztonságot, demokráciát”. Ezek az üres frázisok akár a (szociál)demokratáktól is származhatnának. A pontosan a demokrácián és a piac igazságosságán alapuló kapitalista viszonyok  kritikája, a bérmunka, az állam és a tőke kritikája teljes egészében hiányzik.

Számunkra minden kereskedelem az emberi nyomorral való kereskedés; minden állam börtön; a kapitalista béke a kapitalista háború feltétele; számunkra a demokrácia a tőke diktatúrájának politikai uralmi formája.

A tőke szabadsága és egyenlősége ellen
„Az emberek szolidáris és egyenlőségen alapuló együttélése” és egy „békés világ” a kapitalista viszonyok között nem létezik. A viszonyok a kapitalista konkurrencián, a hétköznapi kirekesztésen és korlátozásokon alapulnak. Ez a társadalom egy folyamatos válságban van, ami egy társadalmi harc ellenünk, a munka, -és az életfeltételeink ellen.

Egy másik felhívásban (Avanti csoport: „Make capitalism history?”) arról olvasni, hogy nem egy „jobb kapitalizmusért harcolunk” de ugyanezen a röplapon „globális mozgásszabadságról”, „feltétel nélküli szociális támogatásról” és „globális társadalmi jogokról” esik szó. Mi a köze ezeknek a követeléseknek a kapitalizmus végéhez?

„Világszerte egyenlő jogokat és ugyanolyan életszínvonalat” követelnek; ez nem jelent mást, mint hogy jogot követelünk magunknak munkaerőnk eladására. Milyen „társadalmi jogokat” és „vívmányokat” is védelmeznek ezek a felhívások? A szociális bérlakásokhoz, a munkanélküli segélyhez és a minimálbérhez való jogot? Ezeket a juttatásokat a rendszer kisebbik rosszként próbálja vonzóvá tenni számunkra; de biztos, hogy valóban ez az, amit szeretnénk?  Az egyenlőség nem más, mint a munkaerőnk eladása. Valóban értékes jog, egy hatalmas vívmány!

A G8-ak csoportja egy mindenfajta demokratikus „legitimációtól mentes önmaga által kinevezett világkormány” -  ez az értékelés azt sugallja, talán jobb lenne, ha az emberek demokratikusan választották volna meg. Politikai tartalmukat illetően mi változna akkor? Társadalmi alapjaikat tekintve mi lenne más? Ha demokratikusan választanánk meg főnökeinket, megszűnne talán a kizsákmányolás?

A kapitalizmus nem hagyja magát tüntetésekkel eltávolíttatni
G8 találkozók nélkül is létezik a kapitalizmus, a világméretű kizsákmányolás sokkal kevésbé látványos, mint a gazdasági nagyhatalmak találkozója. Nem a G8 a probléma, kizsákmányolás már volt korábban is. Mint ahogyan hétköznapi nyomorunkért sem az egyes menedzserek hibás döntései a felelősek.

A kapitalizmus egy társadalmi viszony - nem egy blokád alá vonható találkozó és nem egy bojkottálható termék. Semmilyen jelenleg fennálló problémát nem lehet tüntetésekkel megszüntetni, hanem csakis konkrét ellenállással!

Nincs szükségünk piacra, ahhoz, hogy kitaláljuk, mire van szükségünk, mint ahogy államra és tőkére sincs szükségünk ahhoz, hogy igényeink kielégüljenek. Ellenkezőleg: szükségleteink kielégítéséhez le kell győznünk együtt a kapitalizmust! Nem kellenek az (alternatív) politikusok, akik helyettünk beszélnek és nem kell a szociális állam sem, amely gondoskodik rólunk. Csak saját erőnkből tudunk a nyomorból kiszabadulni! A kapitalizmus elleni valódi harc a mindennapokban kezdődik. Jövőnk nem a reformokban, hanem a kapitalista gazdaság szétzúzásában rejlik!

Forrás:

tarfor.hu (Az oldalt annak idején az anarchizmushoz közel álló szerkesztők készítették. A cikk több pontját mi - a G&L szekesztői - másképp írtuk volna.)