A rövid filmecske itt tekinthető meg:  https://youtu.be/F54tzIKS3bI

A videó, ahhoz képest, hogy milyen rövid, ügyesen és szellemesen mutatja be azt, hogy miért nem sikerült még megállítani az éghajlatváltozást és a természet pusztítását, sok ember erőfeszítése ellenére. A film a közepétől azonban kisiklik. Amikor ezt mondja:

„Ezért uralja a piszkos pénz a politikát”, amikor a „környezetszennyezési paradoxon” nevű jelenséget állítja a központba, már elkezd torzítani. Azt sugallja, hogy a politikusok a tömegek érdekeit tartanák szem előtt, ha nem korrumpálnák őket azok a kapitalisták, akik szennyezik a környezetet az emberek óhajaival ellentétben. Ezzel egyúttal azt is mondja, hogy amikor az ökológiai problémák még nem voltak napirenden (pl. 100 éve) akkor minden rendben volt.

Számunkra azonban nyilvánvaló, hogy az állam mindig is alapvetően az uralkodó osztály állama volt. A vezetők az úgynevezett korrupció nélkül sem valamiféle közérdeket képviseltek volna, hanem elsősorban a saját egyéni- és csoportérdekeiket. Monbiot elemzése azért csúszhatott ennyire félre, mert kiszakította a vizsgált problémát a társadalmi valóságból, nem az évezredek óta folyó osztályharcba beágyazva értelmezi ezt az érdekellentétet (sem).
Mióta osztálytársadalomban élünk, mi korbácsot, karóba húzást, sortüzet, kardlapozást, gumibotozást kaptunk az uralkodó osztálytól, nem pedig őszinte partnerséget, az érdekeink figyelembe vételét és hasonló, a liberálisok által kedvelt nyalánkságokat. Ez pedig nem azért van, mert ők gonoszok vagy pszichopaták (bár ez nem biztos, hogy távol áll a valóságtól), hanem mert a rendszer logikájából és a léthelyzetükből ez következik. A neoliberalizmus sem a sors valami különös perverziója folytán vált domináns irányzattá, hanem mert ez passzol a transznacionális monopolkapitalizmus objektív szükségleteihez (lásd az erről írott cikkünket).

A film végén aztán teljesen kibújik a szociáldemokrata szög a zsákból. Attól, hogy egy-két Bernie Sanders vagy Jeremy Corbyn-féle politikus hatalomra kerül, még ugyanúgy kapitalizmus marad, tehát a lényeg nem változik. Ennek megértéséhez tisztáznunk kell, hogy a kapitalizmus egyáltalán nem csak a szabad piacot jelenti, vagy bizonyos (neoliberális vagy nyíltan szegényellenes) gazdaságpolitikákat, pl. privatizációt, deregulációt (pl. a környezetvédelmi szabályok gyengítését) vagy épp a segélyek megvonását. Hanem egy totális társadalmi-gazdasági alakulatot, amelynek alapja az, hogy a termelőeszközök el vannak választva a termelést végző emberektől, valaki más tulajdonát képezik. A termelést végző munkások csak úgy végezhetnek mégis termelő munkát, hogy az egyben a tulajdonosok számára végzett (többnyire bér-) munka lesz, a megtermelt érték a tulajdonosé. Ő pedig (legyen magánszemély vagy valamilyen intézmény) nem pusztán kincset gyűjt, hanem a tulajdonában lévő értéket úgy fekteti be és használja fel, hogy az „idegen”, nem általa létrehozott értékkel minél gyorsabban gyarapodjon, azaz tőkeként működjön. Tehát a termelés legfőbb célja nem az emberi lények gyarapodása, fejlődése, szükségleteinek kielégítése, hanem a tőke gyarapodása, a profit maximalizálása. A munkások pedig rendszerint csak úgy kaphatják meg az általuk vagy más munkások által létrehozott terméket, ha áruként megveszik őket. A kapitalizmus alapja tehát a tulajdon, az árutermelés, a bérmunka.

 

De a kapitalizmus egyáltalán nem csupán ennyit jelent. Annak, amit eddig leírtunk, ugyanis következményei vannak. Mint ahogy a pitypang gyökeréből nem nőhet tölgyfa vagy ciprus, úgy a kapitalista termelési viszonyokra sem épülhet akármilyen társadalom. Szükségszerűen kitermelődnek a vagyoni egyenlőtlenségek, kiépül a bürokratikus állam, amely elkerülhetetlenül korrupt lesz, gazdasági válságok és háborúk robbannak ki, és még napestig lehetne sorolni a tüneteket. A kapitalizmus minden társadalmi viszonyba egyre inkább behatol, maga képére próbálja formálni az emberi tudatot.

 

A szociáldemokrácia tevékenysége mindig arrafelé irányul, hogy kissé megváltoztatva, „megszelídítve” ugyan, de megmentse a kapitalizmust. Jusson hatalomra bármely párt akármilyen szépen hangzó programmal, a tőkés termelés és felhalmozás lényegében ugyanúgy fog működni, mint eddig. Ebből a szempontból tehát Sanders és Corbyn is pusztán baloldali kapitalistának tekinthetők.

Velük ellentétben mi azt látjuk, hogy az emberiség egyre kétségbeesettebben vergődik a kapitalizmus halálos szorításában. A jelenlegi rendszer napjai meg vannak számlálva. Nem érdemes arra koncentrálni, hogy részproblémákra próbálunk tüneti kezelést találni. E helyett azon kell dolgoznunk, hogy a maga teljességében meghaladjuk ezt a rendszert és egy alapjaiban mást építsünk fel helyette.

 

(A https://www.facebook.com/anarchoinfo/ oldal szerkesztőinek kritikája)


Kapcsolódó cikkek:

Alapozás:
http://thinkingandrioting.blogger.hu/2011/10/17/alapok

A szociáldemokrácia bővebb kritikája a feltétel nélküli alapjövedelmen keresztül:

http://thinkingandrioting.blogger.hu/2013/11/17/a-feltetel-nelkuli-alapjovedelemrol

és a globalizáció-kritika kritikáján keresztül:
http://thinkingandrioting.blogger.hu/2011/11/02/the-corporation-kritika

Arról, miért nem megy a környezetbarát kapitalizmus kialakítása:
http://thinkingandrioting.blogger.hu/2013/12/15/mi-a-kapcsolat-a-kapitalizmus-es-a-kornyezeti-valsag-kozott

http://thinkingandrioting.blogger.hu/2015/01/01/a-multik-tamadasa-a-zoldek-ellen



A feliratok szövege:

- Trump egyfajta vállalat, amely emberi alakot öltött.
- Nincs meg a fékek és ellensúlyok erkölcsi rendszere, ami a legtöbb embernél megvan.
- Nincsenek közös érdekei velünk, mint a többi embernek.
- Helyette csak céges érdekekkel rendelkezik: Hogyan maximalizálhatom a profitomat, hogyan maximalizálhatom a márkámat,
- Hogyan maximalizálhatom a profilomat.
- Szóval amikor a nagy hatalmú emberek azt mondják neki: „Ki akarunk lépni a Párizsi klímaváltozási egyezményből!”
- akkor ő azt mondja, hogy: “Rendben, lépjünk ki!”
- A társcégeim azt mondják, hogy az eredményeiket befolyásolják a klímaváltozási egyezmények, szóval szabaduljunk meg tőlük!
- Engedjük szabadjára az Exxont, a szénvállalatokat, az olajhomokot bányászó cégeket, és az összes többit.
- Szabadítsuk meg az összeset mindennemű felesleges kényszertől, „Miért is léteznek ők egyébként? Hogy megmentsék az embereket?”
- „Kit érdekelnek az emberek? Engem nem érdekelnek, én egy vállalat vagyok!”
- Civilizációnknak nincs olyan aspektusa, melyet ne fenyegetne a klímaváltozás.
- Már látjuk a természetre gyakorolt súlyos hatását.
- A Nagy-korallzátony, az élővilág egyik leglenyűgözőbb csodája,
- és mi ezt tesszük tönkre.
- Ez egyre közelebb fog jönni az otthonainkhoz.
- Az egyik legnagyobb ellentmondása az éghajlatváltozásnak, hogy:
- a gazdagoké lesz az öröm, a szegényeké a fájdalom, de senki sem mentesül a hatása alól.
- 4 Celsius fok választ el bennünket a legutóbbi jégkorszaktól.
- 4 fok, amit még ebben az évszázadban elérhetünk.
- A klímaváltozás nem a véletlen műve, hanem a rendszer terméke.
- A környezetszennyezés paradoxonja a következőképp működik:
- a cégek és a nagyon gazdag emberek a társadalomra leginkább ártalmas szokásaikkal
- nem nyerhetnek úgy, hogy arról győzködik az embereket, hogy „egy rosszabb bolygón akarunk élni”.
- Nem fogsz választásokat nyerni ezzel a szöveggel, ezért választásokat kell vásárolnod helyette. Tehát font- és dollármilliókat költesz parlamenti képviselők, politikai pártok és kongresszusi tagok megvásárlására, hogy elérd ezt az eredményt.
- Ezért uralja a piszkos pénz a politikát: ez a környezetszennyezési paradoxon.
- És ez az a probléma, amivel szembesülünk minden egyes szektorban, amivel szembe kell néznünk.
- És mindannyian a fogyasztás csapdájába estünk: vágyakozunk valamire, felvágunk vele, majd megszabadulunk tőle.
- El tudnak neked adni egy havazó szaunát, amelyben egy kapcsolásra hóhullást kaphatsz.
- Komolyan, ezek valódi termékek. Parókát adnak el kisbabák részére.
- Egy iPotty-t, hogy a gyermek játszhasson az iPhone-ján, miközben a bilijén ül.
- Eladnak neked egy kerekes görögdinnyehűtőt,
- hogy hűtött görögdinnyét vihess magaddal piknikezni.
- Ez egyfajta fantasztikus, zseniális szemét, amit azért termelnek, hogy vágyat ébresszenek benned.
- Az összes ilyen szemétnek ára van, mégpedig igen magas,
- ára, mely egyáltalán nincs arányban az összes lehetséges előnyével.
- Amikor azt mondják nekünk, hogy nincs elég, akármennyink is van éppen,
- hirtelen ebben a hedonista taposómalomban találjuk magunkat, egy örömmentes hedonizmusban,
- ahol állandóan rohanunk csak azért, hogy ugyanott maradjunk.
- Olyan hirdetések, marketing és celebek csábításában, akiknek alapjában véve csak cuccokat akarnak nekünk eladni.
- Ezzel elveszítjük magunkat, illetve jólétünket és jövőnket egyaránt.
- Két különböző dolgot említhetünk az éghajlatváltozásra adott globális válasszal kapcsolatban.
- Az egyik, hogy a nemzetállamok eddigi válasza szánalmas.
- Másrészről viszont tömegek mozdultak meg, hogy megpróbálják megállítani a frakkolást (hidraulikus rétegrepesztést),
- a külszíni szénbányászatot, az olajhomok kitermelését.
- Akik folyamatosan próbálkoznak azzal, hogy megállítsák az egész ipar rombolását, ami szó szerint felgyújtja a jövőnket.
- A kulcs, amire szükségünk van szinte mindenhol, az egy kormányváltás.
- Jelenleg egy pszichopatákból álló osztály kormányoz bennünket, akik nem osztják érdekeinket,
- Akik úgy tűnik, nem osztanak semmiféle emberi érdeket úgy általában.
- Ami reménytelen helyzetnek látszik, valójában nem is reménytelen.
- Amit tennünk kell, hogy elképzelünk egy jobb jövőt, és aztán ezt az elképzelést gyakorlatba öntjük.
- A politikai kudarc valójában a képzelet kudarca.
- Annak a kudarca, hogy nem látjuk, hogy mennyi mindent megtehetünk, ha nagyon sok ember mozdul meg.
- Mennyi mindent valósíthatunk meg, ha a politikát nem hagyjuk egyedül a politikusokra.
- Láttuk, mikor Jeremy Corbyn és Bernie Sanders majdnem nyertek,
- Mindketten nevetségesnek tekintett helyzetből indultak mielőtt a kampányuk elkezdődött,
- Teljesen leírták őket, mint teljesen kívülállók és reménytelenek, aztán mindketten nagyon közel kerültek a győzelemhez.
- Eddig csak sejtéseink lehettek mindazokról a lehetőségről, amelyek most megvalósulhatnak.