"Amíg az asztal csak egy kisebbség számára volt terítve, amíg a többségnek e kisebbség céljait kellett szolgálnia és a maradékkal beérnie, szükséges volt fenntartani azt az érzést, hogy az engedetlenség bűn. Az állam és az egyház egyesült erővel fáradoztak ezen. Együttműködtek, hiszen mindkettőjüknek óvniuk kellett saját hierarchiájukat. Az államnak szüksége volt a vallásra, hogy olyan eszmének legyen a birtokában, amely az engedetlenséget bűnként magyarázza, az egyháznak pedig szüksége volt olyan hívőkre, akiket az állam az engedelmesség erényének jegyében iskolázott.Mindkettő felhasználta a család intézményét, amelynek az volt a funkciója, hogy a gyereket attól a pillanattól fogva, amint első alkalommal kinyilvánította saját akaratát, engedelmességre nevelje (rendszerint legkésőbb a szobatisztaságra nevelés kezdetekor). A gyerek 'önakaratát' meg kellett törni, hogy biztosítsák, később mint polgár az elvárásoknak megfelelően fog ténykedni" (Erich Fromm)

"Az adásra, szétosztásra és az áldozathozatalra irányuló vágy gyakorisága és erőssége nem meglepő, ha az emberi faj alapjellemzőit tekintjük. Sokkalta meglepőbb, hogy ezt az emberi szükségletet oly erősen el lehet nyomni, hogy az önzés az ipari társadalomban (és sok másban is) végül szabállyá, a szolidaritás tettei pedig kivételekké lettek. Azonban paradox módon épp ez a jelenség vezethető vissza az eggyéválás iránti igényre. Az a társadalom, amely a szerzés-haszon-tulajdon elveken alapszik, birtokorientált társadalmi karaktert hoz a felszínre, és mihelyt az uralkodó viselkedésminta megtelepedett, senki sem akar kívülálló, netán kiközösített lenni. Ennek kockázatát elkerülendő, mindenki a többséghez alkalmazkodik, amelyet pusztán a kölcsönös antagonizmus tart össze." (Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni, 110.o.)


„Minél inkább kidolgozza magát a munkás, annál hatalmasabb lesz az idegen, tárgyi világ, amelyet magával szemben létrehoz, annál szegényebb lesz ő maga, az ő belső világa, annál kevesebb lesz az ő sajátja.” (Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből, Kossuth, 1977, 94. o.)

"A polgári tudomány a társadalmi jelenségeket - tudatosan vagy tudattalanul, naiv vagy kifinomult módon - mindig az egyén álláspontjáról szemléli. Az egyén álláspontjáról viszont nem adódhat semmiféle totalitás; a legjobb esetben is csupán egy részterület aspektusai, legtöbbször azonban csak töredékes ismeretek: összefüggéstelen "tények" vagy absztrakt résztörvények." in: Lukács György, Történelem és osztálytudat, Magvető, 1971, Bp., 248.

Saját megjegyzés: "egyén álláspontjáról szemléli": sokszor a "nemzet" álláspontjáról szemlélik - de ez csak egy kis adalék a gondolatmenethez.


"A közgazdászok megmagyarázzák nekünk, hogyan termelnek az emberek ezek között az adott viszonyok között; amit azonban nem magyaráznak meg, az az, hogyan termelődnek ki maguk ezek a viszonyok, vagyis nem magyarázzák meg azt a történelmi mozgást, amely ezeket a viszonyokat létrehozza." Marx: A filozófia nyomorúsága


"Frommra igen mély hatást gyakoroltak Karl Marx írásai, különösen annak egyik korai, 1844-ben ért műve, a Gazdaságtani és filozófiai jegyzetek. Ezt az írást T. B. Bottomore angol fordításában Fromm Marx emberfelfogása (1961) című művébe is belefoglalta. Az illúziók láncain túl (1962) című munkájában Fromm összehasonlítja Freud és Marx eszméit, rámutatva szintézisre való törekvésük ellentmondásaira. Fromm Marxot Freudnál mélyebb gondolkodónak tartja, s a pszichoanalízist inkább csak arra használja, hogy betömje vele a marxi hézagokat. Fromm 1959-ben élesen kritikus, polemikus elemzést írt Freud személyiségéről és hatásáról, s ezzel mintegy ellentétként megírta Marx fenntartás nélküli dicséretét (1961). Bár Frommot marxista személyiségteoretikusnak nevezik, ő maga inkább dialektikus humanistának tartja magát. Fromm művei széles körű történelmi, szociológiai, irodalmi és filozófiai tudásanyagból születtek." in: Személyiségelméletek, szerk: Dr. Szakács Ferenc és Dr. Kulcsár Zsuzsanna, ELTE Eötvös Kiadó, 2001, 72.


"Minden ember arra spekulál, hogy a másiknak új szükségletet teremtsen, hogy őt új áldozatra kényszerítse, új függőségbe helyezze és az élvezet és ezzel a gadzasági tönkremenés új módjára csábítsa. Mindenki igyekszik a másik felett egy idegen lényegi erőt teremteni, hogy abban megtalálja saját önhasznú szükségletének kielégítését. A tárgyak tömegével ennélfogva nő azoknak az idegen lényegeknek a birodalma, amelyekek igájában van az ember, és minden új termék a kölcsönös csalás és a kölcsönös kifosztás új potenciája." (in: Marx, Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből, Kossuth, 1977, 149.).

"A rockfesztiválok, a lemezbemutatók, a kultikus étkek és ruházati cikkek erőszakos és leleményes kapitalisták üzleti vállalkozásainak adnak tápot, s maga a "felszabadulás" is árucikké degradálódik. A "mozgalom" maga is piac." in Herbert I. Schiller, Tudatipar made in USA, Beacon Press, Boston, 1973, 184.