Az állam és a tőke által szervezett és uralt társadalom milliónyi lehetőséget teremt nekünk olyan tevékenységekre, amelyek nemhogy nem veszélyeztetik a kizsákmányolás rendszerét, hanem még hasznot is hajtanak neki. Az emberek többsége elmerül a különféle tv műsorok, zenék, számítógépes játékok áradatában, amely úgy hat rá, mint a háziasítás a vadállatokra: engedelmes erőforrásokká válnak, akikkel bármit meg lehet tenni. Az élsport a spektákulum („látványosság”) egy fontos része. Minden öntudatra ébredésnek ezt is meg kell kérdőjeleznie.

A nemzeti válogatottak közötti mérkőzéseknek van még egy fontos funkciója: a nacionalizmus gerjesztése, a "nemzeti" elitek uralmának biztosítása. A nemzeti egység ugyanis azt jelenti, hogy egységben érezzük magunkat a kizsákmányolóinkkal: politikusokkal, oligarchákkal, nagytőkésekkel, sőt, szükség esetén háborúba megyünk az érdekeikért, természetesen önvédelem címszó alatt. (Szerbiában a hírhedt Arkan is a fociszurkolók kemény magjából verbuválta szabadcsapatát.) Ez a kollektív nárcizmus pedig annál jobban működik, minél több gyűlölhető ellenséget, bűnbakot találnak. Nem véletlen tehát, hogy a drukkerek szidják a románokat és másokat.

Tehát a szurkolás egyáltalán nem valami semleges dolog, hanem előkelő helyen áll a kizsákmányoló rendszert és a tömegek alávetettségét fenntartó tevékenységek között. Ezt felismerve belátható, mennyire irracionális az, ahogy emberek tömegei azonosulnak egy olyan képződménnyel, és osztoznak annak minden örömében és bánatában, amelyhez semmi közük, semmit nem tettek érte, és ez a képződmény sem tett semmit értük, ami a ragaszkodásra okot adhatna. Ellenben sok mindent magáénak követel: nem csupán a meccsekre szóló belépőjegyek árát, hanem a szurkolást, a kritikátlan lelkesedést, a mértéktelen alkoholfogyasztást és a fociemblémával ellátott termékek végeláthatatlan sorát, a mezeket, arcfestéket és zászlókat minden testen, arcon (legyen az akár gyermeké vagy állaté), autókon, házakon vagy ki ahol nem szégyelli.

Nem elég fintorogni azon, ahogy egyes szurkolók viselkednek. Nem elég sápítozni, hogy a győzelmi mámor segíti az Orbán-maffiát a hatalom megtartásában. Világossá kell tenni, hogy egyértelműen internacionalista álláspontra helyezkedünk. Elutasítunk mindent, ami egyrészt a népek közötti versengést, rivalizálást és agressziót szítja, másrészt politikai tőkét kovácsol az állam élén álló elnyomók számára, harmadrészt pedig csak tovább növeli az uralkodó osztály profitját és ezzel befolyását, megerősítve vele a kapitalizmust annak minden elnyomó tendenciájával együtt. Elutasítjuk azt, hogy a valódi élet helyett a tőke által nyújtott pótlékok fogyasztásáról és a profitért hozott áldozatokról szóljon az életünk.