GONDOLKODJ ÉS LÁZADJ!

Olvasnivaló azoknak, akiknek nem tetszik a rendszer.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Film és filmkritika: Trump nem ember

A rövid filmecske itt tekinthető meg:  https://youtu.be/F54tzIKS3bI

A videó, ahhoz képest, hogy milyen rövid, ügyesen és szellemesen mutatja be azt, hogy miért nem sikerült még megállítani az éghajlatváltozást és a természet pusztítását, sok ember erőfeszítése ellenére. A film a közepétől azonban kisiklik. Amikor ezt mondja:

„Ezért uralja a piszkos pénz a politikát”, amikor a „környezetszennyezési paradoxon” nevű jelenséget állítja a központba, már elkezd torzítani. Azt sugallja, hogy a politikusok a tömegek érdekeit tartanák szem előtt, ha nem korrumpálnák őket azok a kapitalisták, akik szennyezik a környezetet az emberek óhajaival ellentétben. Ezzel egyúttal azt is mondja, hogy amikor az ökológiai problémák még nem voltak napirenden (pl. 100 éve) akkor minden rendben volt.

Számunkra azonban nyilvánvaló, hogy az állam mindig is alapvetően az uralkodó osztály állama volt. A vezetők az úgynevezett korrupció nélkül sem valamiféle közérdeket képviseltek volna, hanem elsősorban a saját egyéni- és csoportérdekeiket. Monbiot elemzése azért csúszhatott ennyire félre, mert kiszakította a vizsgált problémát a társadalmi valóságból, nem az évezredek óta folyó osztályharcba beágyazva értelmezi ezt az érdekellentétet (sem).
Mióta osztálytársadalomban élünk, mi korbácsot, karóba húzást, sortüzet, kardlapozást, gumibotozást kaptunk az uralkodó osztálytól, nem pedig őszinte partnerséget, az érdekeink figyelembe vételét és hasonló, a liberálisok által kedvelt nyalánkságokat. Ez pedig nem azért van, mert ők gonoszok vagy pszichopaták (bár ez nem biztos, hogy távol áll a valóságtól), hanem mert a rendszer logikájából és a léthelyzetükből ez következik. A neoliberalizmus sem a sors valami különös perverziója folytán vált domináns irányzattá, hanem mert ez passzol a transznacionális monopolkapitalizmus objektív szükségleteihez (lásd az erről írott cikkünket).

A film végén aztán teljesen kibújik a szociáldemokrata szög a zsákból. Attól, hogy egy-két Bernie Sanders vagy Jeremy Corbyn-féle politikus hatalomra kerül, még ugyanúgy kapitalizmus marad, tehát a lényeg nem változik. Ennek megértéséhez tisztáznunk kell, hogy a kapitalizmus egyáltalán nem csak a szabad piacot jelenti, vagy bizonyos (neoliberális vagy nyíltan szegényellenes) gazdaságpolitikákat, pl. privatizációt, deregulációt (pl. a környezetvédelmi szabályok gyengítését) vagy épp a segélyek megvonását. Hanem egy totális társadalmi-gazdasági alakulatot, amelynek alapja az, hogy a termelőeszközök el vannak választva a termelést végző emberektől, valaki más tulajdonát képezik. A termelést végző munkások csak úgy végezhetnek mégis termelő munkát, hogy az egyben a tulajdonosok számára végzett (többnyire bér-) munka lesz, a megtermelt érték a tulajdonosé. Ő pedig (legyen magánszemély vagy valamilyen intézmény) nem pusztán kincset gyűjt, hanem a tulajdonában lévő értéket úgy fekteti be és használja fel, hogy az „idegen”, nem általa létrehozott értékkel minél gyorsabban gyarapodjon, azaz tőkeként működjön. Tehát a termelés legfőbb célja nem az emberi lények gyarapodása, fejlődése, szükségleteinek kielégítése, hanem a tőke gyarapodása, a profit maximalizálása. A munkások pedig rendszerint csak úgy kaphatják meg az általuk vagy más munkások által létrehozott terméket, ha áruként megveszik őket. A kapitalizmus alapja tehát a tulajdon, az árutermelés, a bérmunka.

 

De a kapitalizmus egyáltalán nem csupán ennyit jelent. Annak, amit eddig leírtunk, ugyanis következményei vannak. Mint ahogy a pitypang gyökeréből nem nőhet tölgyfa vagy ciprus, úgy a kapitalista termelési viszonyokra sem épülhet akármilyen társadalom. Szükségszerűen kitermelődnek a vagyoni egyenlőtlenségek, kiépül a bürokratikus állam, amely elkerülhetetlenül korrupt lesz, gazdasági válságok és háborúk robbannak ki, és még napestig lehetne sorolni a tüneteket. A kapitalizmus minden társadalmi viszonyba egyre inkább behatol, maga képére próbálja formálni az emberi tudatot.

 

A szociáldemokrácia tevékenysége mindig arrafelé irányul, hogy kissé megváltoztatva, „megszelídítve” ugyan, de megmentse a kapitalizmust. Jusson hatalomra bármely párt akármilyen szépen hangzó programmal, a tőkés termelés és felhalmozás lényegében ugyanúgy fog működni, mint eddig. Ebből a szempontból tehát Sanders és Corbyn is pusztán baloldali kapitalistának tekinthetők.

Velük ellentétben mi azt látjuk, hogy az emberiség egyre kétségbeesettebben vergődik a kapitalizmus halálos szorításában. A jelenlegi rendszer napjai meg vannak számlálva. Nem érdemes arra koncentrálni, hogy részproblémákra próbálunk tüneti kezelést találni. E helyett azon kell dolgoznunk, hogy a maga teljességében meghaladjuk ezt a rendszert és egy alapjaiban mást építsünk fel helyette.

 

(A https://www.facebook.com/anarchoinfo/ oldal szerkesztőinek kritikája)


Kapcsolódó cikkek:

Alapozás:
http://thinkingandrioting.blogger.hu/2011/10/17/alapok

A szociáldemokrácia bővebb kritikája a feltétel nélküli alapjövedelmen keresztül:

http://thinkingandrioting.blogger.hu/2013/11/17/a-feltetel-nelkuli-alapjovedelemrol

és a globalizáció-kritika kritikáján keresztül:
http://thinkingandrioting.blogger.hu/2011/11/02/the-corporation-kritika

Arról, miért nem megy a környezetbarát kapitalizmus kialakítása:
http://thinkingandrioting.blogger.hu/2013/12/15/mi-a-kapcsolat-a-kapitalizmus-es-a-kornyezeti-valsag-kozott

http://thinkingandrioting.blogger.hu/2015/01/01/a-multik-tamadasa-a-zoldek-ellen



A feliratok szövege:

- Trump egyfajta vállalat, amely emberi alakot öltött.
- Nincs meg a fékek és ellensúlyok erkölcsi rendszere, ami a legtöbb embernél megvan.
- Nincsenek közös érdekei velünk, mint a többi embernek.
- Helyette csak céges érdekekkel rendelkezik: Hogyan maximalizálhatom a profitomat, hogyan maximalizálhatom a márkámat,
- Hogyan maximalizálhatom a profilomat.
- Szóval amikor a nagy hatalmú emberek azt mondják neki: „Ki akarunk lépni a Párizsi klímaváltozási egyezményből!”
- akkor ő azt mondja, hogy: “Rendben, lépjünk ki!”
- A társcégeim azt mondják, hogy az eredményeiket befolyásolják a klímaváltozási egyezmények, szóval szabaduljunk meg tőlük!
- Engedjük szabadjára az Exxont, a szénvállalatokat, az olajhomokot bányászó cégeket, és az összes többit.
- Szabadítsuk meg az összeset mindennemű felesleges kényszertől, „Miért is léteznek ők egyébként? Hogy megmentsék az embereket?”
- „Kit érdekelnek az emberek? Engem nem érdekelnek, én egy vállalat vagyok!”
- Civilizációnknak nincs olyan aspektusa, melyet ne fenyegetne a klímaváltozás.
- Már látjuk a természetre gyakorolt súlyos hatását.
- A Nagy-korallzátony, az élővilág egyik leglenyűgözőbb csodája,
- és mi ezt tesszük tönkre.
- Ez egyre közelebb fog jönni az otthonainkhoz.
- Az egyik legnagyobb ellentmondása az éghajlatváltozásnak, hogy:
- a gazdagoké lesz az öröm, a szegényeké a fájdalom, de senki sem mentesül a hatása alól.
- 4 Celsius fok választ el bennünket a legutóbbi jégkorszaktól.
- 4 fok, amit még ebben az évszázadban elérhetünk.
- A klímaváltozás nem a véletlen műve, hanem a rendszer terméke.
- A környezetszennyezés paradoxonja a következőképp működik:
- a cégek és a nagyon gazdag emberek a társadalomra leginkább ártalmas szokásaikkal
- nem nyerhetnek úgy, hogy arról győzködik az embereket, hogy „egy rosszabb bolygón akarunk élni”.
- Nem fogsz választásokat nyerni ezzel a szöveggel, ezért választásokat kell vásárolnod helyette. Tehát font- és dollármilliókat költesz parlamenti képviselők, politikai pártok és kongresszusi tagok megvásárlására, hogy elérd ezt az eredményt.
- Ezért uralja a piszkos pénz a politikát: ez a környezetszennyezési paradoxon.
- És ez az a probléma, amivel szembesülünk minden egyes szektorban, amivel szembe kell néznünk.
- És mindannyian a fogyasztás csapdájába estünk: vágyakozunk valamire, felvágunk vele, majd megszabadulunk tőle.
- El tudnak neked adni egy havazó szaunát, amelyben egy kapcsolásra hóhullást kaphatsz.
- Komolyan, ezek valódi termékek. Parókát adnak el kisbabák részére.
- Egy iPotty-t, hogy a gyermek játszhasson az iPhone-ján, miközben a bilijén ül.
- Eladnak neked egy kerekes görögdinnyehűtőt,
- hogy hűtött görögdinnyét vihess magaddal piknikezni.
- Ez egyfajta fantasztikus, zseniális szemét, amit azért termelnek, hogy vágyat ébresszenek benned.
- Az összes ilyen szemétnek ára van, mégpedig igen magas,
- ára, mely egyáltalán nincs arányban az összes lehetséges előnyével.
- Amikor azt mondják nekünk, hogy nincs elég, akármennyink is van éppen,
- hirtelen ebben a hedonista taposómalomban találjuk magunkat, egy örömmentes hedonizmusban,
- ahol állandóan rohanunk csak azért, hogy ugyanott maradjunk.
- Olyan hirdetések, marketing és celebek csábításában, akiknek alapjában véve csak cuccokat akarnak nekünk eladni.
- Ezzel elveszítjük magunkat, illetve jólétünket és jövőnket egyaránt.
- Két különböző dolgot említhetünk az éghajlatváltozásra adott globális válasszal kapcsolatban.
- Az egyik, hogy a nemzetállamok eddigi válasza szánalmas.
- Másrészről viszont tömegek mozdultak meg, hogy megpróbálják megállítani a frakkolást (hidraulikus rétegrepesztést),
- a külszíni szénbányászatot, az olajhomok kitermelését.
- Akik folyamatosan próbálkoznak azzal, hogy megállítsák az egész ipar rombolását, ami szó szerint felgyújtja a jövőnket.
- A kulcs, amire szükségünk van szinte mindenhol, az egy kormányváltás.
- Jelenleg egy pszichopatákból álló osztály kormányoz bennünket, akik nem osztják érdekeinket,
- Akik úgy tűnik, nem osztanak semmiféle emberi érdeket úgy általában.
- Ami reménytelen helyzetnek látszik, valójában nem is reménytelen.
- Amit tennünk kell, hogy elképzelünk egy jobb jövőt, és aztán ezt az elképzelést gyakorlatba öntjük.
- A politikai kudarc valójában a képzelet kudarca.
- Annak a kudarca, hogy nem látjuk, hogy mennyi mindent megtehetünk, ha nagyon sok ember mozdul meg.
- Mennyi mindent valósíthatunk meg, ha a politikát nem hagyjuk egyedül a politikusokra.
- Láttuk, mikor Jeremy Corbyn és Bernie Sanders majdnem nyertek,
- Mindketten nevetségesnek tekintett helyzetből indultak mielőtt a kampányuk elkezdődött,
- Teljesen leírták őket, mint teljesen kívülállók és reménytelenek, aztán mindketten nagyon közel kerültek a győzelemhez.
- Eddig csak sejtéseink lehettek mindazokról a lehetőségről, amelyek most megvalósulhatnak.

 

Gyönyörű zöld (La Belle Verte) film

A film itt tekinthető meg


A francia film 1996-ban készült, neves színészek közreműködésével. Ennek ellenére szinte sehol sem vetítették a filmet, egyes források szerint szinte azonnal nemzetközi tiltólistára került. Bájos, magával ragadó film, ugyanakkor mély társadalomkritikát vonultat fel sajátos, humoros eszközökkel.

Röviden a történetről

Egy távoli picike bolygón egy olyan emberi közösség él, akik sokkal fejlettebbek olyan szempontból, hogy tudnak átutazni egy másik bolygóra, ugyanakkor úgy élnek, mint a történelem előtti népek. Nem használnak gépeket, a kés az egyik legbonyolultabb eszközük a mindennapi tevékenységhez. Életerősek, teljes harmóniában élnek a természettel és egymással. Főleg gabonát, zöldségeket és gyümölcsöket fogyasztanak. Mivel mindig meleg van, a szabad ég alatt alszanak. Egyikük, Mila (Coline Serreau), egy édesanya elutazik a földre, és döbbenettel szembesül az itteni körülményekkel: az étel ehetetlen, a levegő fullasztó a szmogtól, pénz nélkül nem létezel, az emberek elidegenedettek egymástól és a természettől.

A film és az általa bemutatott társadalom-kritika elemzése

  1. A bolygó társadalmában mindenki egyenlő, nincs hierarchia, közösen szervezik meg az életüket. A bolygó gyűlésén ércelődnek és szörnyülködnek azon, hogy a Földön élők a felnőttek, a férfiak, a fehér bőrűek azt gondolják magukról, hogy magasabb rendűek.
  2. Egyes ismertetők azt hangsúlyozzák, hogy a film rámutat arra, hogy „a pénzünk értéktelen” és, hogy milyen paradox, hogy „ha nincs pénzed, nincs semmid”. Manapság gyakori, hogy magukat rendszerkritikusnak gondolók az emberiséget sújtó bajok gyökerét a kamatos pénzrendszerben, ill. a bankrendszerben keresik. Ezeknél a felszínes elméleteknél a film sokkal mélyebbre megy. Ahogy bemutatja a másik bolygón a társadalmi életet, abból egyértelműen látszik, hogy a tulajdont és az egész csereérték-rendszert meghaladja. Így például már a film kezdetén, a bolygó gyűlésén végigkövethetjük, amint a javakat szükséglet szerint, ellenszolgáltatás nélkül adják át egymásnak. Ez azért is érdekes, mert sok utópia (pl. Ökotópia), amely radikális akar lenni, nem mer olyan messzire menni, hogy ezt a társadalmi tabut feszegesse.
  3. A film nagy hangsúlyt fektet annak ábrázolására, hogy ezen a távoli bolygón az emberek életüket az állandó flow állapotában élik meg, azaz tevékenységeik harmonikus egységet képeznek. A mozgás játék, a termelő tevékenység örömteli, az együttlét szerves része, és a tanulás, a mentális tevékenység is egy örömforrás a mindennapjaikban. Valószínűleg a film készítői tudatosan tagadják az élet kettéválasztását munkára és szabadidőre.
  4. A film kiemelkedő teljesítménye az emberek pszichológiai feltárása. Mila mentális programja segítségével tudatosulnak az emberek számára tudattalan, igazi vágyaik, ami hatalmas változást idéz elő az emberek életében. Abbahagyják az önmagukkal és másokkal szembeni hazudozást. Így például amikor a nőgyógyász intézetigazgatója, egy férfi találkozik Milával, megkérdőjelezi a saját hatalmát, és bevallja, hogy valójában nem tud semmit a szülésről, ugyanis ő sosem szült. A bába végig tudja kísérni a szülést, a nő pedig igenis képes megszülni a gyereket. Az orvos elkezdi feltárni kapcsolatai működését, és eljut oda, hogy csupán felszínes dolgok kötötték össze őt az emberekkel, a feleségével, a gyerekeivel. Ezek után már megcsodálja a természet szépségét, és valódi, nem pedig látszat közösségre vágyik. Tehát alapvetően tudatosul a totális elidegenedése, amelyben eddig élt, és lépéséket tesz ennek felszámolására. A program segítségével a művészek is előhozzák valódi vágyaikat, formabontóak lesznek, és levetnek mindenféle konvenciót magukról. A társadalom által kitermelt hamis tudat megkérdőjeleződik: ennek egyik csúcspontja akkor történik, mikor Mila a rúzs használatáról kérdezősködik az orvos feleségétől. A nőben előbukkannak a valódi vágyak: szeretetre vágyunk és elfogadásra. A szimbolikában a mély kapcsolatok és az összefonódás iránti vágy úgy jelenik meg, hogy Mila egy kisbaba ölelése által tud feltöltekezni, ami a kisbabát is egészségesebbé teszi.
  5. Ezzel kapcsolatos, hogy a film szembesít minket azzal, hogy az emberi kapcsolataink felszínesek, valójában nem is egymást, egymás valódi énjét érzékeljük, hanem egy mesterségesen létrehozott képet, mázt, látványosságot. Igen valószínűnek tartjuk, hogy a film készítőjére hatott Guy Debord A látvány társadalma c. műve, mely a 60-as évek nagy lázadásai során közismert volt.
  6. A film szépségét részben az adja, hogy természetközeli életformát mutat be, a közösség teljes mértékben elveti a gépesítést. Ez a szimbólumaiban is megjelenik, így például amikor a főszereplő telepátiát használ a Földön, a gépek megbolondulnak, ami arra utal, hogy az ember saját képességeinek fejlesztése nem kompatibilis a gépesítéssel. Ezt ki is mondják, amikor a földlakókat azért blamálják, mert számítógépeken játszanak, ahelyett, hogy az agyukat fejlesztenék. A film azt sugallja, hogy társadalmunk egyik alapvető problémája a technika és az iparosodás. Bár támogatjuk a természetközeli életmódot, szerintünk nyilvánvaló, hogy az emberiség problémáira a primitivizmus nem jelenthet megoldást. A kis bolygó lakói is használnak kést és olyan ruhákat, amelyek előállításához szükség van gépekre.
  7. A forradalomról, azaz a kapitalizmus meghaladásának konkrét folyamatáról sugallt elképzelése olyan zavaros, ellentmondásos és valószerűtlen, hogy szerintünk ez lett a leggyengébb része a filmnek.

-          „Az ipari időszakunkat bírósági tárgyalások tömkelege és bojkottok követték. […] Minden olyan embert, akik az emberek, állatok és növények egészségére káros termékeket hoztak létre, elítéltek, mint tömeggyilkost és a bolygó elleni bűnök elkövetőit. […] Élelmiszer és vegyiparban, fegyvergyárakban, dohány és alkoholiparban, gyógyszergyárakban és nukleáris iparban, autógyárakban dolgozók, építészek, orvosok, politikusok, akik azért gazdagodtak meg, mert hagyták, hogy ilyen termékek jöjjenek létre.

-          Dehát ez az egész világ!

-          Persze, ez polgárháború volt! És ezt követték a bojkottok. Mindazt, ami káros volt, többé nem vásároltuk, vagy kidobtuk. Ez volt a végső fegyver, kevesebb vásárlás, kisebb hatalmat jelent. Még a hadsereg és a rendőrség sem tudott fellépni a bojkottal szemben.”

Először is, nem világos, hogy ha már egyszer elítéltek mindenkit, aki káros terméket gyártott, akkor utána miért kell bojkotthoz folyamodni. Még fontosabb, hogy bojkottal nem lehet megdönteni a kapitalizmust: enni, lakni, ruházkodni kell, csak úgy nem állhat le a termelés hosszabb időn keresztül. A filmnek ez a része úgy tünteti fel, hogy a túlfogyasztás és különösen az egészségre, illetve a természetre káros termékek gyártása és fogyasztása az alapvető és eredendő probléma. Azonban rengetegen vannak, akiknek az alapvető javak sem állnak rendelkezésre, még ennivaló sincs elég. A film a kapitalizmust nem egységes totalitásként, a problémákat pedig nem ezen totalitás elemeiként, mozzanataiként mutatja be, hanem abból kiszakítva, önmagában álló dolgokként ábrázolja, amelyekhez így önmagában levő és lecsatolható díszként tartozik a profit, a kapitalizmus, az állam. Ezzel az a gond, hogy ha a különböző események és okok nem szerves egészként, összekapcsolódó láncolatként vannak megjelenítve, hanem önmagukba tördelten, akkor könnyedén, minden mást változatlanul hagyva megváltoztathatónak tűnnek. Márpedig az áruviszonyok, a csereérték, a bérmunka semmilyen bojkottól nem fognak eltűnni. A bojkott csak a fogyasztás oldaláról támadja a kapitalizmust. És mi van a termeléssel? A társadalom működésének az alapja a termelés, amely a kapitalizmusban gyors ütemben társadalmasodik, azaz egy termék előállításában az egyes egyének helyett egyre inkább a társadalom egésze vesz részt. Ennek legfontosabb eszköze a gyorsan fejlődő technika/technológia alkalmazása. Csak ezekre a fejlett termelőeszközökre alapozva képzelhető el a kapitalizmus meghaladása, az emberek tömegei szükségleteinek kielégítése. Bár nagyon fontos az, hogy az emberiség összhangban éljen a természettel, a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni az ősközösséghez.

  1. A film a bemutatott ,,tökéletes közösséget” sok szempontból igen távolra helyezte a Földtől, a jelenlegi társadalomtól: egy távoli bolygóra, ahol mindig meleg van, az embereknek telepatikus képességei vannak és valamiféle mágikus úton bolygóközi utazásokat tesznek rövid idő alatt segédeszköz nélkül. Ezzel az áhított jövőt túlságosan eltávolítja, izolálja az „itt és most”-tól, ezért akaratlanul is olyan érzetet kelthet, hogy ez számunkra megvalósíthatatlan.

 

A film minden naivitása és idealizmusa ellenére nagyon magas színvonalon mutatja meg, hogy mennyivel élhetőbb lenne egy olyan közösség, amelyet nem a nyereségvágy és az alá-fölé rendeltség határoz meg. Ezzel pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberekben megerősítse a jelenlegi embertelen társadalom megváltoztatására, meghaladására irányuló vágyat, motivációt, így azt gondoljuk, nem csak megnézni, hanem terjeszteni is érdemes.